David Chipperfield, a minimalista és befogadó tereiről ismert brit tervező nyerte el a Pritzker-díjat, amelyet gyakran "építészeti Nobel-díjnak" is neveznek. Ezzel olyan úttörő tervezők társaságához csatlakozik, mint Frank Gehry, Zaha Hadid, Richard Rogers és Oscar Niemeyer.
Chipperfield azzal jellemezte munkáját, hogy éles, visszafogott, társadalmilag tudatos épületeket hozott létre. A Pritzker zsűri ezt írta róla: "Építészeti nyelvezete egyensúlyt teremt az alapvető tervezési elvekkel és a helyi kultúrák iránti rugalmassággal... David Chipperfield munkája egyesíti az európai klasszicizmust, Nagy-Britannia összetett természetét, sőt Japán finomságát is. Ez a kulturális sokszínűség gyümölcse.”
Ellentétben azokkal az építészekkel, akik jellegzetes stílusjegyeikről ismertek, Chipperfield úgy tervezi az épületeit, hogy illeszkedjenek azokhoz a városokhoz és kultúrákhoz, amelyeknek létrehozta azokat. „Nem vonz különösebben a lenyűgöző, a szokatlan és az önreklám” – mondta a New York Times kérdésére. "Inkább a veleszületett és lényeges tulajdonságokkal rendelkező dolgokhoz vonzódom."
1997-ben Chipperfield cégét választották a berlini Neues Múzeum felújítására, amely még jóval a második világháború pusztítása után is egy romhalmaz volt. Chipperfield az épület története iránti tisztelettel közelítette meg a projektet. Több mint egy évtizeden át kutattak az eredeti szerkezet törmelékei között használható darabok után, amelyek némelyikén golyólyukak voltak. Újragondolták a múzeum teljesen lerombolt részeit, hogy utat építsenek a modern kor felé.
Az építész ugyanezt a szellemiséget alkalmazta legutóbbi munkáinál, beleértve a londoni Royal Academy of Art bővítését, amelynek során kiállító tereket újított fel, új nézőteret hozott létre, és betonhidat épített az épületek összekötésére. Sokan úgy érezték, lényeges módosításra lenne szükség a felújítás során, de nekik az volt az érzésük, hogy nem igazán. Egy kis törődést, odafigyelést és egy kis szeretetet igényelt az épület, és ebben a szellemben végezték el a jobb működés érdekében szükséges beavatkozásokat.
Chipperfield az építészetei munkáit nem szakmai karrierje lépcsőfokainak, vagy mérföldköveinek tekinti. Azt vallja, hogy egy épület elkészülte után az építésznek "haza kell mennie", otthagyni, engedni, hogy valaki másé lesz, más használja. Az épületnek önmagának kell eladnia önmagát.
Chipperfield legjelentősebb projektjei is szerények, és át vannak itatva történelemmel, kontextussal és kutatási eredményekkel. Talán éppen egyik a figyelmébe ajánlott épületének elegáns visszafogottsága késztetett arra egy ifjú magyar építészt vagy tíz esztendeje egy ÉSZB ülésen, hogy "buta" jelzővel illesse. Mert valóban, az újdonsült Pritzker-díjas házait nem mindig lehet néhány képről megítélni. A klasszikus és a modern építészet elveit egyenrangúan magas szinten alkalmazó, azokat virtuóz módon ötvöző tervező munkáit be kell járni, át kell élni ahhoz, hogy megértsük. A gesztusok nem korunk propaganda vagy Instagram építészetének kiemelkedő alkotásai, annál sokkal jelentősebbek.
Chipperfield azt ígéri, hogy keményebben fog dolgozni olyan építészet létrehozásán, amelynek környezetvédelmi és társadalmi küldetése van. A díjat bátorításnak tekinti, hogy ne csak az építészet lényegére és jelentésére irányítsa a figyelmemet, hanem arra is, hogy építészként mit tehetünk az éghajlatváltozás és a társadalmi egyenlőtlenség egzisztenciális kihívásainak kezeléséért.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
