Megkezdődött a jelentkezés az Építészkongresszusra: jelentkezéshez és a tervezett program megtekintéséhez kattintson ide!
Időpont: 2020. március 6., péntek
Helyszín: Puskás Aréna új konferenciaközpontja (1146 Budapest, Istvánmezei út 3-5.)
Erik Frandsen 1991-ben végzett a koppenhágai Szépművészeti Akadémia Építészeti Iskolájában, és rögtön a Lundgaard & Tranberg Architects irodában kezdett el dolgozni, ahol 2005 óta partner. Egyebek között a Mies van der Rohe-díj finalista Kannikegaarden plébániaközpont tervezője, a 2020-as Velencei Építészeti Biennálén a Dán Pavilon vezető építésze. A Lundgaard & Tranberg irodát Boje Lundgaard és Lene Tranberg alapította Koppenhágában 1985-ben, mára Dánia egyik legelismertebb és legtöbb díjat elnyerő építészeti stúdiójává vált. Hat alkalommal nyerték el a RIBA Európai Díját, számos Mies van der Rohe-díj nevezésük volt. Az utóbbi években számos díjnyertes koppenhágai fejlesztés vezető építészei, ilyen az Ofelia Tér (2016), az Axel Towers (2017), a Kalvebod Fælled Skole (Golgota Általános Iskola, 2018), a Frihedsmuseet (a Dán Ellenállás Múzeuma, 2020) és a Naturhistorisk Museum (Természettudományi Múzeum, várható befejezés: 2023).
Az Építészkongresszus előadóinak cikkeit olvashatjuk a Metszet hamarosan megjelenő 2020/1. számában. A Lundgaard & Tranberg Architects munkái közül a Kannikegården plébániaközpontot mutatjuk be. Előzetes a cikkből:
"Kannikegården Ribe főterén áll, szemben a székesegyházzal. A plébánia testületét és a székesegyház irodáit találjuk benne, valamint kiállítótereket és egy százfős előadótermet. A terület feltárása során megtalálták az 1100-ban épült kolostor romjait, mely valószínűleg Dánia első téglaépülete. A felfedezés szenzációs volt, és tovább növelte Ribe történelmi jelentőségét. A romokat 2012-ben tárták fel, és azonnal műemléki védettséget kaptak. Vélhetően egy refektórium falának maradványai. Ez kihívást jelentett az építési projekt számára, de a Realdania adománya lehetővé tette, hogy a múlt örökségeként integrálni lehessen a romokat az új épületbe."
A téglaégetés az alkímia egyik formája – jegyzi meg Erik Frandsen. A helyszínen, mintadarabok segítségével tudták az építészek több lépésben meghatározni a színt. A Petersen Tegl téglagyár kemencéiben az oxigénadagolás apró igazításával sikerült végül a megfelelő rozsdavörös színárnyalat beállítása, mely természetesen illeszkedik a környező téglafelületek színskálájához. Ha az ember közelről nézi a héjazatot, látja a gyártásból származó nyomokat és egyenetlenségeket, ahogy a szerzetesek által évszázadokkal korábban készített téglákon is. A kézzel készített, kiégetett tégla kézműves építési hagyománya folytatódik itt a nagyméretű, részben kézzel készített kerámiaelemekben. Az így létrejött történelmi kapcsolatot hangsúlyozza az a tény, hogy a nagy elemeket a középkorban is ismerték, amikor a tetőfedéshez nagy lapos cserepeket, "tetőtálcákat" használták. A szemközti székesegyházból is került elő ilyen "tetőtálca", a valamikori tető maradványaként."
A Lundgaard & Tranberg tevékenységéről bővebben a honlapjukon olvashat.
A Metszetre itt lehet előfizetni.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére