Koronavírus-fertőzésben elhunyt az ismert magyar építész

A kollégák által összeállított életrajz és emlékezés:

Kovács Balázs 1933-ban született Salgótarjánban. A helyi Madách Imre gimnáziumban érettségizett, majd 1956-ban építészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1956 decemberétől 1997 májusáig a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál dolgozott, időközben elvégezte a Műszaki Egyetem két éves Városépítés és Városgazdálkodás szakmérnöki tagozatát is.

Az 1993-ban történt nyugdíjazásáig a BUVÁTI Városépítési és Városgazdálkodási Iroda Városrendezési Osztályát vezette. Szakmai munkássága során elsősorban városközpontok, lakótelepek és lakótelepi központok rendezési és beépítési terveit készítette. Nyugdíjazása után a BUVÁTI megszűnését követően az 1997-ben megalakult Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft-ben (BFVT) irányító tervezőként dolgozott tovább. Egészen 2005-ig kamatoztatta itt szaktudását, rendkívüli szeretettel és türelemmel segítve a fiatalabb tervezők munkáját.
Kovács Balázst széleskörű, átfogó tudása kiemeli ki kortársai közül, valamint az a végtelen jóság, amivel viseltetett mindenki iránt. 49 évet áthidaló szakmai tevékenysége rendkívül széleskörű volt; a lakóépület tervezést is beleértve a városrendezési tervezés csaknem minden területére kiterjedt. Jelentősebb megvalósult városrendezési munkái közül legbüszkébb a Kelenföldi lakótelep városrendezési tervére (1963, tervezőtárs Kiss Albert), és a XVII. ker. városközpont és a környezetében épült lakótelepi egységek rendezési, illetve beépítési tervére volt. További fontosabb munkái: Budapest III. ker. Békásmegyeri lakótelep, részletes rendezési terv és városkapu beépítési javaslat (1969); Budapest XIV. Zugló városközpont, rendezési terv az Örs vezér tere – Nagy Lajos király útja – Kerepesi út – Fehér út térségében (1973-1975, társtervező: Iványi László).
1974-ben ösztöndíjjal kéthetes tanulmányúton a Londoni Általános Rendezési Tervet, az angliai várostervezési és lakásépítési gyakorlatot tanulmányozta, ami a nagy hatással volt rá. Önálló magasépítési munkái közül leginkább a Dunakeszin megépült nyaralókat és egy orvosi rendelővel kapcsolt orvoslakást, valamint a Budafoki úton épült 24 lakásos társasházat szerette (ez utóbbinak egy egyedi szerkezeti részlete a Műegyetem épületszerkezeti tankönyvbe is bekerült).
Országos nyilvános vagy meghívásos tervpályázatokon 1957-1987 közötti években több tucat díjat és megvételt ért el, részben pályázótársakkal, részben egyedül. 1974-ben Ybl Miklós-díjjal tüntették ki „a budapesti városrendezés-tervezés területén tevékenységéért”. Azok kevesek közé tartozott, akik nem építész tevékenységért, hanem kifejezetten a város szolgálatában kapták ezt a díjat.
1970-től 5 éven keresztül külső korrektorként, egy évig pedig másodállásos tanársegédként részt vett a Műszaki Egyetem Városépítési Tanszékének munkájában. Alapításának második évétől tagja volt a Magyar Urbanisztikai Társaságnak (MUT). A MUT bizottsági tagjaként közreműködött az egyetemi oktatási reform városrendezési oktatást érintő részének véleményezésében. 1972-től tagja volt az ÉTE Lakásépítési Bizottságának. Az ÉTE vagy a MUT képviselőjeként számos alkalommal részt vett Városrendezési tervpályázatok zsűrizésében. 1973-tól bizottsági tagként részt vett az ÉVM 4. sz. területi Városépítési és Építészeti Tervtanács munkájában. Bár nem végzett kifejezetten elméleti, vagy önálló tudományos munkát, gyakorlati tervezői tevékenysége során több ízben részt vett nagyobb, elvi jelentőségű feladatok kidolgozásában.
Nyugdíjas éveiben édesapja, Bóna Kovács Károly festő- és szobrászművész hagyatékát kezelte és maga is aktívan fordult a rajzolás és a festészet felé, ami mindig is kedvtelésének számított.

Kovács Balázstól búcsúzunk, de emlékét szívünkben megőrizzük, szellemi hagyatékát ápoljuk.

A volt kollegák nevében
Albrecht Ute, a Budapest Főváros Városépítési Tervező kft. ügyvezetője.
Budapest, 2020. 09. 19.

Fia, Kovács Bence építész így adta hírül a szomorú eseményt: „Megtört szívvel ezúton tudatom mindenkivel, aki szerette, hogy Édesapám szombat délben eltávozott közülünk. Noha 87 éves múlt, aki ismerte, tudja, hogy halála hirtelen és idő előtti volt. Sajnos a koronavírus-fertőzéssel szemben még az ő optimizmusa és élni akarása sem volt elegendő. Temetéséről és búcsúztatásáról később küldök értesitést. Kérem, hogy őrizzék szeretettel emlékét.

...és ezúton is kérek mindenkit: nagyon vigyázzon magára és szeretteire!”