A villa, egy hajlék vagy menedék, melyet az idők során felhalmozódott törzsi tudással hoztak létre, egy biztonságos lakóhelyet jelent. A civilizáció, az evolúció és az alkalmazkodás generálták a különböző területek törzseinek próbálkozásait, és az azokból született megoldásokat. Legyen a páratartalom, a napfény vagy a szél akár túlságosan bőséges, akár elégtelen, az emberi értelemnek köszönhetően az emberiség valamilyen formában a maga javára fordította az adottságokat.
Az iráni Team Group építészei szerint a hagyományos épületek és környezetük építészete lehet a legelőnyösebb inspirációs forrás az emberi hajlékok továbnfejlesztésére, valamint a modern építészeti innovációk alapja.
A Gilak villa megformálása során a tervezők kilenc négyzetet képező rácsra szervezték az alaprajzot. A külső határoló héjat mind a négy oldalon központi elhelyezésű nyílásokkal tárták fel. A gúla belsejébe pedig egy központi udvart vágtak, amely az ég felé nyitott. A ház formáját a helyi mikroklíma, különösen a régióra jellemző bőséges csapadék határozta meg, ennek eredményeként született a drámai, magastetős kialakítás. Míg ezen a területen hagyományosan megtalálható volt az ehhez hasonló tetőforma, az ország többi részén általában lapos vagy kupolás tetők találhatók.
Az épület az egykori törzsi ottthonoknak a keresztirányú átszellőzés maximalizálás érdekében alkalmazott térszervezés újraértelmezését kísérli meg. A forró éghajlatra, valamint az ország partmenti vagy hegyvidéki régióira jellemző magas páratartalomra és csapadékra való tekintettel az épületet stratégiai megfontolással elhelyezett nyílásokkal tervezték mind a külső, mind a belső határoló falak vonalán.
Forrás: designboom
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
