Nem élte meg 105. születésnapját Oscar Niemeyer

Az MTI híre (jelentős részben szintén a wikipediára támaszkodva...):

A modern építészet egyik legjelentősebb alakját egy Rio de Janeiró-i kórházban érte a halál - jelentette a Globo TV. Az idős alkotót november eleje óta a brazil nagyváros Samaritano nevű klinikán kezelték, kiszáradás, majd veseelégtelenség miatt, az utóbbi napokban már lélegeztetőgépen volt, helyi idő szerint szerdán halt meg.

Niemeyer Rio de Janeiróban született 1907. december 15-én, és a tehetősebb fehér családok gyermekeihez hasonlóan ő is a cariocák felelőtlen, bohém életét élte, csak 21 évesen fejezte be középiskolai tanulmányait. Nem sokkal később megnősült, a házassággal a felelősségérzete is feléledt. Munka mellett az Escola de Belas Artes hallgatója lett, 1934-ben építészdiplomát szerzett. Már ekkor elégedetlen volt a brazil utcaképpel, újat akart alkotni. A nemzetközi hírnevet az 1939-es New York-i világkiállítás hozta meg számára, a brazil pavilon páratlan sikert aratott. "A brazil építészet a nemesség és az elegancia nyelvén beszél, szereti a fényt, a teret, és az íveket. A hagyományos modern építészet a dór, a brazil modern építészet a ión" - mondta Niemeyer társa, Lúcio Costa.

1940-ben Belo Horizonte polgármestere, Juscelino Kubitschek kérte fel Niemeyert egy hatalmas terv megvalósítására, a Pamphulha projekt részeként épült meg az Assisi Szent Ferenc-templom is, amelyet modern stílusa és oltárképe miatt csak 1959-ben volt hajlandó felszentelni az egyház. 1947-ben a New York-i ENSZ-palota tervezésében vett részt, a Yale és a Harvard Egyetem is professzori állást kínált neki. Kommunista nézetei miatt azonban - Fidel Castro egyszer azt mondta róla: "Niemeyer és én vagyunk az utolsó kommunisták a földön" - megtagadták tőle a vízumot. 

Az ötvenes évek alkotásaiból kiemelkedik a saját maga számára tervezett ház, a Casa das Canoas, amelyben 1956-ban a frissen elnökké választott Kubitschek is felkereste, hogy élete egyik legnagyobb feladatát bízza rá. "Új fővárost építünk Brazíliának, és azt akarom, hogy maga segítsen ebben" - mondta az elnök. A többi már történelem. Nimeyer tervezte Brazíliaváros épületeit, Lúcio Costa pedig a várost. A világ egyik legérdekesebb fővárosa páratlan épületek együttese, egyedülálló ívekkel és formákkal. A katedrális, az elnöki palota, a kongresszus épülete Brazília jelképeivé váltak. 

A dicsőség után a meghurcoltatás időszaka következett az építészet szobrásza számára. A jobboldali katonai puccsot követően nem volt hely egy elkötelezett baloldalinak, "a kommunista építészet helye Moszkvában van" - mondták neki. Irodáját felforgatták, megrendeléseit lemondták, a mester önkéntes száműzetésbe vonult. Párizsban a Champs-Elyséen nyitott irodát, innen irányította európai, ázsiai, és észak-afrikai terveinek megvalósítását. Csak a nyolcvanas évek végén tért vissza hazájába, ahol azóta is dolgozott. Mint mondta, ő már bő 40 éve hatvanéves, mert ha számolta volna születésnapjait, már régen meghalt volna. Kilencvenkilenc évesen újranősült, több évtizeddel fiatalabb titkárnőjét vette el.

Az utóbbi években már sokszor ápolták kórházban, de ennek ellenére is aktív maradt. Nemrégiben (idén júniusban -  a szerk.) azonban egyetlen lánya 82 éves korában meghalt. 

Építészeti és politikai hitvallása az évtizedek alatt mit sem változott, legfontosabb feladatai között tartotta számon, hogy kiálljon a szegényekért, akikből - a gazdasági fellendülés ellenére - Brazíliában még mindig sok van. Tranquilo com a vida (Békében az élettel) címmel még dalt is írt a nyomornegyedek lakóiról. 

Hosszú pályája során Niemeyer Brazília mellett Olaszországnak, Spanyolországnak, Franciaországnak, Izraelnek és más országoknak is tervezett épületeket. Munkáinak többségét a terekkel és felületekkel való nagyvonalú bánásmód jellemzi. Szakmai hitvallásához tartozott az is, hogy meg akarta lepni az embereket. "Ez az építészet feladata. Hogy küzdjön egy jobb világért, amelyben az építészet mindenkit, és nem csak kiváltságos csoportokat szolgálna" - mondta egy alkalommal.

Szócikke a wikipedián

Varga Júlia cikke a Metszet 2011/2 számában jelent meg:

ÚTON A NÉPSZÍNHÁZ FELÉ

Niteróiban Oscar Niemeyer nyomában jártunk

2010. december 15-én ünnepelte 103. születésnapját a híres brazil építész

„…és a hetedik napon Isten megteremtette Rio de Janeirót” – mondogatják a város szépségére büszke brazilok.

Rio de Janeiro festői látképében gyönyörködhetnek nap mint nap a Guanabara-öböl túloldalán fekvő Niterói város lakói. Az „Istenek városának” felpörgetett lüktetésével szemben a félmilliós lélekszámú város derűt és nyugalmat áraszt magából. Niterói valóban méltó a „mosoly városa” címére. Csodaszép magaslatokkal tűzdelt partszakaszokat, napsütötte strandokat fedezhetünk fel a műemlékekben gazdag település mentén. A látnivalók sora a zseniális brazil építésznek, Oscar Niemeyernek köszönhetően folyamatosan bővül. A brazil főváros után a közeljövőben itt lesz fellelhető a legtöbb Niemeyer által fémjelzett alkotás.

Szálljunk katamaránra Rio de Janeiróban, szeljük át a Guanabara-öblöt, és ismerjük meg a világhírű építész világát Niteróiban!

A 2004-ben felavatott niterói Charitas katamaránállomás már a modernista építész nevéhez fűződik. A köralaprajzú fogadóépületbe íves üveggel lefedett gyalogoshídon jutunk be. Külső rámpa vezet fel az emeleten található panorámaétterembe, ahonnan nem mindennapi kilátás nyílik a szemközti Rio de Janeiróra.

Utunkat észak felé folytatva az öböl mentén hamarosan újabb látványossághoz, a híres Kortárs Művészetek Múzeumához (MAC) érkezünk. 1991-ben Niterói polgármestere, Jorge Roberto Silveira kérte fel Oscar Niemeyert a múzeum terveinek elkészítésére. A háromszintes galériát és éttermet magába foglaló épület átadására 1996-ban került sor. A feje tetejére állított, medencéből kiemelkedő, kúpszerű épület hajlásszöge pontosan megegyezik a horizonton lévő Cukorsüveg-hegy ívével. A köralaprajzú építményt hasonlíthatnánk repülő csészealjhoz vagy pezsgőspohárhoz, Niemeyer azonban virágként emlegeti alkotását. A múzeumba piros „szőnyegű” betonrámpa vezet fel. A belső tér panorámaablakain keresztül szemünk elé táruló táj és Rio de Janeiro látványa felülmúl minden képzeletet.  

A „virágzó műalkotás” népszerűségén felbuzdulva Jorge Roberto Silveira további, a kultúra és a vallás jegyében születendő alkotások tervezésével bízta meg Niemeyert. Az öböl mentén kanyargó útvonalat később Niemeyer útnak keresztelték el. A projekt hetvenkétezer négyzetméter  területet foglal magába, melyre eredetileg a következő műveket álmodta meg a mester a Charitas katamaránállomáson és a MAC-on felül: Brazil Filmszínház Múzeuma, Juscelino Kubitschek tér, Roberto Silveira Emlékközpont, Oscar Niemeyer Alapítvány Épülete, Népszínház, új hajóállomás, baptista és katolikus katedrális, úszó kápolna. Az építkezés az 1990-es években kezdődött, s a tengerparti területek fejlesztése még napjainkban is folyik. Noha a betonépületek formailag különbözőek, Niemeyer esztétikailag összehangolt, a tájba lágyan belesimuló, valódi műalkotások tervezésére törekedett. Egyszerűség és fehér szín jellemzi a létesítményeket, melyeket rajzok, festmények, szobrok ékesítenek. „A Niemeyer út tervezése során lehetőségem nyílt arra, hogy a képzőművészetet és az építészetet egyesítsem. Már régóta foglalkoztatott ez a gondolat” – nyilatkozik Niemeyer a róla elnevezett sétányról.

Már épülőfélben van a Brazil Filmszínház Múzeuma, mely az ország legnagyobb filmtörténeti gyűjteményének adna helyet. A filmtekercsre emlékeztető, henger formájú, háromszintes épületrészben előadóterem, múzeumi és kiállítási részleg kerül elhelyezésre. A csatlakozó hasábszerű épület pedig mozitermeknek, könyvesboltoknak és videotékáknak ad majd helyet a tervek szerint.

Nem messze a múzeumtól, közvetlen a tengerparton valósult meg a Juscelino Kubitschek tér, melyet a cikkcakk alakzatú betonárnyékoló játéka varázsol lendületessé és élővé. A városi találkozóhelyként kialakított helyszínt Oscar Niemeyer és az egykori brazil elnök, Juscelino Kubitschek szobra díszíti. A Juscelino Kubitschek térről hamarosan egy újabb, még hatalmasabb, mintegy tizenhétezer négyzetméteres térre, a Niemeyer út terére érkezünk.

A még építési helyszínként számon tartott tér közepén áll a már megvalósult kisebb ellipszoid alakú Roberto Silveira Emlékközpont. A kormányzó életét bemutató emlékhely nyitva áll a nagyközönség előtt. Elektronikus kutatásra nyújt lehetőséget, valamint kiállítóteret és előadótermet foglal magába a történelmi és ikonográfiai adatok gyűjteményével rendelkező információs központ. Az auditórium belső falát Claudio Valerio művész alkotása díszíti.

Az emlékhelytől jobbra található a még befejezés előtt álló Oscar Niemeyer Alapítvány Épülete. Az épület az építész életművét tartalmazó digitális könyvtárként működne a jövőben. A kupolaszerű belső magban kiállítóteret alakítanának ki. Ezt a központi tömeget vízfelület választaná el az ívesen kialakított épületrésztől, melyben tantermek lennének.

Az alapítvány épületének szomszédságában áll a Niemeyer út utolsó ékköve, a Népszínház, mely egyben célállomásunk is volt. A MAC és az katamaránállomás után időrendben a színház a harmadik megvalósult Niemeyer létesítmény Niteróiban. A tervezett időponthoz képest csak nyolc évvel később, 2007-ben került sor a Népszínház felavatására. Az évek során jelentős mértékben lecsökkent a városnak a beruházásra szánt pénzügyi kerete, ami nemcsak lelassította az építkezést, hanem az eredeti elképzelést is gyökeres módosításokra kényszerítette. A kompozíció egyszerűnek tűnik, ám korántsem volt az. „Pályafutásom egyik legnehezebb munkája” – ismeri el Niemeyer, aki ismételten Bruno Contarini szerkezeti mérnök közreműködésével tervezte meg művét. A zseni tollából kiáramló érzéki ívek, könnyed, kanyargó vonalak cementbe öntve fehér héjként szabad belső teret fednek le.  „Ebben a színházban építészetem lényegét fogalmaztam meg. Az emberek által létrehozott derékszögek és az egyenes, kemény, rugalmatlan vonalak világa különösképpen nem érdekel engem. Azok a szabad és érzéki görbék vonzanak engem leginkább, amelyeket a hazám hegyeiben, a kanyargó folyóiban, az ég felhőiben, a tenger hullámaiban és a szeretett nő testében fedezek fel . A teljes univerzum görbékből tevődik össze” – vallja a brazil építész. A Népszínház hullámzó tömegével a Guanabara-öböl szerves részét képezi. A színház előtti tér egyben gyülekezési helyként is szolgál. Az épület előtti, spirálként kialakított rámpa erőteljesen hívogat bennünket a mintegy ezer négyzetméteres épület megismerésére, s felvezet bennünket az emeleten található ötszáz fős színházterembe. A művészek öltözőinek elhelyezésére és a kellékek tárolására a pinceszinten került sor, míg a technikai helyiségek a felső, külön szinten lettek elhelyezve. Niemeyer leleményességét dicséri a külső és a belső tér közötti átjárhatóság, mely az egyik legfontosabb jellemzője a színháznak. A tenger és Rio de Janeiro tárul szemünk elé az emelet szabadtéri előteréből éppúgy, mint a színházterem oldalsó üveghomlokzatán keresztül. A főhomlokzat nyithatósága lehetővé teszi, hogy egy-egy nagyszabású rendezvény, ünnepély alkalmával a téren több tízezer néző tekinthesse meg az előadást. Az építész saját grafikáival mint képzőművészeti elemekkel ötvözi építészeti remekművét. A színházterem bejáratánál lévő halványszürke kerámialapokat tömegjelenet díszíti és élénkíti. A sárga főhomlokzaton pedig három mozgásban lévő vidám női alak jelenik meg. Niemeyer figuráiból csak úgy sugárzik az életöröm és az életerő, akárcsak a brazil népből. A külső sárga kerámiahomlokzat és a belső zöld fal Brazília zászlajára utal színvilágával, egyben Niemeyer hazája iránti tiszteletét és szeretetét jelképezi. A merész szerkezeti megoldás, a geometrikus és absztrakt formák, valamint a szimbolikus színvilág harmonikus egységet képez, mely ismételten bizonyítja az építész tehetségét. A Népszínház szinte szoborként emelkedik ki a térből, s megerősíti Niemeyernek azt a kijelentését, miszerint ő sokkal inkább épületszobrász, mintsem építész. Niemeyer színháza egyike a legsikeresebb munkáinak. Elegánsan egyensúlyoz az ő általa személyesen megfogalmazott, az úgynevezett tökéletesség absztrakt koncepciója és a kézzelfogható, fizikai valóság között hidat képezve közöttük.

„Az épület egyszerre lehet praktikus és szép. Munkánk során mindig keresnünk kell a meglepetést. Legyen meghökkentő, ejtsen ámulatba, ragadjon magával az épület. Az épületeim megfelelnek az előírt követelményeknek, azonban ezen felül az emberek elvárnak bizonyos többletet, amelyet találékonyságnak neveznék. A cél, hogy az építészet műalkotássá váljon, érzelmet és csodálkozást váltson ki. Ez az, ami nekem a legnagyobb élvezetet nyújt. Könnyedebb és szabadabb építészetre törekszem kevesebb támaszték alkalmazásával. Így merészebb építészeti alkotások jönnek létre, nagyvonalúbb terek keletkeznek, ahol mi emberek is másképpen, újszerűen viselkedhetünk. A legfontosabb dolog nem is az építészet, hanem az élet, az ember. Az építészet az útja annak, hogy kifejezzem az eszményeimet: az egyszerűséget és az emberek közötti egyenlőséget. Az emberséget szolgálom munkámmal.”

A Niemeyer út tere a közeljövőben három épülettel fog gazdagodni. Két projektet viszont végleg töröltek az eredeti programból: nem valósul meg a baptista és a katolikus katedrális. E két egyházi létesítmény helyére kilátótornyot és kongresszusi központot építenek majd fel. Hamarosan elkészül a kínzatások idejének végét megtestesítő szobor is, melyet a parthoz közel helyeznek majd el. A két új építmény közül először a torony építésére került sor, melynek munkálatai 2010 decemberében kezdődtek meg, és várhatóan 2011 júniusára fejeződnek be. Az építkezés mintegy húszmillió dolláros költségét az Idegenforgalmi Minisztérium és a szövetségi kormány állja. A hatvan méteres torony vetekedni fog a Rio–Niterói híd pilléreinek magasságával. A torony aljában turisztikai információs központ, míg a magasban étterem és panorámakilátó kap helyet. Niemeyer szavaival élve: „A Guanabara-öbölre és Rio de Janeiro belvárosára nyíló gyönyörű kilátás indokolja a torony építését. Szeretnénk, hogy a látogatók élvezhessék a magasból is ezt a páratlan panorámát, amellyel nem lehet betelni. A Niemeyer út vertikális eleme egyben újabb példa lesz arra, hogy a vasbeton építési technika mi mindenre képes.”

Miután bejártuk és felfedeztük a Niemeyer utat és a rajta található mesterműveket, a tizennégy kilométer hosszú, Niteróit és Rio de Janeirót összekötő hídon térünk vissza a túlpartra, Niemeyer szülővárosába. Visszatekintve még egy utolsó pillantást vethetünk a Niemeyer út terének épületeire, míg azok lassan eggyé válnak a tenger hullámaival és végleg eltűnnek a szemünk elől.

Varga Júlia