Az olasz bergmeisterwolf építésziroda Milland-Brixenben egy korábban csirkeólként használt apró építmény újrahasznosítását kapta feladatul. A projektet a visszavonulás helyének gondolata motiválta, a meglévő struktúrát folytatva, átalakítva, szükség szerint hozzáépítve, egyszóval újraértelmezve, a bontás lehetőségét elvetve.
A kis épület átalakítása során minden új építészeti elem kézzel készült visszafogott tervezési megközelítéssel, a folytonosság elvét szem előtt tartva. A masszív kőfalakat és vakolatokat megtisztították, helyreállították, odafigyelve arra, hogy megőrizzék eredeti tapintásukat, ezért csak a szükséges helyeken és átmeneteknél egészítették ki őket.
A projekt megvalósítása során mindvégig a meglévővel dolgoztak, annak az új használat adta elvárások integrálása volt a cél, beleértve a nyílásokat is. Az apró hozzáadások, új identitást adnak az egésznek, mint például a korall vörös nyílászárók és a kissé bizarr zöld ereszcsatorna, amely anyagában és színében is formai elemmé válik.
A tömeg tetőszerkezete a kőfal felett lebeg, így egy különleges köztes tér jön létre, könnyedséggel, az elemek vizuális kapcsolatának áthangsúlyozásával. A tető hegesztett, kezeletlen alumíniumlemezekből kézzel készített burkolata ellenpontot képez a kissé málló, antik hatású falakkal.
Az újonnan elhelyezett, betonlépcső a tájba, a szintkülönbségbe illeszti az épületet, szervesen kiegészítve azt. A hátsó falat meghosszabbították, mely így új értelmet nyerve, kivezeti a szabadba a visszavonulás helyét. A beton fal egyben ölelő karként oltalmazza a ház elé helyezett kör alakú beton sziget, mely megállít, meditálásra hív az érintetlen természetben.
Egy nyitott OSB-doboz alkotja a berendezést a belső térben, melynek metszetvonala végighalad a helyiségen, ágyként, tárolóként, burkolatként, konyhaként és fürdőként működik, és a mindössze 15 m2 alapterület ellenére jól funkcionáló belső könnyedséget teremt. Érdekessége, hogy becsukott állapotban csak rejtve marad, a falba simul, így egy teljesen steril tér jön létre, ahol az épületben tartózkodva teljesen egyedül maradhatunk a gondolatainkkal.
Az eredmény pedig egy flexibilis relaxációs tér lett, egy megálló munkához, alváshoz, álmodozáshoz.
A projekt kiváló példája annak, hogy gondolkodás nélküli elbontás helyett akár egy tyúkólat is újra lehet értelmezni és hasznosítani, nincs kis projekt, ha a természeti értékek megőrzését tartjuk szem előtt, hiszen minden új építés sokkal több károsanyag kibocsájtással jár, mint meglévő újrahasznosítása. Nem kellenek nevesített építészeti, műemléki értékek ahhoz, hogy egy meglévő épületeben lévő lehetőséget keressünk és találjunk.
Képek: v2com/Gustav Willei
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére