Példaszerű ipari épületek az új Metszetben

A címlapon A Takács Ákos által jegyzett Budafoki Kocsiszín, melynek élénk sárga színe legalább olyan meglepő, mint a szűk területen mozgatott szerelvények mérete. Az épületről Takács Viktor kerületi főépítész írt értő kritikát.
Joao Mendes Ribeiro ipari épülete nemcsak azért érdekes, mert az építész első indusztriális alkotása, hanem azért is, mert a kontextus itt merőben más, mint korábbi, történelmi városokban épült házainál. Uruguayban épült egy fiatal építészcsapat - a Fábrica de Paisaje – tervei szerint egy izgalmas vonalvezetésű borászat, ami azért is érdekes, mert a hazaihoz hasonló kulturális periféria-helyzetben elért eredményről beszél. Szintén eredmény, sőt siker, amit Ferdinánd Árpád ért el: tervei szerint épült Ausztriában, Müllendorfban egy gyárépület, ami akkor is megsüvegelendő teljesítmény lenne, ha a csarnok nem lenne különösebben elegáns. De az.
Szintén magyar büszkeség a szegedi lézerközpont, melynek épülete műszakilag is nagy kihívás volt, és építészetileg is fontos, hiszen számos külföldi tudós, kutató számára egyfajta kirakata lesz az országnak. Szőkedencsiéknek köszönhetően nem kell szégyenkeznünk. Szintén igényes épület, és –a folyón érkezők számára – egyfajta ország-képet is közvetít a gönyűi új kikötőépület a Sporaarchitects irodától, melyet Erő Zoltán értékel a lapban.
A Petőcz-Tóth Anikó-Csizmadi Péter alkotópáros gödöllői ipari csarnoka több díjat is nyert már, ötletes belsőépítészetére is érdemes egy pillantást vetni. A Céh Zrt. két vidéki gyárral is képviselteti magát a lapban, melyek közül az Apollo/Vredestein gumiabroncsgyár tervezése BIM-alapú volt, melyről hosszabb bemutatást írt Horváth Gábor. A másik, az SMP Lökhárítógyár különlegessége, hogy a vastu elveinek is meg kellett felelnie. (A vastu egy egyetemes világszemlélet Indiában, amit a feng shui-hoz lehet hasonlítani.)

A Metszet folyóiratot itt lehet előfizetni 2018-ra, egy év mindössze 4900 ft, több évre még olcsóbb.

A szerkesztőségi bevezető:

Ma már nem számít rendhagyónak, hogy nyolcvan-száz évvel ezelőtti ipari épületeket kulturális célra hasznosítsanak. Ganz, Meo, Dorottya Udvar, River Loft, Zsolnay Negyed, Digitális Erőmű, Sorsok Háza, Eiffel Csarnok… a sor hál’Istennek, szinte a végtelenségig folytatható – ilyen a mellékelt lengyel példa régi ismerősünktől, Jordi Badiától. Ritkább, hogy egy régi ipari épületet felújítsanak, megóvjanak, és újra ipari épületként használják – pedig tudjuk, a műemlékek továbbélésének ez a legjobb módja. Ilyesmi a Budafoki Kocsiszín régi áramátalakító-épülete, mely továbbra is kocsiszínként üzemel, éppenséggel nosztalgiavillamosok számára.
Vannak példák már az ötvenes-hatvanas évekből származó csarnokok újrahaszosítására is, de elgondolkodik az ember: vajon meddig tart ez a folyamat? Nyolcvan-száz év múlva az itt bemutatott épületek újrahasznosítása is felmerül majd? A sztaniolépítészetnek is csúfolt csarnokgyártás vajon termel-e maradandó értéket? És mielőtt rávágnánk, hogy nem, ne feledjük: a régiek a lehető legpraktikusabb, olcsó, de tartós épületekre törekedtek, mikor a ma csodált, és mai szemmel díszes és értékes csarnokokat emelték. Milyenek lesznek az akkori ipari épületek? Még kevesebb anyagból készülnek majd? Lesznek időjárásálló szupervékony fóliák? Vagy az időjárásállóságnak, más, aktív technológiái? Vagy addigra decentralizálódik az ipar, és mindenki otthon nyomtat minden eszközt, ruhát?
Talán csak annyi biztos, hogy ha ma az igényeknek valóban optimálisan megfelelő házat építünk, legyen az ipari épület vagy bármi más, az utódainkra hasznos örökséget hagyunk. De az optimalitás kérdése nem egyszerű, ahogy a régieknek sem volt az. Az itt összegyűjtött ipari épületek azonban szerintünk ilyenek.

Csanády Pál

A Metszet folyóiratot itt lehet előfizetni 2018-ra, egy év mindössze 4900 ft, több évre még olcsóbb.