Az idei Serpentine Pavilion a Londonban évente megrendezett esemény eddigi egyik legszerényebbike, amelyet elsősorban a minimális szén-dioxid-kibocsátás figyelembevételével terveztek. Szinte minden alkotóeleme fából készült. Karcsú rétegelt ragasztott fenyő oszlopokból álló oszlopsor gyűrűzik a kerületén, mely egy parkban álló zenepavilonra, vagy vásári körhintára emlékeztet. A szintén rétegelt ragasztott kerületi gerendák egy hajtogatott rétegelt lemez tetőt hordanak, melynek széleit körbemetszve olyan vékonynak tűnnek, mint egy esernyő. A falakat feszített rétegelt lemezek, míg a padlót mélyvörösre festett deszkák borítják.
Lina Ghotmeh mediterrán öröksége és az aktuális ügyekről, politikáról, magánéletről és álmokról folytatott élénk viták ihlették a pavilont: À table, mely franciául annyit tesz, "üljünk együtt az asztalhoz", hogy megosszuk az étkezést, és párbeszédet kezdjünk. A pavilon belsejében a külső fal ívét követő asztal található, amely új kapcsolatok kialakítását lehetővé tevő eszmecserék összehívására és megünneplésére hív bennünket. Az ételre a gondoskodás kifejezéseként tekint, és egy pillanatnyi vidámságot kínál az asztal körül, a tető naptól, esőtől oltalmazó ernyője alatt. Ghotmeh azt üzeni, hogy szívesen lát bennünket, hogy megosszunk egymással jövőbe tekintő ötleteket, aggodalmakat, örömöket, elégedetlenségeket, felelősségeket, hagyományokat, kulturális emlékeket és történelmet, amelyek összehoznak bennünket.
Talán véletlen egybeesés, hogy néhány órával a pavilon hivatalos megnyitója előtt Roger Waters hasonlóan arra invitálta a londoni O2 Aréna húszezres közönségét, hogy képletesen menjünk le közösen a kocsmába, ahol egyenlő jogokkal vitathatjuk meg dolgainkat.
Ghotmeh az építészethez való hozzáállását „a jövő régészeteként” határozza meg. A túlnyomórészt bioforrásból származó és alacsony szén-dioxid-kibocsátású anyagokból épült Serpentine Pavilion 2023 a fenntarthatóságra és az őket körülvevő történelemmel és természeti környezettel párbeszédben kialakított terek tervezésére összpontosít. A pavilon formája a park lombkorona formájához igazodik. A szerkezet kerületét körülölelő belső fagerendák vékony fatörzsekként jelennek meg, a gerendák között elhelyezkedő paneleken pedig növényszerű kivágott minták láthatók, amelyek elősegítik a szellőzést, és lehetővé teszik a természetes fény bejutását. A szerény, alacsony tető a togunákból merít ihletet: a nyugat-afrikai Maliban található építményeket idézi, amelyeket hagyományosan közösségi összejövetelekre használnak, hogy megvitassák az aktuális kérdéseket, és amelyek árnyékot és felüdülést kínálnak a hőség ellen. Ezeknek az építményeknek az alacsonyan fekvő teteje arra ösztönzi az embereket, hogy békésen üljenek, és tartsanak szünetet a beszélgetések során.
A tervben Ghotmeh tiszteletben tartja a Serpentine South épület történetét is, amely eredetileg teaház volt. A James Gray West által tervezett épületet 1934-ben nyitották meg, és 1970-ben művészeti galériává alakították át. A nyári hónapokban egészen az 1960-as évek elejéig a kávézó ülőhelyei is kibővültek a pázsitig, amelyet jelenleg a pavilon foglal el. Ghotmeh a Pavilion kávézói menüjét is integrálta a tervezési folyamatába, mediterrán ihletésű ételeket kínálva helyi és szezonális alapanyagokból.
A pavilon új hangzásvilágát Tarek Atoui művész és zeneszerző alkotta meg Lina Ghotmeh vázlatai, építészeti anyagai és saját, a klasszikus és vidéki arab zenével kapcsolatos kutatásai alapján.
Kápek forrása: Serpentine Galleries
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
