Hajó-ház

A 2003-ban megnyílt Lentos Múzeum az „Új Galéria” (Neue Galerie) gyűjteményének otthona és egyben a legfontosabb modern művészeti múzeum Ausztriában.
Az épület a Duna déli partján áll, az épület így egyben része annak a figyelemreméltó városfejlesztési koncepciónak, ami Linz városközpontjának bővítését a Duna mentén képzeli el úgy, hogy a partot mindkét oldalon kulturális intézményekkel tölti meg élettel: a Lentos előtt egy évvel nyílt meg a Jövő Múzeuma a folyó túlpartján és a Lentos mellett egy másik kortárs galéria is áll.
A tervezésre építészeti tervpályázatot írtak ki 1998-ban, amit a svájci Weber Hofer Partner Architekten nyert meg. A nyertes koncepció a múzeum épületére érdekes megközelítést adott. A múzeum legalsó emelete, az utcáról érkezve tulajdonképpen pinceszintnek tekinthető, a Dunáról nézve viszont a földből kiemelkedő teljes szintnek látszik. Ennek oka a helyszínben van: a Duna partjának szintje és az utcaszint között körülbelül egy teljes szintnyi magasságkülönbség van, ahogy Budapesten is. Ennek megfelelően a legalsó szint tulajdonképpen nemcsak a rakpart része, hanem egyben a gátrendszer eleme is, aminek teteje egy nagyméretű terasszal kapcsolódik a városi szövethez. Az építészek ebből az adottságból kiindulva az épületet egy kikötött hajóként fogalmazták meg, aminek egyik oldalát a Duna mossa, másik oldalon pedig a partba kapaszkodik.
A hajó allegória a teljes tervezést meghatározta, így a múzeum teraszból kilépő tömege egy 130 méter hosszú sziluettet határoz meg. A legfelső szint alatt viszont az utcaszint teljesen nyitott marad, a hosszú tömeg csak a két szélén támaszkodik le, hogy befogadja a bejárati funkciókat, és egy kávézónak adjon otthont, ami a teraszt megtölti élettel. A felső és alsó szinteket pedig így a kiállítás terei foglalják el. A terv hajó koncepciójának a szoborszerű megjelenés mellett ez a másik nagy erénye: egy új múzeum mellett a ház egyben egy új városi terasszal is gazdagodott, amit nemcsak a kiállítások teraszon elhelyezett installációi gazdagítanak, hanem egyben páratlan kilátást is enged a Pöstling hegyek felé.
A ház nemcsak egy nagyvonalú városépítészeti koncepció része, hanem önmagában is szoborszerű és példás építészeti megoldás. A széles Dunaparton egy ilyen nagy tömeg egyáltalán nem hat idegennek, és a terasz kivágása miatt a meglévő városszövettel építészeti értelemben is párbeszédre képes. Az anyaghasználat ezt tovább erősíti: az acél és üvegszerkezet nemcsak a tartószerkezetet mutatja meg, hanem egyben ezt a párbeszédet tovább erősíteni képes.