sebesp | 2018. június 17.
     
Mint egy hatalmas szögletes kosár áll az idei pavilon a Hyde Parkban, belső udvart képez a parkon belül, nagyrészt tüzép telepekről is beszerezhető egyszerű elemekből.

Ebben az évben egy mexikói építésznőt ért a megtiszteltetés, hogy bemutatkozhasson Londonban a Serpentine Gallery felkérésére. Frida Escobedo szakmai körökben is kevéssé ismert, így mikor a szervezőktől megkapta az emailt „Serpentine Pavilon Meghívó” címmel, kis híján kidobta a többi levélszeméthez hasonlóan, mert az volt az első gondolata, hogy hírlevél listára akarják felvenni. Aggódott is kissé, hogyan tud majd helytállni alkotásával a sztárépítészek munkái után, de ez alaptalannak bizonyult.

Az alapgondolatot hazájából hozta. A perforált felületekkel körbevett pavilont levegő és fény járja át, a Mexikóban hagyományos áttört falakkal határolt belső udvarokra utalva. Míg távolról nézve lágynak hat, vesszőfonatok hullámzó felületére emlékeztet, közeledve egyre durvábbá válik a szövet, tapintható a betonelemek durva ipari jellege. A betoncserepekből és az azokat hordozó kezeletlen acélcsövekből épített fal, amely inkább egy áttekintést engedő paraván nyers felülete, ellentétben áll a fénylő rozsdamentes acél tető tükröződő ívével, amely a sötét tér fölött lebeg, torz tükröződéseket, szinte hallucinációs látványokat eredményezve.

Egyszerre hordozza a minimalizmus és a kézművesség jegyeit a pavilon. Az egymás felett lebegve összefonódó cserépelemek grafikus textúrát kölcsönöznek külsőnek és belsőnek egyaránt. A többrétegű átlátások mellett reflexiók gazdagítják a látványt nemcsak a mennyezet, hanem a belsőben lévő kis vízfelület eredményeként is. Az indusztriális anyaghasználat életre kel, és várhatóan az egyik legtöbbet fotózott építmény lesz a nyáron Londonban.

Frida Escobedo a 18. építész, aki megbízást kapott a Serpentine Pavilon megtervezésére Londonban, amely építészek számára lehetőséget kínál arra, hogy megvalósítsák első épületüket az Egyesült Királyságban. Fiatalabb, mint bármelyik elődje, köztük Peter Zumthor és Bjarke Ingels, és az első önállóan felkért nő Zaha Hadid óta, aki az első pavilont tervezhette 2000-ben. A világhírű, de korábban Nagy-Britanniában megvalósult projekttel nem rendelkező építészek mellett számos kevésbé ismert név is nyilvánosságot kapott az utóbbi években, köztük például Frances Kéré, Smiljan Radic, vagy SelgasCano, akiknek munkáiról mi is hírt adtunk.

A pavilont a héten nyitották meg a nagyközönség előtt a London Festival of Architecture keretében, október 7-ig naponta 10-18 óra között ingyenesen látogatható.

Fotók: Sebes Péter

Korábbi cikkeink:

Smiljan Radic: Serpentine 2014: Az önző óriás kastélya

SelgasCano: Serpentine 2015: Színorgia a Hyde Parkban

Frances Kéré: Serpentine 2017: Közösségi fa Afrikából

 

A szerző legújabb cikkei:
A BIG strandja Aarhusban
Kastély a fjordban
Év végére elkészül a Párisi Udvar Hotel Budapest
Új országos pszichiátriai intézet épül Budapesten
Kaliforniai álom 1961
Miért tartja "lúzernek" Trump az Egyesült Államok új londoni erődjét?
Magyar projekt is bekerült a World Architecture Festival második fordulójába
Felhőkarcoló Stop: Döntés született
Tervező kerestetik, de olcsóbban!
Kabinláz: Környezetbarát fakunyhókat épít a Hello Wood
Japán dizájnba költözött az iszlám tudásközpont
Megjelent a Pro Architectura díj 2018. évi hirdetménye
Stadion még nincs, de látogatni már lehet



Kérjük értékelje a cikket:    -2:   -1:   1:   2:      Összesen: 18 (11 szavazatból)