A Biodómot gyakran kupolaként emlegetjük, pedig tervezői szerint nem a szerkezet a legfontosabb része. A lényeg a kupola alatt létrejövő világ: a szabályozott klíma, a növényzet, az állatok és az emberek közös tere. A 2019-es szerkezetépítéstől a 2026-os megnyitás előtti utolsó simításokig követtem végig fényképezőgéppel ezt a különleges történetet.

Ebben a sorozatban Egyiptom világörökségi helyszínei és világörökségi várományos helyszínei közül mutatunk be egy válogatást a kedves Olvasónak, bízva abban, hogy ezekben a témákban is lehet még újat mutatni.

Marótzy Katalin egyetemi docens és a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék szervezésében valósult meg a Hauszmann 100 emlékkonferencia 2026. május 27-én a BME K210-es termében. 

Tadao Ando betonépítészete attól válik komplex vizuális élménnyé, hogy a sokak által ridegnek vélt anyag a Naoshima szigeten eggyé válik a természettel. A táj meditációs térré emelkedik, melynek élménye az egyes elemeit végigjáró séta közben élhető át.

A japán Szeto-beltenger apró szigete, Naoshima ma a világ egyik legismertebb kulturális zarándokhelye. Az egykori ipari településből néhány évtized alatt olyan „dizájnsziget” született, ahol a táj, a kortárs művészet és az építészet szinte vallásos egységbe rendeződik.

"Álláspontok az Öbölből és azon túlról" (Positions from the Gulf and Beyond) – ez az idei Építészkongresszus témája. Noura Al-Sayeh, Meitha Almazrooei,
Turki és Abdulrahman Gazzaz, Anne Holtrop és Lina Ghotmeh fiatal építészek az idei előadók: mind a harmincas-negyvenes éveikben járnak, és már világhírűek. Kik ők, és miért érdekesek?

Újraértelmezhető-e a kolostor a 21. században, megtartva a befelé fordulást, egyúttal átjárhatóságot biztosítva?

Idén nyáron a horvát gazdaságot, beleértve az építőipart is, komoly károk fenyegetik. Ezek egyelőre nem mélyrehatóak, ez azonban június közepére, sőt, akár május végére is jelentősen romolhat, mind a tényleges kár, mind a veszélyérzet tekintetében. Sok tényező játszik szerepet, melynek egy oka van: az amerikai-izraeli-iráni háború.

A Citadella új kiállítása nem tárgyakat mutat, helyette inkább hatásokat kelt. A bástya tereiben felépített jelenetek a szabadság történetét mesélik el, mégis inkább annak hiányát erősítik. A rövid, megélt pillanatok helyett a következmények képei maradnak. Ami megszülethetne bennünk, itt előre el van mondva.

Londonban megnyílt a Victoria és Albert Múzeum új épülete, mely generációváltást kezdeményez, a huszonegyedik század kihívásaival próbál szembesülni.

A Citadella lényege nem a falakban, hanem működésen volt: a késleltetésben, a kontrollban és a zártságban. A mostani beavatkozások ezt a rendszert bontják meg. A kérdés nem az, hogy indokolt-e a megnyitás, hanem az, hogy mi szűnik meg vele – és mit nevezünk ezek után még erődnek.

A Citadella nem egyetlen jel, hanem jelek egymásra rakódása: erőd, amely a hatalom tekintetét hordozza; szobor, amely a szabadságot emeli a város fölé; kereszt és zászló, amelyek új jelentést írnak rá. Ezek nem egymás után, hanem egymás mellett állva írják át – és részben ki is oltják – egymás jelentését. A kérdés az, létrejön-e még közös rend.