Egy bútorgyár, mely emlékmű

A gyár a tervek szerint a csiahszingi Grand Canal leágazása melletti mezőgazdasági területeken épül fel, mely egy 2000 éves múltra visszatekintő ősi csatorna, és ma is kulcsfontosságú közlekedési útvonalként használatos.

A projekt közvetlen helyszínén egykor működött termőföldön messze nyúlik a horizont. Ahelyett, hogy tartalmát egy nem leírható héj mögé rejtené, a gyár inkább egy (lelki)pásztori emlékmű, amely ehhez a természeti, történelmi és kulturális háttérhez kapcsolódik. A Pastoral Monument névre keresztelt vörös beton épületben termelő létesítmények, kutatás-fejlesztés, irodák, kiállítóterek és személyzeti lakások kapnak helyet. Az északi oldal felé lépcsőzetes teraszok sorával emelkedik, a homlokzatokon a vörös betongerendák láthatók. Legmagasabb pontján 10 emelet magas lesz, és közvetlenül alatta a látogatók érkezési területére néz.

A sanghaji székhelyű iroda magyarázata szerint ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy a nappali fény behatoljon az épület legtöbb részébe, miközben reagál a természeti, történelmi és kulturális háttérre is.

E koncepcióterv a gyárak természetét veszi vizsgálat alá egy globálisan összekapcsolt, posztindusztriális környezetben, továbbá elemzi a kutatás és innováció társadalomra gyakorolt ​​hatását.

Az egyszerű gesztus a modern land art mozgalomhoz való kötődésre utal, amelyet Michael Heizer és Robert Smithson művészek művei is példáznak, amelyekben a sziklák, kövek és más természeti elemek alkotta jelek éles ellentétben állnak a természetes szabad térrel. Az állandóság érzését, amelyet a gyár tömege reprezentál, tovább hangsúlyozzák a szerkezeti elemek szigorú ismétlésével.

A gyártási területet meghatározó alacsony beépítés párhuzamos épületsorokba rendeződik, amelyeket három szint belmagasságú tér választ el, ahol nagyobb méretű gépeket helyezhetnek el. A gyártósorokat más kiegészítő létesítményekkel és irodákkal hidak kötik össze. A kutatás-fejlesztés, a kiállítóterek, a személyzeti apartmanok és a nyilvános létesítmények különböző szinteken helyezkednek el, amelyek mindegyike hozzáférést biztosít a belső átriumokhoz vagy a külső függőkertekhez.

A Neri&Hu, miközben olyan élvonalbeli létesítmény felépítésében gondolkodott, amely a jövő ígéreteit hordozza magában, olyan projektet képzelt el, amely előrevetíti a saját történelmét, olyan projektet, amely egyszerre egyedi és egyetemes.

Mivel a gépek, a logisztika és a műszaki know-how ugrásszerű előrelépéseinek rendszeresen tanúi vagyunk, alkalmazkodni képes, univerzális építészeti megoldást kerestek a tervezők, mely képes befogadni az időjárás, az idő múlása és az anyagok pusztulása, az épület belakása, valamint természettel való kapcsolat eredményeként bekövetkező változásokat is. Így válhat az épület egyfajta emlékművé, emléket állítva a hely történelmének, a jelenkornak és a jövőnek, jelet hagyva a tájban, akár egy monumentális szobor.