„A jelenkori építészet nagymestere – Pierre Vago” címmel Francisco Carbajal de la Cruz mexikói építész könyvet írt a mesterrel folytatott beszélgetéseiről. Ezt kötetben adta ki. 1987-ben a könyv 6. kiadása jelent meg Mexikóban. „Pierre Vago gondolkodását az Athéni Charta határozta meg. Pierre Vago és Francisco Carbajal de la Cruz, mindketten részt vettek a Machu Picchu Charta kihirdetésében, amely a két háború után a békeszerető emberek galaktikus víziója” – írta Dr. Ing. Ricardo Ferre D’Amore a kötet fülszövegében.
Francisco Carbajal de la Cruz, a fiatal mexikói építész 1982-ben meghívta magához a neves mestert és lakásában vagy az épület teraszán faggatta az életéről és szerteágazó munkásságáról. Elöljáróban felsorolta azt a 15 nemzetközi tervpályázatot, amelyben Pierre Vago részt vett a zsűriben, többek között Havannában egy emlékmű, a madridi operaház, a bécsi nemzetközi konferenciaközpont és a tuniszi városrendezési tervpályázaton. 37 országban volt résztvevője konferenciáknak, Európa szinte minden országában, ezen kívül Argentínában, Chilében, az Egyesült Államokban, Egyiptomban, Indiában, Iránban, Izraelben, Kubában, Libanonban, Marokkóban és Venezuelában.
„Szüleim 1919-ben Magyarországról Itáliába emigráltak” - kezdte a beszélgetést Pierre Vago. Rómában Lyceumba jártam, itt szívtam magamba a latin kultúrát. Horatiust és Vergiliust szavaltam. 10, 11 és 12 éves koromtól kezdve beléptem a muzsika és az építészet bűvkörébe. Bach, Mozart, Beethoven műveit hallgattam. Ezzel szemben Wagnert nem. Az építészetben a funkcionalizmus, a racionalizmus és a konstruktivizmus ragadott meg. 18 évesen Párizsba mentem és az L’Ecole des Beaux Arts-ra iratkoztam be. Aztán August Perret műtermét választottam, aki a „vasbeton embere” volt. Az Ecole Speciale d’Architecture iskolán Mallet Stevens építészt hallgattam. A háború alatt a tengerészethez vonultam be, Cherbourg kikötőjébe.
Első írásaim a Maitre d’Oeuvre revűnél jelentek meg. 1931-ben a L’Architecture d’Aujour d’hui című folyóirat főszerkesztőjévé neveztek ki, tíz évre. A példányszám fokozatosan emelkedett, 1939-ben már elérte a tízezret. Az Athéni Charta, a CIAM és a CIRPAC „pápája” Le Corbusier volt. A Réunions Internationale d’Architectes (RIA) nemzetközi építészeti szervezet első ülését, 40 résztvevővel, Moszkvában tartottuk. A L’Union Internationale des Architectes (UIA) az Építészek Nemzetközi Szövetsége 1948-ban Lausanne-ban alakult meg. Kongresszusok: Rabat és Hága, Moszkva és Havanna.
Első munkáim: Tarasconban egy fiúiskola, Strasbourgban egy pályázat szociális lakótelepre, társakkal együtt készítettem, nem épült meg. Berlin – Hansa negyed, nemzetközi pályázat volt. Lakóépületet terveztem, 64 lakással. Le Mans, 800 lakásos lakótelep. Monteils, dominikánus kápolna. Arles, Trinquetaille templom. Bonnba, a Német Szövetségi Köztársaság fővárosába nagy egyetemi könyvtárat terveztünk, 3 millió kötetre. Lourdesba egy nagyméretű, föld alá süllyesztett templomot kellett tervezni, 20-25 ezer zarándok hívőre. Egy szilvamag alakú, 200/60 méteres, vasbetonnal fedett teret gondoltunk el. A statikai közreműködésre Nervit és Freyssinet kértük föl. Az egyszerűbb és olcsóbb megoldást, Freyssine-ét fogadtuk el.”
A század végére Mexikóváros 30 millió lakossal bíró óriás metropolisz lesz – hívta fel a figyelmet Pierre Vago. Majd sorra vette a kortárs építészeket: Le Corbusier, Tessenow, Aalto, Gropius – Saarinen, Mies, Otto Wagner, Dudok – Costa, Niemeyer, Barragan, Bruno Zevi – Orlov, Abraszimov, Jofan – Maekawa, Tange, Suzuki, Piao, Hoa – Frank Lloyd Wright és az amerikaiak. Aztán XXIII. János pápát és Szadatot állította szembe egymással. Befejezésül Pierre Vago a három monoteista vallás: a keresztény, a zsidó és az iszlám szentélyeit tervezte a Sínai hegyre.
Vágó Péterrel a szófiai Építészeti Biennálékon találkoztam. Az első INTERARCH biennálét a Bolgár Építész Szövetség 1981-ben rendezte. A neves építészek a 6. biennálén, 1991-ben a záró fogadás alkalmával prezentáltak meg könyvükkel. Francisco Carbajal de la Cruz dedikálása: „Barátomnak, Timon Kálmánnak, legjobb kívánságaimmal a nagyon érdekes munkáért az építészeti folyóiratokban. Üdvözlettel Francisco, 3-Július-91, Szófia.” Pierre Vago dedikálása: „Egy túl rövid találkozás alkalmából… P Vago 1991 – VII.3 (alias VÁGÓ Péter!)” - Vágó Péter 2002. február 1-jén, 91 évesen hunyt el.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
