1. Építészeti Nemzeti Szalon a Műcsarnokban - még egyszer

A kiállításra csak nyomtatott meghívóval lehetett belépni, amely 2 fő belépésére jogosított. Mivel mint nyugdíjas építész, nem kaptam meghívót, engem Csanády Pál, a METSZET főszerkesztője hívott meg 2014. június 3-án este 19 órára a Műcsarnokba, az ünnepélyes megnyitóra, amelyre nagyon sokan eljöttek. A kiállítást Balog Zoltán az Emberi Erőforrások minisztere nyitotta meg. Nemrég Avignonban járt és a pápai palota feliratát olvasta: „Ha üzenni akarsz az égnek, általam teheted.” És Makoveczet idézte: „A szakralitás összeköti az eget és a földet.” Életünk 85-95 %-ban épített környezetben zajlik. Az épületek nem csak funkcionalitásukkal szolgálnak bennünket, hanem esztétikumukkal is. Az élet minőségét alapvetően az építészet határozza meg. A kiállítás mottója: 100 % építészet – 100 % kreativitás. A kiállítás mellbevágó. Az utóbbi 15 év világhírű magyar építészeinek világhírű alkotásait láthatjuk itt, 2500 m²-en, Ybl Miklós születésének bicentenáriumán, az Építészet Évében. Nem papírok, nem viták, hanem a teljesítmény számít. A Magyar Művészeti Akadémia, mint a kultúra legerősebb bástyája, a kiállítás ösztönzésével hozzásegített, hogy az építészet megtalálja méltó helyét a művészetek között. Az építészet építi nemzeti kultúránkat, sőt nemzeti önbecsülésünket – hangsúlyozta a miniszter. Végül gratulált a kiállítás rendezőjének.

Fekete György, az MMA elnöke elmondta, hogy jövőre a képzőművészetek, aztán az iparművészet, majd a fotóművészet témakörében rendezik meg a Nemzeti Szalont, s a kör kezdődik elölről. Sáros László György DLA, a MÉSZ elnöke a Szövetség nevében jelentette ki, hogy a kiállítás elkészültével a küldetés, a vállalás célba ért, s azt szeptember elejéig láthatja a nagyközönség. Szegő György DLA, a kiállítás kurátora ismertette a kiállítás alapcélkitűzését, azt, hogy az építészet gyönyörködtesse az embereket sok modellel, fotóval, filmmel, kevés rajzzal és szöveggel. Amiről nem tudunk beszélni, arról hallgatni kell – elv itt úgy módosul, hogy arról a képek nyelvén kell beszélni. A félköríves csarnok közepén álló fénytorony Rados Jenő professzor könyve és körültekintő hosszú gyűjtőmunkája alapján a nagy építész elődöket mutatja fel, 1750-1950 közötti 200 év alatt összesen 120-at. Ha külföldi volt, osztrák vagy olasz, de magyar földön alkotott, akkor őt is magyar építésznek tekintette, még nevét is megfordította, s magyarosította. Szegő sok munkatársának mondott köszönetet, akik segítették a nagy feladat végrehajtásában, a fénytorony elkészítésében is.

A Műcsarnok összes termeiben, szám szerint 13-ban bemutatott épületek az utóbbi másfél évtized fővárosi és vidéki építészeti eredményeit ölelik fel, tematikus csoportosításban. Kevés olyan épület adódik, amely a meglepetés erejével hatott, hiszen szinte mindegyik megjelent már publikációban. A középső nagyterem-sorban 3x6, összesen 18 ikerház, vagyis 36 házegység, a belsőépítészeti teremben 5, az újragondolt épületeknél 4+6, végül a társművészetek teremben 4, összesen 55 ház mindösszesen kétszer annyi, azaz 110 objektum ismertetésére vállalkozik, az asztalon, a falakon és a TV képernyőn, azért hogy mind a szakmai, mind a laikus nagyközönség azonnal lássa és értse, itt épületekről van szó. A kis házak jól berendezik a tereket, az installáció találó. Ám csak az első teremben van tetejük, később ezek a ferde elemek hiányoznak, elspórolták azokat. A kis házak tulajdonképpen amerikai reminiszcencia alapján jöttek létre. A fehér épületmaketteket Philadelphiában 1972-ben Robert Venturi és John Rauch Franklin Courtja, vagyis Franklin Benjámin egykori szülőházának a térben kirajzolt acél kontúrváza ihlette.

A rendezők ezen kívül számos remek ötlettel gazdagították a bemutatót. A tájépítészeti ablakos oldalteremben zöldellő, fehértörzsű nyírfaerdőcskéket és felfuttatott borostyánlugasokat teremtettek. Az elrendezés pandanjaként a másik hosszanti oldalteremben az építészeti oktatás miliőjét a mennyezetről lelógatott rajzlámpák erdejével és a levegőben lebegő fejesvonalzókkal próbálták érzékeltetni. Az organikus vándoriskolások munkáját pallótéglákból szögezett, kígyózó faépítmény reprezentálja. A belsőépítészeti teremben külön hangulata van a kiállított bútoroknak és a Vigadó aranyozott lámpa falikarának. A vetítőteremben három dimenzióban 30 perces gondolatébresző filmet vetítenek folyamatosan Csontos János filmrendező és Szegő György alkotását az Új ornamentikáról. A 20. század elején a magyar szecesszió, aztán az organikus építészet produkált ornamentikát, miközben másutt Adolf Loos jelszava hódított: „A díszítés bűn”. Ma pedig a kortárs építészetben matematikai alakzatok jelennek meg újornamentikaként – olvashatjuk a fali panelen. Az elismerő szavak mellett engedtessék meg a krónikásnak néhány szerény kritikai észrevétel is.

A meghívott építészek között kevés olyan név akad, aki hiányozna a sorból. Talán csak Csete és Vadász nevét említhetjük, akik kis házat nem kaptak, csak nagy fotókat a falon. Egyáltalán kérdés, hogy a meghívásokat egy grémium vagy a kurátor egy személyben állította-e össze? A félköríves csarnokban, körben a falon a magasban a vidéki városközpontok szerepelnek Gyulától Szegeden át Tokajig. Itt hiányolható Debrecen központja. Az elegáns, tejüvegre montírozott, ledes világítótestekkel megvilágított felirati táblákon az angol fordítás nem sikerült tökéletesre. Az Építész alatt Architecture szó áll, ami ugye építészetet jelent, mind a 110 helyen.

Összességében azt lehet mondani, hogy az 1. Építészeti Nemzeti Szalon a Műcsarnokban a magyar építészet 21. századi időszakának nagyszabású átfogó áttekintése. Reméljük, hogy a kiállítás nyári, idegenforgalmi főszezonra eső három hónapja alatt be fogja tölteni a hozzá fűzött reményeket, és sokan látogatják majd, nem csak a hazai közönség, de külföldiek is. És ha még katalógus is készül, minden bizonnyal még hatékonyabban tölti be szerepét, mint anélkül. Az elkövetkező negyedév alatt szakmai továbbképzésként 14 előadást tartanak az építészeknek, akik így gyűjthetik a kreditpontokat, valamint további nyolc programot is szerveznek számukra. (Az első alkalmon sajnos csak 5 fő jelent meg... - a szerk.)

Nem a Szalonnal kapcsolatos a következő megállapítás, hanem a magyar építészet ügyével. Örömmel regisztrálhatjuk, hogy a megnyitót már nem a Belügyminiszter tartotta, hanem az Emberi Erőforrások minisztere. Azt gondoljuk, hogy ez az építészetnek az új felállásban elfoglalt helyét vetíti előre, amelyről Balog Zoltán miniszter úr is beszélt. (Azóta úgy hírlik, Lázár Jánoshoz fog tartozni az építészet. - a szerk.)