A megrendelők meglehetősen összetett feladat elé állították a Hogarth Architects építészeit, amikor Kensington városrész egy macskaköves zsákutcájának végén lévő, egykori hátsókertben a korábban már engedélyezett, viktoriánus stílusú 55 négyzetméteres házikó helyett 250 négyzetméternyi igényt hoztak össze. Az engedélyező hatósággal folytatott egyeztetések végül eredménnyel jártak, igaz, meglehetősen szokatlan végeredmény született. Az ötszörös alapterületnövekedést úgy sikerült elérni, hogy az egész telket alápincézték, ugyanakkor az eredetileg engedélyezett terepszint feletti beépítés lényegében nem lett nagyobb. Így az utcáról nem is sejthető az épület szomszédjainál lényegesen nagyobb mérete, talán ezért is nevezték el tervezői „Hidden House”-nak, azaz „Rejtett Ház”-nak.
A nappali és a háló a pincébe került előbbi az átriumszerű kert, utóbbi az egykori istálló helyén épült garázs alá. Természetes fényt egy kis, halastóval egybeépített fényudvar juttat le erre a belső falak nélküli, alsó szintre, ahol még egy szauna, a háziúr kérésére készült moziszoba, sőt a ház asszonyának fiatalkori diszkóélményeinek emlékére egy DJ állással felszerelt világító padlós táncparkett is helyet kapott.
A földszinten a szűkös előszobán és fel- illetve levezető lépcsőkön kívül mindössze az étkezős konyhának lett elegendő a hely. Egyedi megoldásokból itt sincs hiány, a főzés nyomai pillanatok alatt elrejthetők a bútorból kihúzható, padlótól mennyezetig futó ajtóval. A térben egy öt méter hosszú, aranyszínű Chesterfield szófa hivatott biztosítani a kényelmet. Kétségtelenül remek lehetőséget teremt a hosszan elnyúló konyhaablak a tőle mindössze 3-4 méterre elsuhanó metrószerelvények számbavételére, igaz, a saját metróállomás nem gazdagítja az egyedi tartalmak számát.
Két gyerekszoba kapott helyet az első emeleten, mindkettő személyre szabott belső tervezéssel. Egy manchesteri night-club, a Hacienda ihlette a fiú szobát, míg James Turrell amerikai művész kiállítása adta az ötletet a színváltós, sarkok nélküli lányszoba kialakításáthoz.
Sokfelé megjelennek a házban az éjszakai szórakozóhelyek világát idéző színes fények, egyedi mintával ellátott és megvilágított üvegfelületek, sőt a zene élvezetéről sem kell sehol lemondani. A vendégszoba fürdőszobájának dizájnja például olyan, mintha egyenesen a hangfalból folyna a víz a fürdőkádba. A belső terekben járva nehezen fedezhető fel a visszafogottságnak akár legkisebb jele is, itt minden a dinamizmusról, az individuális igényekről, a pezsgésről, a világ sokszínűségéről szól.
Ahogy az utcáról nézve rejtőzködik az épület, és a küszöbébe épített világító csíkon kívül keveset sejtet igazi belső énjéből, a terek harsány színeit látva nem a visszafogott energiafelhasználás az ember első gondolata róla. Pedig számos környezettudatos technológiai is bekerült a 850.000 font kivitelezési költséget felemésztő épületbe, így kiváló hőszigetelésének, háromrétegű üvegezésű ablakainak, napelemeinek és hőszivattyús fűtési rendszerének köszönhetően BREEAM Excellent besorolással büszkélkedhet.
Az épületet az Open House London rendezvény keretében mutatta be a család a nagyszámú érdeklődő számára.
Képek: szerző
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére