Csépé | 2024.09.10

Egyáltalán miért olyan fontos ez az épület, és miként lehet műemlék? És ha már az, hogyan lehet rajta ennyi változás, és egyáltalán mi változott és mi nem? Az épület életének újabb fordulópontja.

Már az is faramuci, hogy az épület a szakszervezetek és a kommunista hatalom egyik jelképévé vált, amiben Brezsnyev, Rákosi és sok más gazember triumfált. Az épület építését valójában még a háború, és persze jóval a kommunista puccs előtt határozta el (a pályázat 1947-es volt) a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége. Ami még a monarchia idején alakult, és a két háború között nemcsak sztrájkokat szervezett és bérharcot folytatott, de például a lakásépítési projektekbe is bekapcsolódott. Az épület egyébként mint a szocreál előtti utolsó nívós modern épület vonult be a köztudatba, később a rendszer a modern stílust kiátkozta, mint a dekadens Nyugat majmolását, mielőtt a birodalmi szovjet szocreál stílus után mégiscsak magáévá tette. (Nyilván a valódi munkás érdekvédelmet is eltörölte a rendszer, mely csak nevében volt a munkásoké…). Szóval már a megépülése is fordulatos volt. A nyolcvanas években, a BAH-csomópontnál álló Kongresszusi Központ elkészültével az épület – és főleg a kongresszusi terem – jelentősége csökkent, a rendszerváltás után (1993-ban) a modern épületek között elsőként vonták műemléki védelem alá.

1998-2002 között Tiba János, Király Zoltán és Gyüre Zoltán vezetésével, akkor még a van Egeraat iroda színeiben felújították az irodaházat, a kongresszusi terem pedig elkezdte várni sorsa jobbra fordulását, funkció nélkül, üresen. Az a felújítás a Dózsa György úti szárnyat lényegében mai formájára hozta már – az ablakosztás természetesen átalakult, és berendezéseit felújították. Ma már kettős klímahomlokzatot, és az álpadlóba rejtett korszerű gépészetet találunk az épületen, és elegáns, nyílt irodateret – mint akármelyik új A kategóriás irodaházban.

A mostani felújítás a kongresszusi szárnyat és az összekötő nyaktagot újra használatba vette, és a funkció érdekében – ami lényegében minden épületet életben tart – néhány módosítást tett. A legfontosabb a régi, hatalmas terem irodatérré alakítása. Ennek keretében a régi karzat-keretet jócskán (de bonthatóan) megnövelték, ablakot vágtak az oldalfalon (de kívülről mintázott üveggel simítva a kőhomlokzatba a nyílást), és a régi „kubai nád” mennyezet helyett plexicsövekből követik le a régi hullámzást (az eredeti rajzolatot követve). Az új tér hatásában körülbelül annyira hasonlít a régire, mint az RTL az agit-prop irodákra: az érzet, a látvány teljesen más, még ha a lényeges elemek maradtak is. A kubai nád megmaradt elemei a büfé falazatában eredeti anyagukban felbukkannak. A nyaktagba és a kongresszusi szárny fejébe került a híradók stúdiója, ezért a földszinti előcsarnokba két új oszlopot kellett állítani a pluszterhek viselésére, ezek külső megjelenése, műmárvány felülete teljesen pontosan követi a régi oszlopokét. Ha pedig kívülről nézzük, a homlokzat alján a műkő felület színe árulkodó: a korábban felújított felület szinte fekete, míg az újonnan csiszolt felület inkább középszürke.

Király Zoltán és Bozsik Zoltán végeredményben mégiscsak jó munkát végeztek. Az épület használója, annak mai igényei és a közösség, az épület szellemi örököse érdekei között jó kompromisszum született, és az épület újabb évtizedeket élhet túl.

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár


Építési megoldások