Beszámoló A régészet szerepe és lehetőségei. Örökség a jövőnek – jövő az örökségnek c. konferenciáról

Az első előadást (második fele itt) Wollák Katalin vezető főtanácsos (Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ) tartotta Szükséges-e szemléletváltás a régészeti örökségvédelemben cím alatt. Felhívta a figyelmet a Máltai Egyezmény és a jelenleg érvényben lévő Kulturális Örökségvédelmi Törvény közti lényegi eltérésre, rámutatva arra, hogy a hazai törvény új fogalomként bevezette a „jelentős” régészeti lelőhely fogalmát, ami egyes régészeti lelőhelyek mellőzéséhez, elpusztításához vezethet. Az utóbbi évek újabb és újabb módosításokat hozó törvénykezése elbizonytalanítja a résztvevőket, ugyanezt teszi az intézményi átszervezés is. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat átszervezésével létrejött Nemzeti Örökségvédelmi Központ a Nemzeti Múzeumhoz csatolva végzi korábbi munkáját. Az előadó hangsúlyozta, hogy az egységes szakmai protokoll hiánya továbbra is gátolja a magas színvonalú régészeti örökségvédelmi tevékenységet, hogy a feldolgozás terén mutatkozó lemaradást nem sikerült csökkenteni. Nagy feladat a központi lelőhely-nyilvántartás megvalósítása, hiszen a mintegy 150.000-re tehető magyarországi régészeti lelőhelyből csak 65.000 nyilvántartásba vétele történt meg. A régészeti örökségvédelem eredményességét erősen befolyásoló, akadályozó tényező a 2012-ben bevezetett kétszer egyhónapos időbeli és 200 millió forintos anyagi korlátozás, ami növeli a régészeti lelőhelyek feltárásával szemben azok lefedésének számát.

A nyitó előadás után három további előadás hangzott el. B. Kiss Zsuzsanna főosztályvezető (EMMI Kulturális Örökségvédelmi Főosztály) A kultúra szerepe örökségünk védelmében c. előadásában először az örökségvédelem jelenlegi széttagoltságát ismertette. (Az előadás diái itt láthatók.) Eszerint a műemlékek és a régészeti helyszínek védelmét a BM látja el az általa nemrég életre hívott Lechner Lajos Tudásközponttal mint háttérintézménnyel. A régészeti örökségvédelem hatósági feladatai ezzel szemben a KIM fővárosi, megyei és járási kormányhivatalainak a feladata, amelynek azonban a BM Örökségvédelmi Főosztálya a szakmai irányítója. A korábban a teljes örökségvédelem feladatkörét ellátó EMMI csupán a világörökség, a nemzeti történeti emlékhelyek, a határon túli örökség, a szellemi örökség és a nemzetközi örökségvédelem feladatköreinek illetékese. Ugyanakkor a tárgyi örökség és közgyűjtemények feletti felügyelete révén részese a régészeti emlékhelyek, lelőhelyek, így a régészeti feltárások feladatgyakorlásának is. A világörökségi ügyek kapcsán kiemelte a magyarországi római limes világörökségi nevezésének folyamatban lévő ügyét. Az évek óta kész nevezési pályázat benyújtásához a mintegy 160 helyszín műemléki védettségének keresztülvitelére van szükség a 2012-ben elfogadott Világörökségi törvény alapján, ami még nem történt meg teljes egészében. Egy újabb törvénymódosítás szerint azonban a nevezett világörökségi helyszín védettnek tekinthető. Beszámolt az 1999-ben 100 millió forinttal indított és 2005-ig élő Nemzeti Örökségvédelmi program újraindításáról is, ami már szép eredményeket mondhat magáénak.

Újlaki Zsuzsánna főosztályvezető-helyettes (BM Örökségvédelmi Főosztály) Az örökségvédelem szervezetrendszerének és jogi hátterének változásai 2012-2014 között címmel tartott előadásában a BM Örökségvédelmi Főosztályán végzett munkát ismertette. Az eddigi és a jövőben várható BM-rendeletek egyre részletesebben szabályozzák, pontosítják a megelőző feltárások szabályrendszerét. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az ezekre vonatkozó hatósági jogkör mindkét fokozata, szintje a KIM felügyeletében lévő kormányhivataloknál van. A nagyberuházásokhoz kapcsolódó megelőző feltárások pénz- és időbeli korlátozásával kapcsolatban megemlítette, hogy azok egyrészt a beruházó, másrészt a kormány döntése alapján egyedileg módosíthatók. A régészeti lelőhelyek fosztogatása egyre nagyobb méreteket ölt hazánkban, és ebben egyre nagyobb mértékben vesznek részt az illegálisan fémkeresőt használó személyek, csoportok. Kedvező kezdeti ellenlépés ezekkel szemben az a 2012-ben hozott BM rendelet, amely engedélykötelessé tette a fémkeresők használatát.

Dr. Zsidi Paula főigazgató-helyettes (BTM Aquincumi Múzeum) A régészet és az épített örökség című előadásában az épített örökség megtarthatóságának, műemléki bemutatásának a feltételeit elemezte. A mindenképpen igen pénzigényes, de kulturális szempontból nélkülözhetetlen épületkonzerválás és bemutatás sehol sem könnyű, de városi környezetben különösen nehéz, mivel meglévő épített környezetbe kell őket beilleszteni, gyakran modern beruházásokkal összhangban, kölcsönös kompromisszumok elfogadásával. Ennek megfelelően minden esetben bonyolult és nehéz döntési folyamat eredményeként születik meg a visszatemetésükről, részleges vagy teljes bemutatásukról, esetleges elbontásukról a határozat. Bemutatásuk esetén mérlegelni a társadalmi hasznosítás különböző lehetőségeit, hiszen helyreállításuk, folyamatos karbantartásuk nagy teher, amit esztétikai és kulturális értékük, az ott tartott különböző rendezvények egyenlítenek ki.

Az előadásokat a mintegy 40 fős, elsősorban szakmai hallgatóság élénk érdeklődéssel kísérte, számos kérdés, hozzászólás hangzott el. Ezek elsősorban az utóbbi évek törvényi és intézményi változtatásaival foglalkoztak. Kiérződött belőlük a régészeti örökségvédelem iránti elkötelezettség, a szakmai aggodalom, a régészeti örökség mint nemzeti érték megbecsülése, amely elveket az újabban hozott korlátozó szabályrendszer, valamint a felügyeleti széttagoltság kedvezőtlenül befolyásol.

Visy Zsolt