hír rendezvény

Beszámoló a sárospataki Világörökség és műemlékvédelem Magyarországon kiskonferenciáról

Beszámoló az Örökség a jövőnek – jövő az örökségnek vándorkiállítás és kis-konferencia sorozat keretében Sárospatakon Világörökség és műemlékvédelem Magyarországon témában


Fejérdy Tamás | 2014.08.07
A konferencia helyszínén, a volt Trinitárius kolostor, ma „Múzsák temploma” előadótermében – az eddig megtartott konferenciákhoz hasonlóan – 15 órától kezdődött a rendezvény, mintegy 35-40 résztvevővel. A megjelenteket a házigazda nevében Dr. Tamás Edit, a MNM Rákóczi Múzeumának igazgatója, az ICOMOS MNB nevében Dr. Nagy Gergely elnök köszöntötte.

A Tokaj-hegyalja történelmi borvidék kultúrtáj világörökség helyszín egyik fontos városa, Sárospatak valóban méltó helynek bizonyult az adott témával foglalkozó konferencia megrendezésére. A rendezvény moderátora, Dr. Fejérdy Tamás, az ICOMOS MNB főtitkára a világörökségi együttműködés átfogó bemutatásával és időszerű kihívásainak ismertetetésével foglalkozó előadásával vezette be a tanácskozást (itt hallgatható meg). Az 1972-es UNESCO Egyezmény a létrehozása óta egyre nagyobb szerephez jutott, úgy is, mint az UNESCO nemzetközi egyezményei közül kiemelkedő, legismertebb és legnépszerűbb „zászlóshajó”, és úgy is, mint a kulturális örökség eleinek mikénti megőrzése terén mintegy laboratóriumi szerepet játszó húzó-erő. Az is elhangzott, hogy az Egyezmény több vonatkozásban nem mindenben tudta elérni az eredetileg kitűzött célját, ugyanakkor mégis igen jelentős, mással nem helyettesíthető szerepet játszik a világ kiemelkedő, egyetemes értéket hordozó kulturális és természeti örökségi értékeinek a megőrzésében. Az Egyezmény keretében az UNESCO nem anyagi források juttatja az Részes Államokat, vagy az egyes helyszíneket, hanem a nemzetközi figyelem által elősegíti azok megőrzését, elvárásaival, és ugyancsak a nemzetközi jó gyakorlatok közzétételével pedig hozzájárul e megőrzés megvalósításának eredményességéhez. Azon eszközök közül, amelyek alkalmazása kötelező a világörökség helyszínek esetében, jelentőségénél fogva kiemelkedik a helyszín-kezelés, amelyet az adott helyszínt kezelő szervezet kezelési terve alapján valósít meg – természetesen nem önmagában, hanem valamennyi érintett és érdekelt szereplővel együttműködve.

A következő felkért előadó, Koszorú Lajos, építész, területi tervező, a Város-Teampannon kft. ügyvezetője éppen ezzel a témával folytatta: a „Világörökségi kezelési tervek készítése során jelentkező kihívások” című előadásában (mely itt hallgatható meg) a magyarországi világörökségi helyszínekre a 2011.évi. LXXVII törvény végrehajtásának keretében jelenleg készülő világörökségi kezelési tervekkel kapcsolatos eddigi tapasztalatok elemzésével. A kihívásokról szólva nagymértékben támaszkodott a Tokaj-hegyalja történelmi borvidék kultúrtáj világörökség helyszínnek az ő vezetésével készülő Megalapozó Dokumentációjára MAD és az azt követően elkészítendő Kezelési Terv (KET) további munkálataira. Más helyszínekre (pl. Pannonhalma, Hollókő) is kitérve mutatta be ez az egyébként még eddig itthon ismeretlen műfaj, a kezelési terv, a helyszínenként sok tekintetben nagyon eltérő adottságok miatt is sok kérdést vet fel. Elemezte a jogszabályi hátterét, majd sorra vette a KET-nek, mint eddig „nem létező műfajnak”, és a KET készítésnek, mint „nem létező gyakorlatnak” a nehézségeit – rámutatva. hogy ez mindenképpen új, tanulnivaló feladatként jelentkezik. Párhuzamba állította és a fejlesztés és a rendezés közötti mezőbe helyezte a kezelés feladatát, amely mindkettő másikkal összefügg, de egyiknek a feladatát sem vonja magához: elsősorban az összehangolásra összpontosít. Röviden vázolta a most folyó MAD és KET készítés folyamatát, bemutatva az egyes szakaszokkal kapcsolatos tartalmi elvárásokat is. Az igen magas komplexitású feladatot értelemszerűen egy nagy létszámú, komplex team valósítja meg, világörökségi helyszínenként külön-külön és eltérő vállalkozóval, eltérő összetételben. Nem rejtette véka a jogszabályban előírtak szerint túl rövid határidők okozta többlet-kihívásokat sem, amelyek között az egyik legfontosabb, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt is meg kell oldani a tervezés társadalmasítását, az összes érintet és érdekelt szereplő bevonását. A kezelési tervek elkészítését megrendelő-koordináló Forster Központ szerepeiről szólva a szervezésen túl az elfogadtatás érdekében kifejtendő lobby tevékenyég fontosságát is hangsúlyozta, valamint felvetette az a nagyon fontos kérdést is, hogy a KET miként fogja elnyerni a kormányrendelettel közzétehető formáját, tartalmát.
Értékelte az eddigi folyamatok máris jelentkező pozitív hozadékát, az együttműködés szakmai és intézményközi eredményeit. Ismételten hangsúlyozta a társadalmasítás fontosságát, amely folyamatban eredményesen mutatkoztak be a folyamatsegítő „facilitátorok”. Végezetül néhány lapkérdést emelt ki: az értékek mélyebb megismerését (attribútumok révén); a minden helyszín más, ezért minden helyszín egyedi megoldást igényel elvét, valamint néhány szakmai alapkérdés (pl. illeszkedés…) ismételt tisztázását az új kontextusban.
Néhány VÖ helyszínt sorra véve: Tokaj-hegyalja esetére röviden rátérve említette a lehatárolás, a történeti táji védelem, az élő kultúrtáj összefüggéseiben a KET feladatait. Hollókő vonatkozásában a turizmus kihívásai, a Fertő-tájnál a határon átnyúló helyszín sajátosságai, míg Pannonhalma esetében a folyamatos fejlődés és ezen belül a megőrzés és az új hozzátételek viszonya nyertek említést.

A harmadik előadást Dr. Szakál Zoltán, gondnokságvezető (Tokaj-hegyaljai Történelmi Borvidék Kultúrtáj Világörökség Gondnoksága), főiskolai docens tartotta meg: Világörökség minden nap - nem mindennapi feladat! címmel (itt hallgatható meg). A saját példájukon keresztül beszélt a gondnokság helyről, szerepéről. Foglalkozott a világörökségi elismerésnek a területen jelentkező hatásaival, különös tekintettel a kihívások és feladatok megismerésére. Hangsúlyozta a kezelési tevékenység dinamikus karakterét, amely tehát nem csupán a megőrzésre koncentrál, hanem a területen élők életminőségének a biztosítására is, ugyanakkor célja a fenntarthatóság. A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék sajátosságai között a folyamatos, hagyományos művelés, a helyi sajátosságok alapozták meg a világörökségi elismerés elnyerését. Az előző előadásban már említést nyert, hogy folyamatban van a 2011.évi LXXVII törvény alapján a világörökségi feladatok végrehajtásának a korábbinál hatékonyabb keretek közé emelése, a kezelés határozott megvalósítása érdekében. Ehhez nyújt eszközöket a törvény, és a mindennapi végrehajtás fontos szereplője-szervezője, katalizátora a Világörökség Gondnokság. Feladat már most részt venni a MAD és KET készítésében – és ezt meg is teszik! – valamint a gondnokság feladata lesz a KKK, azaz a kezelési kézikönyv elkészítése, amely rövidtávú programokat, cselekvési terveket fogja tartalmazni. Kiemelten fontos szerepet játszanak az érdekeltek és érintettek bevonásában, már az eddigi egyezetések-fórumok szervezésében és lebonyolításában is.
Feladataik, a megválaszolandó kihívások a KET-ben lesznek kibontva, de már most aktívan készülnek a partnerekkel való együttműködésben megvalósítandó kezelés végrehajtására.

A következő előadó, Arnóth Ádám, építész: A kortárs építészet felelőssége és lehetőségei világörökségi területen témát járta körül a magyarországi világörökségi helyszíneket elemezve, nagyszerű fényképeivel illusztrálva a mondanivalóját (az illusztráció itt látható). Meggyőzően mutatta be a minőségi tervezés, a hagyományos és kortárs megoldások és anyagok megfelelően értett és alkalmazott megoldásait. Előadásából kitűnt, hogy az egyes világörökségi helyszíneken eltérő szabályozások nem könnyítik meg a döntéshozók feladatát, a műemléki-világörökségi tervtanácsok fontossága továbbra is fennáll.

A tervezettnél kissé hosszabbra nyúlt bevezető előadások után hozzászólások, kötetlen eszmecsere (Világörökségi kihívások és lehetőségek – ahogy az érintettek látják) következett, amelynek során a jelenlévők fejtették ki véleményüket, szenvedélyektől sem mentesen bírálva a jelenlegi helyzetet, annak kialakulását. Többen üdvözölték a világörökségi kezelési tervek elkészülését, ugyanakkor meglehetősen szkeptikusan vélekedtek az abban majd előírta végrehajthatóságának, megvalósíthatóságának az esélyeiről. Hangot adtak annak a véleménynek is, hogy ne csak a világörökségi elismertségű örökségi elemek részesüljenek ilyen jellegű törődésben, például anyagi támogatásban vagy kedvezményben.

A megbeszélést 18:00 órakor: az „ÖRÖKSÉG A JÖVŐNEK – JÖVŐ AZ ÖRÖKSÉGNEK” VÁNDORKIÁLLÍTÁS megnyitása követte, a sárospataki Rákóczi Múzeum, kőtárában. Pottyondy Péter, Ybl Miklós-díjas építész (az NKA képviseletében is) méltatta a Winkler Barnabás Ybl Miklós-díjas építész (és munkatársa) által rendezett, immár 9-ik alkalommal, mindig más, de mindig inspiráló környezetben bemutatott kiállítást, egyben a kiskonferenciák sorozatának a jelentőségét is. Hangsúlyozta, hogy az NKA a pályázat kiírásakor pontosan ilyen jellegű eszmecserék megszervezésére gondolt, és reményét fejezte ki, hogy a sorozatot lezáró konferencia hozadékával együtt ki fog kerekedni egy használható javaslat a magyarországi örökségvédelemre, annak jelenére és jövőjére vonatkozóan.

Az összefoglalást összeállította: Dr. Fejérdy Tamás DLA

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár




Építési megoldások