Mizsei Anett | 2019.02.21
A TYIN Tegnestue humanitárius célokat megvalósító nonprofit szervezet 2009-ben hívta meg Sami Rintala és Hans Skotte építészeket, valamint 15 Norvégiában tanuló építészhallgatót Burmába (ma Mianmar). Feladatuk az volt, hogy segítségükre legyenek a "Safe Haven" árvaház területén épülő két projekt megvalósításában.

Öt építészhallgató alapította a TYIN Tegnestue-t, kitartó munkájukkal elérve, hogy mintegy 60 norvég cég és magánszemélyek is támogassák projektjeiket a világ minden táján.1 Az itt bemutatott házak mérete apró, ám annál jelentősebb változást hoztak a burmai árvaház gyermekközösségének életébe. A hagyományos, helyi anyagokból létrehozott két épület az itt élők testi és szellemi egészségét segíti elő.

A trópusi éghajlaton a járványok megelőzésének kulcsa a tisztálkodás és a személyi higiénia. A fürdőház – nyugodtan állíthatjuk – életeket mentett az elmúlt tíz évben. A könyvtár ugyanakkor a fejlődés, a szegénységi spirálból való kitörés eszköze a gyerekek számára. A művelődés, az oktatás és önképzés lehetőségét nyitja meg, ily módon hatékonyan előremozdítva a közösség formálódását és az egyéni fejlődést is.

Könyvtárként hivatkozunk rá, ámbár jóval több annál: játéktér, tanterem, találkozópont. Mivel internetelérés is csak innen lehetséges, gyakorlatilag kaput nyit a világra. Közben pedig észrevétlen szervezi, rendezi és megváltoztatja az itt élő gyerekek életét, az épp csak járni tudó kicsinyektől a lassan önállóvá váló fiatalokig. A tető alatt egyik oldalt számítógépek, másikon a tulajdonképpeni könyvtár található. Köztük átjáró – a terep szikláit az alkotók beillesztették a koncepcióba, most lépcsőként szolgálnak. Itt lépnek ki a tanulók a papucsukból vagy cipőjükből, a helyi hagyományoknak megfelelően.

A helyszínen készített betonfalak ölelésébe illeszkedik a könyvespolcok sora. A kézi építés révén az anyag természetes, amorf jellege érvényesül. A ház végében a polcok befordulnak, lépcsőzetesen vezetnek fel a szellős padlástérbe: ide húzódhat, aki magányra vágyik, vagy akik titkokat szeretnének megosztani egymással. A földszinten ezzel szemben nyüzsgő életet találunk. A terepszinttől elemelt fa padozat foglalkozásoknak a helyét is kijelölheti, de ülőfelületként is szolgálhat. A lejtő felé enyhén megdöntött faszerkezettel fordul, amely bambusz lamelláival árnyékol és védelmez, de nem zárja el a fény és levegő útját.

Kissé távolabb a központi elhelyezkedésű könyvtártól, egy fiatal tikfaültetvény szomszédságában épült meg a fürdőház. Az illemhelyek két zárt, vörös és sárga sárral tapasztott tömegben helyezkednek el. A hagyományos mellett angol wc is van bent. E kettő fogja közre a fürdőhelyiséget, amely a ligetes erdő felé nyitott, a helyi kulturális igényeknek megfelelően. Bambuszlamellával takart „tornác” fűzi egybe a különböző funkciókat.

A csatornázás nélküli, ugyanakkor özönvízszerű esőzésekkel elárasztott területen a szennyvízkezelés és a felületek tisztán tartása jelentette a legnagyobb kihívást. A projekt fontos eleme a könnyen mosható és hamar kiszáradó, alulról átszellőztetett padlóburkolat, illetve a szennyvíz zárt rendszerű elvezetése a föld alatti szikkasztókba.

A kis épületek funkcionalitásukon túl is értéket teremtenek. "Hiába írunk építészettörténetet, ha az építészeti értékőrzés mögött nincs élő gyakorlat és lelemény."2 E projektek olyan építészeti álláspontot képviselnek, amely a helyi anyagokra és építési hagyományokra támaszkodva nem egyféle felülről ledobott "design-segélycsomagként" működik, hanem hosszú távon és valódi eredményekkel segíti egy rendkívül kiszolgáltatott csoport felemelkedését.

Irodalom
1 TYIN Tegnestue iroda az ArchDaily-n
2 Katona Vilmos PhD: Regeneratív építészet

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár

Tervlap
Archmaaik

Építési megoldások