A szaggatott textúrájú, gyér növényzetétel borított drámai táj és az Égei-tengerre nyíló nagyvonalú kilátás voltak a geometrikus rezidencia tervezésében szerepet játszó főbb szempontok. Az épület kissé idegen tárgyként jelenik meg, fokozatosan eggyé válva a sziklás környékkel.
Mivel a telek különösen nehezen alakítható, és az erős szél akadályozza a megművelését, a földfelszínen minden mesterséges változtatás láthatóvá válik. Az OOAK építészei ahelyett, hogy megpróbálták volna a tájat utánozni, az épületet idegen elemként helyezték el, amely kiemelkedik környezetéből, de mégis diszkrét. A geometriai térfogat kontrasztos hatást kelt a zord kitettséggel, lírai újraértelmezésként szolgálva az ember alkotta és a természeti környezet közötti szimbiózist. Az egész építkezés a lehető legkevesebbet változtat a tájon, karakterével kiemelve a környezetet.
Hogy a lehető legtöbbet hozza ki a zavartalan kilátásokból, és közelebb kerüljön a tengerhez, az épület túnyújtózik a helyszínt jelentő kis fennsíkon, lebeg a táj felett. Belül ez a konzolos hatás azt az illúziót kelti, hogy a ház a víz fölött lebeg, míg kívül tovább fokozza a mesterséges és a természetes közötti kontrasztot.
Forrás: designboom
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
