Csalódásokkal teli az Apple új ufó-kampusza

Ebben az épületben minden csak a legjobb lehet. A tető toroid üvege tudományosan átgondolt módon vezeti el az esővizet. De ha soha többé nem esne az eső (Kaliforniában), akkor egy arborista több ezer szárazságtűrő új fát választott ki a 175 hektáros területre. Nem minden Apple alkalmazott fog az új épületben dolgozni – itt 12 ezren lesznek. Természetesen csak 9 ezer parkolóhely van, ami arra ösztönözheti az embereket, hogy vegyék igénybe az Apple transzferét a munkába járáshoz. És ha megérkeznek, úgysem akarnak onnan elmenni. A fitneszközpontban hegymászófal van, melyet előkoptatott kővel szereltek fel. A parkoló falainak betonélei lekerekítettek. A tűzoltó rendszerek yachtokból származnak. Az évnek pontosan abban az időszakában vágták ki a faburkolatokhoz szükséges faanyagot, amikor Steve Jobs követelte – azaz a tél közepén –, hogy a nedvességtartalmuk ne legyen magas. Mert ugye senki nem szeretne nedves fapaneleket...

Függetlenül attól, hogy akár Gyűrűnek (Tolkien után), Halálcsillagnak (George Lucas után) vagy Űrhajónak (Buckminster Fuller után) nevezik, Cupertinóban történt valami. És senki nem kérdőjelezheti meg a dizájn és az építészet eleganciáját. Ez az épület 5 milliárd dollár és 2,8 millió négyzetláb – zseniális, akár Steve Jobs, Jony Ives vagy Norman Foster.

Még egy dolog: nem érthetünk meg egy épületet anélkül, hogy megnéznénk, mi van körülötte – a helyszínen, ahogy azt az építészek mondják. Kívülről az Apple új központja egy retrográd, szó szerint befelé néző épület, mely megvetéssel tekint a városra, ahol él, és a városokra általában. Az emberek feljogosították az Apple-t a jövő leképezésére. A számítógépek és a telefonok akár egy sci-fi kellékei. De azzal, hogy a 20. század közepi környezetben egy megaközpontot építettek, az Apple olyan súlyos problémákat vetett fel a 21. századi külvárosokban, mint a Cupertino-közlekedés vagy a lakhatás. Az Apple Park üvegcsomagolású anakronizmus, amely becsomagolva áll a szomszédságában.

Az Apple Park persze nem az első high-end, külvárosi vállalati központ. Valójában ez régóta szokás már Amerikában, az 1950-es és 1960-as években kezdődött a trend. "A csúcstechnológiát alkalmazó építészek csúcsminőségű, modernista épületeket terveztek, hogy üvegbe burkolt épületeket hozzanak létre " – mondja Louise Mozingo, az elővárosi vállalati tájak történetéről. "Volt egyfajta csodálatos elszigeteltség, amelyet produktívnak tekintettek, elfoglalva az alkalmazottakat egész napra és a biztonságos vállalati kultúra megerősítésére."

A belvárosi felhőkarcolókból a külvárosba települve a vállalatok az 1950-es évekbeli gondolataikat tükrözték a városokról, amik piszkosak voltak, zsúfoltak és kellemetlenül változatosak. A külvárosok azonban exkluzív, ösztönző helyek és persze üres, tiszta lapok az építészek számára, szabad szárnyalás a vállalatoknak. Az épületeket könnyebben meg lehetett valósítani, és a dolgozókat egész nap házon belül lehetett tartani, még ebédre sem volt hova kimenni, hogy más, jobb munkahelyekről hallhassanak.

És most végre elkészült az Apple új kampusza, a régi, jól bevált receptek a alpján. Természetesen mindent tovább tökéletesítve. A dogozók április óta veszik folyamatosan birtokba a hipermodern irodatereket, de egyre több az elégedetlenkedő hang. Leginkább az egyterű irodákat utálják, ahol egymás mellé tolt asztalok alkotják a munkahelyeket. A többnyire elválasztott irodákhoz szokott fejlesztők és mérnökök nehezen alkalmazkodnak az új körülményekehez, sokan a távozást fontolgatják.

Az Apple Park mind a négy emeletén 80 db kapszula található, ezek köré szerveződnek az egyes részlegek. A japán Naoto Fukasawa által egyedi darabokkal berendezett, hangszigetelt terek hatalmas, európai fehér tölgyből készült közös munkafelületeket tartalmaznak. A kiszivárgott információk szerint azonban több magas beosztású vezető, például Johny Srouji az Apple hardver-technológiák fejlesztését irányító alelnöke úgy nyilatkozott, hogy nem hajlandóak rajtuk dolgozni. Állítólag mikor bemutatták neki az alaprajzokat, többé-kevésbé csak káromkodás jött ki a száján, de az gazdagon. Végül egy saját épületet kapnak a kampusz mellett, mert a vezetésnek el kellett fogadnia, hogy Srouji és csapata számára az ufó nem működik.

Talán legközelebb nagyobb szerencséjük lesz, ha a dolgozók második otthonául szolgáló irodaépületet nem magáról a fejlesztés céljáról formázzák. Mégis ki dolgozna szívesen egy iPhone-ban, egy-két halálosan precíz nyomtatott áramkörön kívül?