A világ legnagyobb, folyamatos "nanostruktúrájaként" aposztrofálják az épületet, amelyet egy olyan szuperfekete nanotechnológiás anyaggal fújtak be, ami elnyeli a felületre beeső fény 99%-át, ezzel egy üreg illúzióját keltve.
A 35×35 méteres épület tervezésére a Hyundai Motor globális művészeti kezdeményezés részeként kapott megbízást Khan, a pavilontér témája pedig a gépkocsigyártó legújabb technológiájára, a hidrogén üzemanyagcellás járműre utal. A külső felületen a "csillagok" a kémiai elemet reprezentálják kozmikus szinten: a hélium termonukleáris fúziójának köszönhető az izzó gázgömbök fénykibocsátása. A pavilon belsejében a folyadék az emberi léptékű hidrogént jeleníti meg, hiszen két hidrogénatom és egy oxigénatom alkotja a vízmolekulát.
A bevonóanyagot építészeti alkalmazásra fejlesztették ki, a cég eredetileg kizárólag Anish Kapoor szobrászművész számára készítette. A függőlegesen összehangolt szén nanotube-tömbökből álló anyagot űr- és hadi használatra fejlesztették ki, hogy csökkentse a légköri torzításokat a teleszkópokban és csökkentse a fényvisszaverődést a polírozott lencséknél. Kapoor azonban észrevette, hogy ezzel az anyaggal "észlelés-módosító" szobrokat képes alkotni, szerinte ez "a világ legvadabb anyaga ... szó szerint mintha eltűnnének benne".
Az anyag használatára vonatkozó exkluzív szerződés hallatán sokan kételkedtek a művészeti világban, és arra ösztönözte Stuart Semple-t, hogy kidolgozza a "legrózsaszínebb rózsaszínű" és "legcsillogóbban csillogó" felületeket, amelyet bárki számára elérhetővé tehet az interneten, Kapoor kivételével.
Időközben a gyártók az építészeti alkalmazásokhoz jobban illő, sokoldalúbb anyagot fejlesztették ki. A fényelnyelő pigmentált bevonatot egy hordozóoldatban oldják fel, amely lehetővé teszi, hogy nagyobb felületekre permetezzék.
A látogatók egy sötét folyosón keresztül léphetnek be a pavilonba, amely egy fényes fehér térbe vezet, műgyanta felülettel burkolva. A csatornákat a Khan által tervezett, több érzékelőt tartalmazó, hidrofób installáció részeként faragták a felületbe.
Az ösvényen sétálva a látogatók interakcióba lépnek az érzékelőkkel, amelyek percenként 25 000 vízcseppet indítanak el a csatornák mentén, egymással összeütközve és szétporladva, mielőtt egy tóba jutnának.
Forrás:
TheGuardian.com
Dezeen.com
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére