Identitás és építészet – Építészkongresszus tizedszer

Albert Dubler, a 131 tagszekcióból álló építész világszervezet, az UIA elnöke vezette le a konferenciát; bevezető előadásában hivatkozott egy korábbi nemzetközi tanácskozásra, amelyen a 800 ezer lakosú himalájai ország, Bhután elnöke nem GDP-ről, a bruttó nemzeti termékről, hanem a bruttó hazai boldogságról beszélt. Ennek alapján elmondható, hogy az építészet a bruttó nemzetközi boldogság előállítására képes, bár a világ építési összvolumenének csupán 2 %-át tervezik az építészek – mondta az elnök.

Katona Vilmos (BME) és Ronny Hardliz (Luzerni Egyetem) Just Architecture címen tartott előadást. Katona Kenneth Frampton kritikai regionalizmusával kezdte mondandóját, majd a politikai motiváltsággal, a szabadsággal a semmiből újrateremtő, regeneratív építészetet említette, és New Orleansban 2005. augusztus 29. után a Katrina hurrikán pusztításai nyomán az amerikai hatóságok tehetetlenségéről szólt. Hardliz videofelvételen a Luzerni tóból a hullámok által partra vetett, törött burkolólap-darabok összegyűjtését, majd ezekből fehér és vörös mozaikcsíkok összeállítását és végül egy kőmellvéd bütüjére vakolattal felragasztva, mint közlekedési veszélyre felhívó, ferde színes sávok alkalmazását mutatta a spontán dizájn példájaként. Az egyetem előtt, a flaszteren kiásott egy lyukat, aztán betömte, s az egész folyamatot videóra vette.

Turi Attila, 15 éve Budakalász főépítészeként a településkép kedvező irányba történő megváltoztatására tett törekvéseiről számolt be. Többek között a hosszú ideje befejezetlenül álló, s végre 1995-ben befejezett Faluházzal, családi ház méretű épületbe telepített bankfiókkal, igen meredek lejtőre ültetett családi házzal, kerítésekkel próbálta e kitűzött célt elérni. Fő témája a 2010. október 4-i kolontári és devecseri vörösiszap-katasztrófa után a helyreállítás ismertetése volt. 10 km2 területet öntött el 200 ezer m3, égési sérüléseket okozó, erősen lúgos kémhatású vörös iszap, amely katasztrófában tíz ember lelte halálát, mert szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem éjjel, hanem nappal történt. Akkor az áldozatok száma akár tízszeres is lehetett volna. A katasztrófavédelem az 5. napon hívta az építészeket, a Kós Károly Egyesülés tagjait és vezetőjüket, Makovecz Imrét, akinek munkatársaként Turi Attila irányította az egész akciót. A munka első fázisa a helykeresés volt, a közelben fekvő legmagasabb területre. Ajánlati tervek készítése: 15 féle terv, 60 m2 átlagterülettel és 30 változat az alaprajzokra. A lakosság tájékoztatása, adaptálás 4-5 nap alatt. A folyamatos kapcsolattartás érdekében a Vándoriskola a helyszínre költözött. Az építészeti előírás az utcavonalra telepített, zártsorú beépítés volt tömör kerítéssel, ezzel a későbbi össze-vissza kerítés-helyzetet tudták megelőzni, s egységes utcaképek jöttek létre. Csak a husángként ültetett fiatal fák lombosodására, terebélyesedésére kell még éveket várni. A kivitelezés hét hónap alatt befejeződött. A mester, Makovecz Imre 2011 nagypéntekén megnézte az épülő házakat. – És hol lesz a templom? – kérdezte. – Rajzold meg – válaszolta Turi Attila. Imre megtervezte és egy devecseri dombtetőn a fakupolás kápolnát a 22 magyar erdőgazdaság megépítette, amelyet a fiatal építészek természetes palával fedtek be. A sajtó kritizálta: miért nem inkább buszvárót építettek? De csináltak azt is, kettőt. A fiatalok terveztek egy 30 m-es pergolát. A legjobb tervet, amit ők választottak ki, megépítették. Kolontáron ácsszerkezetű játszótornyot is készítettek. Az építéséről felvett, gyorsított video a helyreállítási beszámoló vidám színfoltja volt.

Az előadó a vetített képeken a felépített 170 háznak az eltérő homlokzatait (napsugaras, címeres, kerek ablakos stb.), változatos kapubejáróit (boltozatos, deszkadíszes stb.), is bemutatta, amely a házaknak a beköltözők saját ízlése szerinti egyedi kialakítását bizonyította. Az emberek közül azok sajnálják, akik nem hittek az akció sikerében, pénzt kértek, elköltöztek és máshol meglévő, korszerűtlen házat vettek. Az elkészült, komfortos, új házakban lakók ma már boldogok és büszkék új településükre. A közönség mind az elvégzett, rendkívüli helyreállítási munkát, mind az előadást elismeréssel és nagy tetszéssel fogadta.

U. Nagy Gábor (Nyugat-Magyarországi Egyetem, Orfalu) az Őrség építészetéről beszélt és vetítette saját tervezésű házait. Először a régió, tradíció, inspiráció latin eredetű kifejezéseket etimologizálta az Idegen szavak szótára alapján. Aztán az arány, ritmus, formák, anyagok, szerkezet, díszítés, színek, részletek, s kert fogalmak elemzését vette sorra. Az egyes házak Őriszentpéteren és a környéken minden kerítés nélkül, a tájba illeszkedően, valóban egyéni megfogalmazású épületek. A boronaház helyett megpróbált vázas házat is létrehozni egy félig sváb származású építtető házaspárnak. Csodálatos szépségű Táncpajtáját már a Metszet 2013/1. száma is bemutatta a kongresszus felvezetéseként.

Pavol Paňák (Pozsony) a 20. század elején kezdte történetét. A város akkor még a K.u.K. (azaz császári és királyi) időkben a Pressburg nevet viselte, és a monarchia muníciós raktára volt. Saját tervezésű projektjei közül egy 1907-es vasbeton víztorony építészeti stúdióvá alakítását már láthatták a folyóirat előző, a kongresszusra megjelent számában. Modern családi házak következtek, egyik egy könyv címlapjaként is látható volt. Szlovákia berlini követségi épületét az új diplomata negyedben építették meg. A hosszú ház rövidebb oldalával fordul az utca felé, itt a homlokzati fal ferdén befelé tart, mint egy hívogatóan megnyitott ajtószárny. Tetőfödémén galuska formájú nyíláson a zászlótartó rudak törnek át. Kétoldali hosszhomlokzata vízszintes rácsos nyílásrendszertől kap egyéni megjelenést. Az új Szlovák Nemzeti Színház épülete Pozsonyban, a Duna parton, a Vártól és az Óvárostól keletre 33 éve készült Mesterterv (ÁRT) alapján, tervpályázaton nyert tervvel, 30 éves késéssel, az Operaházzal közösen 2007-ben nyílt meg. A keskeny hézaggal egymás mellé rendelt két épület külsejében egy félköríves amfiteátrumhoz hasonló. Egy a solti Duna-hídra emlékeztető ívvel a vasúti híd után újabb elegáns híd is épült a folyón át. A színház környezete is kiépült. A közönség a színházhoz vezető ünnepélyes sétányt és a széles part menti parkot megkedvelte. A 11. században épült, tipikus kis román templomot az 1960-as években plébánosa megnövekedett létszámú egyházközségi hívei számára a nyugati torony előtt egy nyeregtetős teremmel bővítette. Ennek átalakítására kaptak megbízást. A nem túl szép bővítményt üvegsávval elvágták a műemléktől, hogy külön állását hangsúlyozzák. Homlokfalához alaprajzilag lapos „V” alakban délről fedett bejáratot, északról sekrestyét illesztettek. Tetőszerkezetét belülről láthatóan is alacsonyabb hajlásúvá tették. Pozsony közelében egy domb alatt dongaboltozatos, téglából falazott helyiségben 230 éves fazekasműhelyt talált. Ezt alakította át saját stúdiójává és nyári lakának, ahol áprilistól októberig él és dolgozik.

Eike Roswag (Berlin) előadásában elmondta: irodájában a vályogfalas építéssel, a hőszigetelésekkel és az energiatakarékossággal intenzíven foglalkoznak. A napkollektorokat és a bambusznádas áthidaló szerkezeteket is preferálja. Berlinben egy ipari üzemcsarnokhoz készítettek majdnem 20 m fesztávú, íves rácsos tartókat bambuszból. A Jahili erőd, Al Ain, Abu Dzabi klimatizált műemlék látogatóközponttá és kiállítótérré átalakítva. (Ezt az objektumot a Metszet kongresszusi felvezető számában már láthattuk.) Pakisztáni bambusziskoláját 2012-ben Holcim-díjjal tüntették ki. Befejezésül megemlítette, hogy a Föld lakosságának 50%-a lakóhajlékait földből építi, ezért fordult ő is munkatársaival e téma felé, ám épületeiket korszerűen fogalmazzák meg.

Peter Rich (Johannesburg, Dél-Afrika) bevezetőként Afrikáról foglalt össze néhány érdekes információt. Egy É-D-i irányú vonal, azaz meridián mentén az egyenlítőtől északra a 30. szélességi körön található Gíza, a 24. fokon Philae, a 15. fokon Mehu. Az egyenlítőtől délre hasonlóan három fontos települést lehet megnevezni. A kontinens nagyságát azzal próbálta szemléltetni, hogy a nyugat- és kelet-európai országokkal, az USÁ-val, Kínával, Indiával és Japánnal fedte le a földrész térképét. Életének egy epizódjára is visszaemlékezett. Egyetemistaként kiváló futó volt. 1964-ben a budapesti atlétikai világbajnokságról a dél-afrikai faji elkülönítési politika miatt az ország sportolóit kizárták, ezért ő sem vehetett részt a versenyen, pedig a hatodik legjobb eredménye volt a világon. Az 1960-as évekbeli apartheid véres üldözéseiről szólt egy emlékezetes fénykép kapcsán, amint egy fekete fiú karjaiban viszi lelőtt testvérét, mellette síró húga áll. Több év elteltével, amikor építész lett, egy barátjával Nzima Izibuko fotósnak – metszetében egy Canon felvevő masinára emlékeztető – fotóiskolát tervezett és épített, amelynek belső termében, szemben a fő helyen a bemutatott döbbenetes fénykép nagyméretű posztere látszik. Előadásában ezután sorra dokumentálta ötletesebbnél ötletesebb projektjeit. Első helyen a Metszetben is publikált Mapungubwe látogatóközpontot, az azonos nevű Nemzeti Parkban a Limpopo folyónál, Zimbabweben. A vasbeton boltozatok – külsejükben vörös kővel rusztikusan megrakva – mint tágas barlangok emelkednek a környező erdő fáinak lombkoronái fölé. A boltozatok belülről is vörös kerámialapokkal burkoltak. Kigaliban egy pattogó labda fokozatosan alacsonyabbra ugró íveinek alakjából egy krikettpálya boltívekből szerkesztett pihenőpavilonját alkotta meg. Johannesburgban, Mandela egykori lakása közelében, sűrű beépítésű földszintes házak és egy utca fölé átjáró hídként lapos lepényépületet tervezett. Meredek domboldalon családi ház telkén vízmedencével, egzotikus növényekkel látványos trópusi kertet létesített. Dél-Afrikában nincsenek ácsok, ezért az épületek vázszerkezetét acélgerendákkal oldotta meg. Etiópiában, Arizonához hasonló, vadregényes, sziklatömbökkel tűzdelt sivatagi tájon, visitor center vázlatait rajzolta meg kiváló grafikai érzékkel. A Durban felé menő út mentén egy Múzeumépület volt az utolsó vetített projektje, amely a természeti világörökség helyszínét van hivatva bemutatni.

Kávészünet után a rendezvény főtámogatója, a Hörmann cég kérdőívére adott válaszadók között egy I-pad-et sorsoltak ki, amelynek szerencsés nyertese Francsics Miklós építész lett. Ezt követően Timon Kálmán díjalapító átadta Csanády Pálnak a Sivatagi Kőrózsa Díjat, a tíz nemzetközi építészkongresszus létrehívásáért és eredményes megszervezéséért.

Glenn Murcutt (Mosman, Ausztrália) nagy érdeklődéssel várt előadása következett ezután. Bevezetőjében Kenneth Framptonra, a Yale Egyetem professzorára hivatkozott. Tudományos kísérletek igazolják, hogy az embereknek a természettel való kapcsolata pozitív tartalmú – emelte ki. Képsorozatában először ő is földrészének bemutatásával foglalkozott. A kontinens térképét Európa térképére fektetve kívánta érzékeltetni országa nagyságát, ahol összesen 21 millió ember él. Ausztrália szélsőséges klímáját (nagy szárazságok, bozóttüzek, hatalmas esőzések, 300 km/órás sebességű vad szélviharok), sajátos flóráját és faunáját elemezte. Az eukaliptuszfa levelei télen barnák, hogy a nap sugaraival a hőt jobban magukba tudják szívni. Az őslakosok számára tervezett lakóhelyek a tengerparton az áradások miatt cölöpházak, lábakra állítva, ami a krokodilok ellen is jó. A faoszlopos, az egész ház mentén végigfutó széles veranda, a nap elleni árnyékolással, jól átszellőztetve a lakás igen fontos része. Az őslakosok gyerekei csak keleti tájolású szobában szeretnek lenni. A felnőttek, szülők, már elfogadják a nyugati tájolást is. Murcutt Sidney egyik elővárosában, egy fél-ikerházban lakik. Felesége, Wendy is építész. Alkalmazottjuk nincs. Szakértőkkel dolgoznak együtt. Számos tipikus ausztrál családi házat mutatott be. Jellemzőjük, hogy általában hosszú, keskeny épületek, egy traktus szélességűek, és 6-8-10 házelemből tevődnek össze, így hosszúságuk eléri a 60-80 métert. A tengerpart homokján vagy 1000 m tengerszint feletti magasságban, sziklatetőn, sűrű erdőben, világörökség természeti parkban is tervezett ilyen házakat. Utóbbi a bozóttüzek miatt tűzveszélyes helyszín lévén, 60 és 90 ezer liter vizet tartalmazó medencéket kellett létrehozni. A szellőzés lényeges volta miatt először a ház metszetét tervezi meg. Két oldalt a ferdén messzire kinyúló előtető, középen bevilágító ablaksáv. Utolsó megbízása egy fiatal iszlám munkatárssal egy mecset tervezése a környezetbe illeszkedően, minaret nélkül, egy falvégen szimbolikus holdsarlóval jelezve az épület funkcióját. (A Metszet 2013/1 számában ez a projekt szerepel.) Oktatási Központ festői környezetben, magas folyóparton, 32 tanuló és 4 tanár részére. Képzőművészeti és zenei oktatás folyik az intézményben. A diákok helyben laknak, hálószobáik mind kelet felé néznek, hogy már reggel 6-kor a kelő nappal felébredjenek.

Befejezésül Lázár Antal, építész, professzor emeritus a kongresszus helyszínét, a BME Q1 épületet mutatta be. Az egyetem rektora 2010-ben adta a megbízást azzal az intencióval, hogy két kar, a Természettudományi és Informatikai kar számára tervezzen új épülettömböt, tanszékekkel, kis és nagy előadótermekkel. Az alaprajz a két független szárnnyal „H” elrendezést adott, a kettő között a hídként befüggesztett gömböc alakú nagy előadótérrel. Korábban Reimholz Péter építésszel közösen tervezték a Domus áruházat, amelynél hasonló szerkezeti konfigurációt alkalmaztak. Két kis fesztávú szélső zóna között széles nagy teret hoztak létre, amely flexibilisen mindig átrendezhető volt. Az egymással szöget bezáró, két szárny között a változó méretű, 21-23 m fesztávú, előregyártott, beakasztott vasbeton gerendák tartják a majdnem 500 fős nagytermet, és felette a 350 fős kisebbet, az egészet pedig acéltartókkal és hőszigetelt fémburkolattal pólyálták körül.

Timon Kálmán