Tarlós István Kerekes Györgyöt, Zoboki Gábort, Ráday Mihályt és Finta Józsefet kérte fel építészeti tanácsadóként novemberben, akik közül, mint az elektronikus média beszámolt róla, Kerekes György lett a főépítész. A korábbi ötödik és tizenegyedik kerületi főépítész a Metszetnek nyilatkozva elmondta, hogy ő nemcsak főépítész. Hiszen korábban a főépítészi iroda mellett volt városrendezési és települési értékvédelmi ügyosztály is, ő most „városfejlesztési főosztályvezetőként” mindhárom területet irányítja.
Az építész vezető tervező, szociológus, vezető településtervező talán azért jutott a főpolgármester eszébe, mert ő dolgozta ki Óbuda rendezési tervét, amikor még Tarlós volt a helyi vezető.
A január 17-e óta a városházán dolgozó szakember kérdésünkre elmondta, Budapest Építészeti Nívódíját, 2010 után idén sem írják ki, forrás hiányában.
Tavaly júniusban egy Balaton fejlesztési konferencián – a tervlap tudósítás szerint – alapvető problémákra már rámutatott: „Az országos, regionális, kistérségi és települési fejlesztési szintek között nincs kompatibilitás, a koncepciók tartalma nem meghatározott, az egész rendszer széteső, átgondolatlan; az ezzel foglalkozó közszereplők néha hihetetlenül tájékozatlanok, felelős pedig nincs.” Még korábban, 2009-ben az Építészfórumon ezt írta: „Ki kell emelni a főépítészeket a helyi politikai alapon működő önkormányzatok fennhatósága alól, hogy szakmai munkájukat ne lehessen politikai érdekek szerint irányítani.” Logikus volt tehát megkérdezni a szakembertől, vajon ő jelenlegi helyzetében nem lesz-e a politika befolyása alatt. Úgy fogalmazott, „a gond az, hogy a 23 kerület 23 főépítésze könnyen kerül olyan nyomás alá, hogy kénytelen fővárosi fejlesztéseket gátolni. Jobb lenne, ha a főépítészek nem közvetlenül a kerületek alá tartoznának, és egyeztetési kötelezettségük lenne a fővárossal.” Hozzátette: erre jelenleg legfeljebb remény van.
Reméljük, a főépítész a befektetőkkel szemben határozott lesz. erre enged következtetni egy 2008-as cikke (Népszabadság): „Településeink vezetőinek és önkormányzati képviselőinek többsége sajnos még mindig nem ismeri fel a települések egészséges fejlődését megalapozó hosszú távú koncepciók, stratégiák jelentőségét, ezeket fölöslegesnek, akadályozó tényezőnek tekintik (ezért nem is vesznek részt szívesen a stratégiakészítés közös munkájában sem). Zoboki Gábornak igaza van akkor, amikor úgy látja, hogy városaink változását ("fejlődésről" beszélni itt nem helyénvaló) gyakran a befektetői tőke akarata határozza meg. A koncepcióval nem rendelkező, vagy azt figyelmen kívül hagyó településeken a látszólag kemény szabályozók ellenére (vagy talán éppen azért) gyakran előfordul, hogy ha egy befektető számításainak nem felelnek meg a településre vonatkozó tervek, újakat készíttet (és ebben az önkormányzatok többnyire partnerek!)”