Szokatlan betonszerkezet bukkan fel Tokió külvárosának keskeny mellékutcájában. Talán még el sem készült teljesen, minden látszó felülete nyersbeton, ráadásul első pillantásra nehezen értelmezhető. Összességében házforma épülettömeg, ugyanakkor a megszokott ablak- és ajtónyílások, erkélyek helyett spontán formák kusza összevisszaságából kellene kiolvasni a házat.
Az AAOAA és az Adesign által egy étterem tulajdonos számára tervezett négyemeletes, változatos szögekben futó élekkel rajzolt épület egy lejtős saroktelken helyezkedik el, szabálytalan bevágások, kinyúló részek és semmilyen formai logikát, ritmust nem követő nyílások jellemzik. A kilyukasztgatott sziklát idéző szürke betonszerkezetet kívül-belül nyers valójában hagyták, felületeinek egyetlen díszeként a fa zsaluzat nyomai foghatók fel.
Ennek a szabálytalan, a hagyományos hierarchiáktól mentes épületnek a megtervezéséhez az építészek Tokió Azabu-Juban negyedében fellehető összetett környezeti topográfiáját és a homogenitás elkerülésének vágyát vették alapul. Az így kialakult tervezési koncepciót maguk az építészek is kísértetiesnek nevezik.
Koji Aoki, az AAOAA építésze azzal magyarázza a koncepciót, hogy az utóbbi időben elkezdte foglalkoztatni a „kísérteties” megfogalmazása épület formájában.
Érdeklődésének a hátterében annak tudatosulása áll, hogy kénytelenek vagyunk együtt élni a COVID-19 láthatatlan terrorjával, és úgy tűnik, minél többféle intézkedés történik, annál kevésbé heterogén lesz a társadalom. Koji Aoki attól tart, hogy egy homogén társadalomban a sztereotip értékek fognak uralni, az emberek vakon keresik a biztonság és a nyugalom ígéretét, ezzel megfosztják az embereket sokszínű identitásuktól.
Mindennapi életünk ugyanakkor összetettebb, tele van különbségekkel és véletlenekkel. Amit észre kell venni, hogy vannak kísérteties és titokzatos jelei és elemei a potenciális szorongásnak és félelemnek. Az építész úgy véli, most van itt az ideje, hogy szembenézzünk ezzel a fajta kísértetiességgel, amely a mindennapi életünkben rejtőzködik. A mai kor építészeinek munkáikkal olyan toleráns tereket kell létrehozniuk, amelyek megkérdőjelezik az intézményesült értékeket és helyreállítják az egyéniségben kiteljesedő életérzést.
Ahelyett, hogy a projektet belső és külső részekre bontották volna, az AAOAA tervező csapata egységes egész létrehozására törekedett, miközben figyelembe vette az étterem elvárásait. Az építészet autonómiáját vizsgálták, amit sikerült megőrizniük az adott helyen, függetlenül a belső tér folyékony jellegétől.
Sok részletet kell feltárni a megvalósult épületben, amelyek közül néhány dacol az egyszerű érthetőséggel, de mindez része e meglepő és meglehetősen érdekes épület varázslatának.
A beton, mint képlékeny, korlátok nélkül formálható anyag jól szolgálta céljuk elérésében a tervezőket. Több mint három évtizede is lehet már annak, hogy a Normafa közelében lévő kis irodájában Csete György – miközben halásztelki templomáról beszélgettünk – azt taglalta, hogy a betonban rejlő lehetőségek mennyire kiaknázatlanok még a magyar építészetben, de majd előbb-utóbb észreveszi valaki a betonban rejtőzködő sokszínűséget, akit majd a legjelentősebb hazai építészek között emlegetünk. A beton azóta a magyar építészet egyik legkevésbé kedvelt anyaga lett, pedig Magyarországról elvándorolt építészek, mint Goldfinger Ernő vagy Breuer Marcel hatalmas nemzetközi hírnevet vívtak ki brutalista épületeikkel.
Ez az épület jól példázza nemcsak a beton formálhatóságát, de kifejezőerejét is. Megindítja a képzeletet, feltéve, ha nem egy "tüchtig" osztrák kisváros szépségét keressük benne.
Képek: aaoaa.co.jp / Takeshi Yamagishi
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
