Egy ház, amely kétséget kizáróan mai, de nem akar újnak látszani, sőt kifejezetten elfogadja, hogy már rövid idő múlva egyértelműen meglátszik rajta a kor antikolás, romantikus sallangok nélkül.
A holland Francois Verhoeven Architects stúdió egy tipikus nyeregtetős lakóház kortárs és fenntartható értelmezését teszi teljessé az újonnan elkészült, K2 néven ismert házával. Az Eelderwolde faluban található telekre vonatkozó építési szabályzat előírja, hogy az új épületek ferde tetőkkel és semleges színpalettával rendelkezzenek. A tervezők eleinte kissé lebéklyózva érezték magukat e korlátok miatt, de a ház végül zökkenőmentesen integrálódott a környezetébe, miközben megőrizte a modern és minimalista megjelenést.
A K2 dél felé szélesen nyitott, teljes magasságú üvegfalakkal, míg északi homlokzata zártabb. Passzív klímastratégiát alkalmazva a déli homlokzatot mély túlnyúlásba metszették be, hogy megakadályozzák a túlmelegedést a nyári hónapokban, miközben becsalogatják az alacsony szögben érkező téli napfényt. Ezzel az átgondolt tájolással, valamint napelemekkel és geotermikus hőszivattyúval a hálózati energiafogyasztást szinte nullára sikerült beállítani.
A tervezők három lejtős tetőfelülettel formázták meg a K2-es házát, amely egyrészt a környezetből merített inspiráció, másrészt a passzívház funkció stratégiája. A napelemeket a szem elől leginkább elrejtett lejtős tetőfelület mentén helyezik el. Eközben a déli fekvésű és jobban szem előtt lévő tetőterületet faburkolat és növényzet borítja.
A napelemek így tiszta energiaforrásként szolgálnak, de nem kell együtt élni domináns ipari megjelenésükkel. A napelemek lehetőség szerint látótávolságon kívül végezhetik munkájukat. A napelemsorok szem elől elrejtésének választása természetes, kevésbé „technikai” megjelenést kölcsönöz az épületnek.
A holland falu igényeinek megfelelően a Francois Verhoeven Architects semleges anyagokból tervezte K2 házát, beleértve a fát, betont és eloxált, melegen színezett alumíniumot. Az anyagpaletta természetes sajátosságait növelve az alumínium, a karcsú ablakkeretek és a fa burkolatok kezeletlenek maradnak, és az idő múlásával az időjárási eredményezte természetes öregedést kívánják kifejezni. Ennek a választásnak köszönhetően a ház minimális karbantartást igényel, mivel a következő néhány évben megállapodik, beáll. Mindeközben az integrált növényvilág magasabbra és színesebbre nő, a déli fekvésű fafelületek pedig szürkévé válnak.
Néhány éven belül észrevétlenül simul majd környezetébe az épület, és éppen ez az, amiért építészei büszkék lehetnek rá.
Képek forrása: François Verhoeve
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
2026. február 26., BME Központi épület 1. emeleti Díszterem