Angsila, az egykor virágzó thaiföldi halászfalu közössége az elmúlt évtizedekben azért küzdött, hogy fenntartsa hagyományos életmódját, különféle tényezők miatt. Napjainkban a közeli gyárakból és az új külvárosokból származó szűretlen szennyvizet a folyókba és csatornákba engedik, amelyek közvetlenül az Angsila-öbölbe ömlenek. Az ebből eredő rossz vízminőség, valamint az egyre kevesebb jövedelem a vízi élőlények halászatából és tenyésztéséből a hagyományos halászat szinte teljes felhagyásához vezetett.
A Chat Architects tervei szerint épített Angsila Oyster Scaffolding Pavilion Project célja Angsila nehézségekkel küzdő halászati/tengeri iparának újjáélesztése egy új osztriga ökoturisztikai infrastruktúra prototípus létrehozásával.
A pavilon kialakítása az osztrigatermesztéshez hagyományosan használt, széles körben elterjedt bambuszállványra támaszkodik, és „élősködik rajta”. Használat közben a helyi halászok kis látogatócsoportokat hoznak Angsilából a pavilonba, ahol kézzel válogathatnak az óceánból kivett osztrigákból, amelyeket aztán frissen elkészítenek, hogy elfogyasszák… a tengertől az asztalig étkezési élmény egy figyelemre méltó tengerparti környezetben.
Ez az új osztrigakóstoló élmény lehetővé teszi az angsilai halász számára, hogy közvetlenül a látogatóknak mutassa be a halászat történetét és az osztrigatermesztés örökségét új és interaktív módon. A közvetlenül az állványzaton termesztett kagylók felszolgálása a tenger gyümölcseinek frissességét is biztosítja a turisták számára, miközben a helyi halászok számára lehetőséget biztosít az öböl érzékeny part menti ökológiájának védelmére.
Ha nem kóstolópavilonként használják ökoturisták számára, a fedett platformok szabadidős horgászstégekké válnak a helyi halászok számára, akik horgászbotokkal, csalikkal és horgokkal települnek családostul a platformra, hogy különféle helyi halakat foghassanak az osztriga- és kagylókötegeket körülvevő tiszta vizekben.
A pavilon hétköznapi meglévő, fenntartható, olcsó anyagokból, munkaerővel és építési technikákkal valósult meg. A hagyományos osztrigaállványokhoz hasonlóan az új állványzatot is teljes egészében a helyi halászok építették, helyi sekély-tengeri bambuszépítési technikát alkalmazva, amelyekhez nincs szükség modern elektromos szerszámokra. A halászok kézzel verik le a bambuszoszlopot az óceán fenekére. A helyi autógyárak elszíneződés miatt leselejtezett, kedvezményesen beszerezhető biztonsági öveit használtak a bambuszrudak összekapcsolására. A közeli faiskolákban gyakran használt vörös színezetű, fényáteresztő mezőgazdasági ponyva védi a látogatókat a napsugárzástól, miközben lehetővé teszi az óceáni szelek áthaladását.
A víztükör felett lebegő vörös sátortetők a közösségi funkción túl egyfajta figyelemfelhívó szerepet is betöltenek, az egykor virágzó halászkolónia új körülményekhez való alkalmazkodást hirdetve.
Képek: W Workspace
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére