sebesp | 2019.06.17

A japánok legalábbis ezt tartják az országot a 17. században egybekovácsoló sógun emlékére épített, az UNESCO Világörökség listán jegyzett mauzóleumról és templomegyüttesről.

1603-tól Tokugava Iejaszu ragadta magához a hatalmat, s megszerezte a sógun címet. Az 1600 és 1867 közötti időszakot, az Edo-kort a mai napig az országot akkoriban irányító család nevén tartják számon. A békeidőszak megfelelő kereteket biztosított a művészetek felvirágzásának. Az ország hivatalos fővárosa és a császár székhelye Kiotó maradt, de az országot Edóból irányította a jól szervezett katonai hatalom, a sógunátus.

A korai időszak építészeti irányvonalát a Tokugava Iejaszu (1542-1616), az első Tokugava sógun számára készült nikkói mauzóleum reprezentálja legjobban. A család alapítóját halála után sintó istenségként tisztelték, az emlékére felállított épületegyüttes mauzóleum és sintó szentély is egyben.

A Tosogu szentélyt Nikkóban, egy cédruserdővel borított dombon kezdték el építeni 1636-ban. A látogató az ugyanebben az évben újjáépített, azóta is változatlan formában álló vörös fahídon keresztül, majd egy pagoda mellett elhaladva, díszes kapun át érkezik a szentély területére. A második, elzárt területen található a két legfontosabb épület, az imacsarnok és a főcsarnok, melyek további körbezárt udvarban találhatók. A hagyományos japán mauzóleum formát követő épületegyüttest különlegesen gazdagon faragott és színezett ornamensekkel dekorálták. A díszítőelemek közül sok kínai előképeken alapul, köztük a három majom szobra is, de a japán kultúrára áthangolva. A Tosogu külső szerkezeti és díszítő elemei élénk színekben pompáznak, a rengeteg arany borításnak köszönhetően egyfajta japán barokk alkotásnak lehetünk szemtanúi.

A 15 szentélyből álló épületegyüttes legfontosabb épülete a Három Buddha Terme, hatalmas, aranyborítású, fából készült szobrokkal, melyek Amida Buddhát, Szendzu-kannont (ezerkarú kannon) és Bató-kannont (lófejű kannon) testesítik meg, akik Nikko három hegyének kamijai (sintó istenei).

Annak idején a szerzetesek meditálni jártak arra, manapság az UNESCO Világörökség listáján lévő szentélykerület nyitott a nagyközönség számára.

Fotók: Sebes Péter

A szerző legújabb cikkei




Hírlevél feliratkozás >>>>


Konferencianaptár


Építési megoldások