Megjelent a Városok az Osztrák–Magyar Monarchiában című könyv

A vizsgálat rendszerbe foglalja a progresszív városfejlődés hatására kialakult új városszövettípusokat, s azok kombinációjával meghatározza az időszak várostípusait. A szöveg persze nemcsak a típusokat tárja fel, hanem a településeken belül kialakuló új térkapcsolatokat, szintaxisokat is. Rámutat a korszak egységére, és az egyes városszövetek által a kor fejlődési tendenciáinak meghatározó erőire is. A régió városainak összehasonlítása szélesebb kontextusban mutatja be a Monarchián belül létrejött strukturális változások rendszerét, és egyúttal támpontot ad a korszak műemlékeinek értelmezéséhez. Az egyes városok „kollázs jellege” lehetővé teszi a városszerkezet, az épített és természeti környezet komplex olvasatát, amely alapján következtetéseket vonhatunk le arra vonatkozóan, hogy a szerves vagy szervetlen városmorfológiai változások milyen hatással voltak az adott település szerkezetének és arculatának fejlődésére. A szerkezettípusok alapvető segítséget jelentenek a városi épített örökség meghatározásában.

Lovra Éva Phd: Városok az Osztrák–Magyar Monarchiában. Városszövet- és várostipológia 1867–1918, TERC, 2019, ISBN 978 615 5445 65 1

Részlet Meggyesi Tamás DsC, Széchenyi-díjas építészmérnök, urbanista, professor emeritus előszavából:

„Lovra Éva urbanisztikai kutatásai során arra jutott, hogy a kiegyezés kori Habsburg Birodalom, és azon belül a történelmi Magyarország városait nemcsak közös sors, hanem sajátosan közös arculat is összeköti. Azt is mondhatnánk, hogy ez a korszak (1867–1918) – legalábbis a nem mindig hálás utókor szemében – a városfejlődés különös, kegyelmi állapotát képviseli, aminek során Magyarország talán utoljára zárkózott fel Európához. Ez alatt a viszonylag rövid, de annál termékenyebb időszak alatt a magyar városok sok tekintetben elérték az európai rokonaik műszaki fejlettségét, és megformálták saját arculatukat is. A rendszerváltás utáni szabadabb utazások során mindenkinek feltűnhetett, hogy e térség városai jellegükben nemcsak közel állnak egymáshoz, hanem a mindennapi élet keretei, az utcák, a terek és az épületek arculatán is érezni lehet az egykor közös gazdasági és kulturális élet gyökereit. Ez a sajátos „közép-európaiság” nyilvánul meg Lovra Éva könyvének témájában is, amit szaknyelven városi szövetnek, morfológiának, tipológiának, vagy városépítészeti alaktannak is hívnak.

Lovra Éva témája és kutatási területe viszonylag újnak mondható az urbanisztikában, és olyan elődökre hivatkozhat, mint az angol–német iskola legnagyobb alakja, M. R. G. Conzen, az olasz S. Muratori, G. F. Caniggia, vagy az amerikai Kevin Lynch és Christopher Alexander. A szerző először leírja és definiálja, hogy mit is érthetünk városi szöveten, amiről kiderül, hogy az a természeti adottságok, így a folyók és tavak, a domborzat, valamint a vasútvonalak, a főbb közlekedési útvonalak, a zöldterületek és a városközpont térbeli kombinációival írható le. Ezek a kombinációk első látásra egyedinek látszanak, de aztán kirajzolódnak jellegzetes típusai. A tipológia 41 városszövettípust, a városok 16 alaptípusát és a 9 végleges várostípust különböztet meg, amelyeket térképek, sémák és fotók segítségével mutat be. A városképeknek önálló fejezetet szentel. A hazaiak mellett olyan városokat is említ, mint Bécs, Brünn, Prága, Szarajevó, Ljubljana, Lemberg, stb.

A kutatás várhatóan nemcsak építészmérnökök és urbanisták, hanem földrajzzal foglalkozó szakemberek és történészek érdeklődését is fel fogja kelteni, és a könyv sem csak a szakmai érdeklődésre tarthat számot, mert leírásaiban sokan felismerhetik saját utazási emlékeiket is, és elősegíthetik a látottak mélyebb megértését. Emellett a könyv tudományos kutatás eredménye, hátterében egy angol nyelvű, sikeresen megvédett doktori értekezés áll, várhatóan részt vehet a tárgyban aktuális nemzetközi diskurzusokban is.”