A Hoxton Press néven ismert fejlesztés a kelet-londoni építészettörténet és a vele szoros kapcsolatban lévő szociológiai átalakulások érdekes körforgását jelképezik. Ahol egykor több hektárnyi területen bontották le a hagyományos tégla sorházakat annak érdekében, hogy toronyházakban szociális lakásoknak adjanak helyet, ma két, drága magánlakásokat magába foglaló tornyot emeltek vadonatúj, alacsony beépítésű szociális lakóépületek mellett. Egy nappali + két hálós lakás ára 720 000 font, de a felső szinti nagyobb, jobb kilátással rendelkező lakásokért ennek a kétszeresét is elkérik, ami közel félmilliárd forintnak felel meg. Mindez a régi és új szociális lakások tőszomszédságában, de ez Londonban így temészetes.
A szokatlan hátraarc mögött egyszerű gazdasági háttér húzódik meg. Ugyanis a tornyokban értékesített magánlakások közvetlenül finanszírozzák a szociális házak építését a Colville lakótelep újjáépítése során. A tornyok a helyi önkormányzati ingatlanok helyére kerültek, a 432 szociális bérlő mindegyikének joga van arra, hogy visszatérjen eredeti lakása közelében fekvő új ingatlanokba.
A meglévő lakók az alacsony szintszámú épületeket részesítették előnyben, ezért építettek számukra ilyeneket. A terület beépítési tervét a Karakusevic Carson Architects a lakók igényeit figyelembe véve dolgozta ki, a londoni Hackney kerület önkormányzatával és a közösségekkel együttműködve.
David Chipperfield két hatszög alaprajzú elegáns, tiszteletet parancsoló tornya közül a húszemeletes barnásszürke téglával, a tizenhat emeletes pedig vörös téglával lett burkolva. A tornyok homlokzatát a szintenként horizontálisan körbefutó parapetfalak uralják. A köztes mezőt kitöltő ablakok semlegesek, a visszahúzott teraszok eredményeként létrejött beharapások pedig bizonyos nézőpontokból kissé morcos karaktert kölcsönöznek a középkori lakótornyok egyszerűségével megfogalmazott magasházaknak. Hasonlóak egyébként inkább az európai kontinensen voltak, mint a Brit-szigeteken, gondoljunk csak pédául a visegrádi Salamon-toronyra.
A téglaburkolat a nagy belmagasságú előcsarnok belső felületeire is befut, nagyvonalú íves mennyezettel adnak sodrást a recepció terének. Hightech minőségű anyagok helyett kézzel készült téglát választottak, mely hálóban rakva kissé eltér ugyan a hagyományos használattól, de egyben szimpatikus gesztus a szintén téglaburkolatot kapott szomszédos szociális lakóházak lakói felé.
A többségében egy és két hálószobás lakások mindegyike nagy, sarokra helyezett, tégla burkolatú terasszal rendelkezik, melyek tört vonaluk révén zavartalan kilátást nyújtanak a városra.
Képek: Sebes Péter
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
