A műtermet Josep Lluís Sert, elismert építész és Miró barátja, a modern építészeti mozgalom képviselője, a Harvard Egyetem Graduate School of Design dékánja tervezte.
Sert olyan épületet tervezett, amely illeszkedik a teraszos domboldalhoz. Miró számos gyakorlati kérdésben adott útmutatást számára: például azt javasolta, hogy vegye figyelembe Mallorca klímáját és a légmozgásokat a stúdióban. Arra kérte Sertet, hogy a munka- és raktárterületek legyenek jól elkülönítve egymástól, hogy távolságot tudjon tartani a pihenni hagyott vásznaktól. Arra is emlékeztette az építészt, hogy a munkaterület kialakításánál figyelembe kell venni a nagyméretű festmények, például a Cincinnati-falfestmény méreteit. A műterem 1956 őszén készült el, és Miró elégedett volt az eredménnyel.
Számos terven és vázlaton végigelemezve Sert olyan stúdiót tervezett, ahol a hagyományt az innovációval ötvözték. A betonszerkezet szemben áll a hagyományosabb mediterrán anyagokkal, mint a kő vagy az agyag. Az L alakú műterem kétszintes épülete íves betontetővel fedett. A hullámzó tető dinamikát kölcsönöz az épület szabályos formájú szerkezetének. Valamennyi homlokzatnál plasztikus megközelítést alkalmaztak, a színekre is odafigyelve, különös tekintettel a déli homlokzatra, ahol a fehér beton a kékkel vagy terrakottával, valamint a faanyag vörös és sárga színével párosul.
Sert kidolgozott egy teljesen új nyelvet, amely legyőzte az ortodox funkcionalizmus merevségét és korlátait, és egy plasztikusabb, szobrászosabb megközelítést nyitott meg az építészet számára, összhangban azzal a felfogásával, hogy „Az építészet maga is szoborrá válhat".
A kreativitásra ösztönző atmoszféra megteremtése érdekében Miró fokozatosan megtöltötte műtermét a mesterség eszközeivel tökéletes harmóniában megférő apróságok széles választékával.
Ezek a tárgyak a mai napig megőrizték a kreatív hátteret, és a vásznak, olajok, akvarellek, zsírkréták, ecsetek és egyéb ecsetek és szivacsok továbbra is tökéletes összhangban élnek a sokféle tárgyból álló „gyűjteményével”, beleértve a képeslapokat, újságkivágásokat, természeti leleteket. mint a kövek, pillangók vagy kagylók, a népszerű mediterrán kultúrából származó tárgyak, például agyagsíp, virágvasárnapi pálmalevelek és betlehemes kiságyak figurái, valamint távoli kultúrákhoz kapcsolódó tárgyak, például hopi indiai kachina babák vagy óceáni maszkok. A műterembe lépve a látogató úgy érzi, mintha Miró épp csak kiment volna sétálni a ház körüli kertbe munka közben.
A Sert Studio Mallorca egyik emblematikus épülete, melyet a kulturális örökség részévé nyilvánították. A telken eredetileg a Son Boter Studio, egy 18. századi vidéki lakóház állt, melynek falain a művész eredeti faszén graffitijei láthatók a mai napig. A harmadik épület a művészetet az építészettel integrálja, a Pilar & Joan Miró Foundation megbízásából épült 1987 és 1992 között a Pritzker-díjas Rafael Moneo tervei alapján. A gyűjteményben Miró és kortársai több mint 7000 műalkotása található.
Miró és Sert az 1930-as évek elején találkoztak, és fokozatosan hosszú távú, virágzó személyes és szakmai kapcsolat szövődött közöttük, amely a közös érdekeken alapult, különös tekintettel arra, hogy a művészetet az építészettel kívánták integrálni, valamint az egyszerűség iránti érdeklődésükön, mint a dolgok lényegének megragadásának eszközén.
Barcelonában Miró részt vett az avantgárd mozgalmak megszületésében, ötleteket és projekteket osztott meg az ADLAN-nal (Friends of New Art) és a GATCPAC-cal (Katalán Építészek és Technikusok Csoportja a Kortárs Építészet fejlődéséért). Az építészek és a művészek a racionalizmus elveit és az építészet társadalmi funkciójába vetett hitet képviselték.
A spanyol polgárháború végén, a Franco-diktatúra idején Sert száműzetésbe kényszerült az Egyesült Államokba. Ennek következtében Sert és Miró postai úton cseréltek eszmét a művész műtermének kialakításáról. A Sert Stúdió építése során (1954-1956) intenzív levelezés folyt közöttük, és a levelek tanúskodnak a megvalósult építészeti elképzelésekről és a munka előrehaladásáról.
Josep Lluís Sert tervezte többek között Barcelonában a Fundació Joan Miró épületét, és a Nizzától 25 kilométerre található Fondation Maeght épületegyüttesét is.
Miró műterme abból a korból származik, amikor az építészek komolyan vették az alkotást, nem a közösségi médián elérhető tetszésindexet kalkulálták alkotás közben. Ezért lehetett az épület gondosan kiforrott gondolatok eredménye, amelyben Josep Lluís Sertnek sikerült elérnie az épület földrajzi környezethez, a helyi hagyományokhoz és a művész szellemiségéhez való igazodásának tökéletes elegyét. Az épület erős, jól definiált nyelvezetével némi felfrissülést jelentett a fasiszta diktatúra éveiben egyre inkább fáradttá, nehézkessé váló korabeli spanyol modern építészet számára.
Képek: Sebes Péter
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére