Rádóczy (f) László és Tolnai Zsolt István az Év Belsőépítésze

Házigazdaként O. Ecker Judit, a Tagozat elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Noll Tamás, a Magyar Építész Kamara elnöke kijelentette: az építészek örömmel üdvözölték, hogy ebben az évben először az Ybl-díjakat a művészeti díjakkal együtt adták át. És most a kulturális államtitkárt is körünkben köszönthetjük. Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára elmondta, hogy a belsőépítészet a személyiség háromdimenziós lenyomata. A magyar kultúrát egy palimpszeszthez hasonlította. Amint egy ódon pergamenből takarékossági okból a régi szövegeket egymás után többször is kikaparták, s aztán azok egymáson mégis átütöttek, így lett olvasható a szentek legendáriumán a királyok krónikája, majd a vár éléstárának itineráriuma, leltára. A magyar kultúra rétegezettsége a mi spirituális tőkénk. Kínában reális érdeklődés van a magyar építészet iránt, hiszen Sanghajban az 1930-as évekből egy kiváló magyar építész, Hudec László épületei a város büszkeségei. Kilábalás a válságból a tehetségben rejlik. Komoly hordozói a díjak, mint ez a mai is.

Laki Péter, a Laki Zrt. elnök-vezérigazgatója a díjat 1998-ban alapította. 2010-ben sokan kérdezték tőle: Lesz-e még díj? Az előcsarnokban látható kiállítás bizonyítja, hogy a múlt évben is jó építészet született – hangsúlyozta. Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke kiemelte, hogy az új Alkotmány preambulumában benne van: művészeti kérdésekben a Művészeti Akadémia kap kompetenciát. Remélhető, hogy a javaslat rövidesen törvénnyé válik. Dr. Finta József, a zsűri elnöke az építészek 70-80 %-os munkanélküliségét hangoztatta. Azt kérte a kormány képviselőjétől, gondoljanak arra, ha a gazdaság két év múlva felpörögne, annak terveit már most kellene készíteni, hogy azok ne összecsapott tervek legyenek. Ezzel sokat segítenének a munkanélküli építészeken. Ezen kívül a magyar építészet jelenleginél jobb és hatékonyabb külföldi propagandáját szorgalmazta. Végül ismertette a zsűri munkáját. 21 terv érkezett be, a legszínesebb és a legszínvonalasabb az eltelt 13 évben. A legjobbak versenyeztek a díjért: a Puskás Ferenc Labdarúgó Központ Felcsúton, a Nagy Imre emlékház Budán, és egy pálos kolostor műemléki helyreállítása. Az Év Belsőépítésze díjat 2010-ben Rádóczy (f) László és Tolnai Zsolt István a pécsi Kodály Központ belsőépítészeti tervezéséért nyerte el.

Dr. Finta József idézte a Bíráló Bizottság értékelését: „A munka kiemelkedő értéke, hogy perelhetetlen egységben képes szólni az épület egészével, miközben tudjuk, hogy elsősorban a nagyterem belsőépítészeti kialakításánál nagyon komoly funkcionális, akusztikai és hangulati kérdésekre kellett egyszerre egybecsengő választ adjon. Különös értéke a hangversenyteremnek, hogy teljesen egységes, gyakorlatilag egynemű anyaghasználatát az igen finom cizellációkkal, a nagy felületek bontásával és fényeffektusokkal tudja igazán humánussá tenni.” A hangversenyterem a magyar építészet nagy értéke – ezért kapta a díjat. Az aranyozott bronz plakettet és az 1 millió forintot Dr. Finta József és Laki Péter adta át a díjazottaknak. Ezt követően Rádóczy (f) László köszönte meg a díjat, regisztrálva, hogy ezt már másodszor kapták meg, így még jobban értékelik. Felszólalásában a magyar építészet kiszolgáltatott helyzetére mutatott rá. Az Európai Uniós támogatással, Pécs európai kulturális főváros programja keretében készült nagy fejlesztést a kivitelező terveztette. Az utolsó három hónapban a tervezők az épületbe be sem tehették a lábukat. Ezért lett többek között az előcsarnok olyan, amilyen. De nagyon örülnek a díjnak, és még tart a garanciális időszak, amely javítási lehetőségeket rejt magában.

Az előcsarnokban látható kiállítás valóban színvonalasan dokumentálta az elmúlt évben elkészült építészeti művek belsőépítészeti kialakításait. A témák között szerepeltek irodaházak, vendéglátóhelyek, szállodák, egészségügyi intézmények. Egy témát általában 2-4 vagy 6 tablón dolgoztak fel a tervezők. A díjazott mű fotói a hangversenyterem belsőépítészetét hatásosan mutatták be, a képek nagy méretével kiemelve az enteriőrök lényeges összlátványát, de a kisebb felvételek a részletekre is rávilágítottak. Néhány észrevétel pár zavaró momentumról. Több pályázó a tablókon az objektum földrajzi helyét elfelejtette feltüntetni. Némelyek a feliratokat oly kis betűvel készítették, amely méret nem kiállító terembe való. Előfordult hat tablón 6x9 azonos méretű felvétel, amelyek szerzője nem élt a differenciálás adta kiemelések hangsúlyváltásával. Másik tablón száznál is több aprócska kép, egy „bélyeggyűjtemény” szerepelt. Az eseményen a magyar belsőépítészet művelői és a belsőépítészet iránt érdeklődők nagy számban vettek részt, amelyről a televíziós kamerák tudósítottak.