Kortárs műtárgy huszonegyedik századi mesterektől

Ívelt falak és fém részletek visznek drámát ebbe az Eldridge London építészstúdió által tervezett családi házba London délnyugati részén.

A ház Kingston-upon-Thames növényzettel gazdagon borított részén található, de messze eltávolodik a környék neoklasszicista stílust utánzó építészeti karakterétől.

Az 505 m²-es épületet lóhere, vagy ha jobban tetszik fidget spinner* alakú, így szinte mindenhol ívelt falak határolják. A homlokzatot padlótól a mennyezetig érő üvegezés és bronz tónusú burkolórendszer fedi. Az üvegfalak ívesen követik az alaprajzot, az egyedi profilú, függőleges alumínium burkolat redőzete határozott ellenpontot képez a tükröző üvegfelületekkel. A belső felületeket fehér márvány, nyersbeton, tölgy és csiszolt sárgaréz felületekből komponálták.

Az egyedi forma, a gondosan összeválogatott anyagok, valamint a különféle egyedi bútorok és berendezési tárgyak széles köre egyfajta kiállítási műtárgy szintjére emelik az épületet építtetője számára. Ez jól jöhet, hiszen egy olyan vállalkozást működtet, amely építményeket és tereket hoz létre különböző eseményekhez, talán ezért is színpadias érzetű a ház térrendszere.

A háznak családi házként kell működnie, ugyanakkor szabadon áramló terei drámai háttérrel is szolgálnak vendégvárás alkalmával. A hatás fokozásához tükröket, automatikus hangfüggönyöket és rejtett spirállépcsőt is alkalmaztak a tervezők.

Az épület három szintből áll, bár a középsőn, amely az utca szintje, csak a bejárat található. A legtöbb, elsősorban nappali tartózkodásra szolgáló  helyiség a félig terepbe süllyesztett, kertkapcsolatos szinten kapott helyet, míg a felső szint csak a hálószobát és a kapcsolódó mellékhelyiségeket tartalmazza. Az egyes szintek geometriája eltérő, de mindegyiket úgy tervezték, hogy megfeleljen az utca és a kert sajátos adottságainak.

A tervezők és kivitelezők számára különleges kihívást jelentett az íves felületek életre keltése az anyagokkal, a nagy precizitást igénylő, minőségi részletek terveinek a kivitelező mesterekkel egyeztetett kidolgozása, majd azok legyártása, összeillesztése. Ennél az épületnél a "mi így szoktuk" megközelítés aligha működött, annál inkább szükség volt a kor technológiai lehetőségeinek minél szélesebb körű ismeretére a megvalósításban részt vevő minden fél részéről.

Ennek ellenére voltak olyan üvegfalelemek például, amelyeket csak többszöri próbálkozás után sikerült az elvárt pontossággal legyártani, ami a három, egymástól teljesen eltérő technológiával előállított anyag (üveg, alumínium, beton) szinte bútorműves precizitást igénylő illesztésekor nem meglepő. Ehhez persze a mindenre elszánt tervező és a kézműves tehetséggel megáldott kivitelezőmester csapata mellett egy az újtól nem visszariadó, a minőségre közelképek szintjén is érzékeny ügyfélre is szükség volt.

Forrás: Dezeen
Képek: Nick Guttridge

*pörgettyű