Richard Rogers, a Pritzker-díjas építész befejezte utolsó épületét – egy galériát, amely 27 méterre áll a domboldal felett, a dél-franciaországi Château La Coste szőlőiben. A Richard Rogers Drawing Gallery névre keresztelt projekt az építész utolsó munkája volt, mielőtt nyugdíjba vonult az általa 1977-ben alapított Rogers Stirk Harbour + Partners (RSHP) irodából.
A 120 m2-es művészeti galéria szinte lebeg a talaj felett, amit mindössze a rövidebbik oldalának két sarka érint. Az egyszerű tégla hasábot élénk narancssárga rácsos szerkezet hordozza, amely kívülről öleli körbe a teret, mint a high-tech építészet úttörője által tervezett számos alapműként számon tartott épület, többek között a párizsi Centre Pompidou és a londoni Lloyds biztosító épületete.
A galéria megtestesíti Rogers és az RSHP munkáiban fellelhető tervezési alapelveket. Ezek egyik fontos eleme az „olvashatóság”, azaz az épületet megtekintve sorra lehet venni alkotóelemeit, megérteni az épület működését és az egyes elemek funkcióját. A rugalmasság is mindig kulcsfontosságú, a tervezés során kapukat kell nyitni a jövőbeli, előre nem látható elvárások számára.
A kis pavilon a legújabb építészeti beavatkozás a Château La Coste szőlőskertben, amely új elemmel bővíti a más Pritzker-díjasok, így Tadao Ando, Jean Nouvel és Renzo Piano alkotásaiból összejött „gyűjteményt", kiegészítve Frank Gehry 2008-as Serpentine pavilonjával.
A megrendelőnek az volt a vágya, hogy a galériából kilátás legyen a Château La Coste szőlőültetvényekre, és a távolban látható Luberon-hegységre. Ezért Rogers úgy döntött, hogy a pavilont a domboldaltól 27 méterre kinyújtva, konzolosan helyezi el a szőlő szélén, egy volt római út mellett, hogy kihasználja a lejtő nyújtotta adottságot.
Ehhez azonban a galériának szó szerint át kellett „szárnyalnia" a fák felett, mert a helyszín egy fákkal erősen borított meredek perem, ezért ambiciózus szerkezeti megoldást igényelt.
A galéria egyetlen zárt fehér terem, amely a lejtő felett teljes felületén üvegfal megnyitással végződik. Az elrendezés célja az volt, hogy a belső tér keretezze a látványt.
A vizuális hatás a tervezési folyamat során hozott döntések következménye. A megrendelő a kezdeti vázlatok láttán hajthatatlan volt, hogy semmilyen kompromisszumot nem szabad kötni a tervkoncepcióval kapcsolatban, így az eredmény inkább logikus következtetésnek, mint előre tervezett szándéknak tekinthető.
A galériát, amelyhez egy rövid hídon keresztül lehet bejutni, úgy tervezték, hogy csak négy helyen érintse a földet. Ezek közül kettő csuklós alátámasztás a domboldal szélén, míg a feszítő kábelek két kötege az épületet tartó rácsos tartó felső övét köti a talajhoz, ezzel jön létre a 27 méteres konzol. Rogers visszatért kezdetektől fogva kedvelt, általa "kifordított építészetnek" nevezett koncepciójához, melynek értelmében a szerkezet és gyakran a gépészet is a konvencionálistól eltérően az épület burkán kívülre kerül.
Tekintettel a provence-i táj szépségére, végig az volt a szándék, hogy minimalizálják a mesterséges beavatkozásokat, így az épületnek „könnyedén kellett érintenie a földet”, a lehető legkisebbre véve az épület lábnyomát.
Az acélszerkezetet könnyű részelemekből gyártották le, így traktorral lehetet a helyszínre szállítani és kézzel összeállítani. Mivel a szerkezetet láthatóra tervezték, a tervező célja az elegáns csatlakozó részletek létrehozása volt.
„Richard számára mindig az volt a fontos, hogy jó ügyfelet, jó csapatot, majd párbeszédet és jó programot kapjunk – mondta Stephen Spence, az RSHP ügyvezetője – Csak a megfelelő kérdések feltevésével kapjuk meg a megfelelő válaszokat. Ezért minden épület olyan beszélgetések következménye lett, amely lényegi, ezért aztán elmagyarázható és megvédhető, amire gyakran szükség is van."
És valóban, a Rogers Galéria tökéletesen elmeséli önmagát. Pontosan annyit tesz, mint amennyit várnak tőle, nem akar régi présháznak látszani, mert egy kortárs építészeti alkotás. Az akrobata mutatvány nem igényel további magyarázatot.
Forrás: Dezeen
Képek: Stéphane Aboudaram / We Are Content(s).
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
