Szédülten és zavarodottan

Frank Gehry első lakóépülete az Egyesült Királyságban a prominens Battersea Power Station regenerációs projektje kerekében valósult meg. Nagy neveket hívott meg a fejlesztő, remélve, hiogy a sztárépítészek nevei megfelelő hívó szónak bizonyulnak a méregdrága ingatlanokat elsősorban befektetési céllal megvásárolni szándékozók felé. 

A kanadai-amerikai építész által tervezett lakótömb két épületből áll, összesen több mint 300 lakással. Gehry szokásához híven nem fukarkodott a nehezen követhető, véletlenszerűnek ható formákkal. Fodrozódó, fehér homlokzatok és nagy ablakok határozzák meg a Prospect Place elnevezésű projektet.

A két épületben összesen 308 különböző méretű lakás található, a garzonlakásoktól és az egy hálós lakásoktól a négy hálószobás többszintes lakásokon át és penthouse-okig. Minden egyes lakás kialakítása különbözik, ami azt jelenti, hogy nincs két egyforma otthon. Miközben a homlokzat össze-vissza tekereg, a terv középpontjában nagyobb a szabványosítás, különösen a konyhákban és a fürdőszobákban használtak tipizált elemeket. Mindazonáltal mindegyik nyitott terű, kapcsolódik egy télikerthez vagy teraszhoz, és kilátást nyújt a városra.

Gehry szerint az épület városképi szerepe szerint önmagában teljes, miközben keretezi és csatlakozik a Battersea Power Station-hez és a  körülötte megvalósuló többi épülethez, elsősorban azzal, hogy léptékében és magasságában követi a beépítési tervben meghatározott magasságot, mely a műemléki védettséget élvező erőmű kémények nélküli fő épülettömegének magasságában lett meghatározva. London kultúrával, történelemmel és sokszínűséggel rendelkezik, ezért az épületegyüttes művészi megközelítéssel próbálja megállni a helyét mindezek között, vallja a Pritzker-díjas építész.

Kívülről a két épületet szoborszerű fehér homlokzata teszi egyedivé, Hullámzó homlokzatfelületeiket nagy ablakokkal bontották meg. Ez kontrasztot teremt a szomszédos erőmű egységes és ipari építészetével, világosan megkülönböztetve a régi és az újat.

Szemmel láthatóan a legnagyobb  kihívás a szabálytalan formájú homlokzat külső burkolatának elkészítése lehetett. A teljesen zárt, rejtett rögzítésű fém burkolat valószínűleg sem az anyagi sem az időkeretbe nem fért volna bele, ezért egy látszó csavaros  alumínium burkolatrendszert választottak, amely enyhén foltos, lágy fehér bevonattal lett ellátva. A burkolást végző vállalkozást Gehry iroda hatalmas számítógépes támogatta a szükséges nem szabványos panelek sokaságának elkészítésében. A lépcsőzetesen elhelyezett öböl ablakok  kontrasztos halványszürke színűek.

Utcaszinten a két épület dupla magasságú üzlethelyiségekkel egészül ki. Ezek egy sétálóutcához kapcsolódnak, mely végig húzódik a fejlesztésen keresztül, belefutva a tágabb terület új tervezett főutcájába.

Bár London lakói hozzászoktak a szokatlan építészeti formákhoz, meghökkentő városképi mozzanatokhoz – vagy talán éppen ezért – érdeklődéssel állnak meg az épület előtt. A mára kedvelt találkozóhellyé alakult környéken tett hétvégi családi séta után valamelyik, a környéken megnyílt trendi étteremben talán az épület, és a tágabban vett épített környezet is szóba kerül. Van miről véleményt cserélni, hiszen London új luxusnegyede, mely közvetlenül a Victoria pályaudvarra befutó tucatnyi sínpár mellé épült egyszerre hordozza magában a múltat és jelent, ahelyett hogy ismételné, csat megőrzi, ugyanakkor újrahasznosítja az múlt értékeit.

Míg a már elkészült néhány új épület elegáns üvegfalaival a tipikus kortárs jegyeket viseli magán, Gery épülete első pillanatra szédülten és zavarodottan áll a kettős szimmetria szigorú rendjében fogant erőmű szomszédságában. Kétségtelenül műalkotásként kell tekintenünk rá, ha fel akarjuk oldani a környezetében keltett feszültséget. És valóban, miért ne tennénk, miért ne mentenénk fel a városképi illeszkedés, a besimulás, az egyéniség nélküli szürkeség meglehetősen szubjektív elvárás-halmaza alól. Hiszen már megérte, ha megmozgatja azok gondolatait, akik személyes kapcsolatba kerültek vele, alakítja az építészettel kapcsolatos nézeteiket, ezzel is hozzájárulva az épített környezet többeket részvételre ösztönző alakításában.

Képek: Sebes Péter