Színekkel teli dinamizmus

A University of Sheffield 1905-ös megalakulásakor a városközponttól nem messze eső park mellé költözött, egészen az 1980-as évek végéig ugyanazon a területen fejlesztettek, majd a vezetés figyelmét egyre inkább az acélipar által folyamatosan elhagyott városi körgyűrűn belüli területek felé fordította. A házról-házra, telekről-telekre történt terjeszkedés során az ezredfordulóra egészen a körgyűrű határáig értek. Itt, a korábban bemutatott Soundhouse-tól (ld. Kifordított gumiszoba című cikkünk) alig ötven méterre, a korábbi Jessop kórház telkén, egy Viktória-korabeli műemlék épület mellé építették a Bond Bryan Architects tervezte Bioincubator épületét. A telepítésnél, körültekintőek akartak lenni, ezért az új tömböt közvetlenül a védett épület mellé helyezték, teret adva a további bővítésnek. Ennek ellenére már elkészülte pillanatában nyilvánvalóvá vált, hogy a telek elaprózott hasznosítása nem gazdaságos, ráadásul városképileg is torzó jön létre a kiemelt jelentőségű helyen. 2005-ben meghívásos pályázat útján választották ki a berlini Sauerbruch Hutton-t, akik az egész tömböt átfogóan kezelő beépítési tervet tettek le az asztalra. (Az iroda magdeburgi üzeméről a Metszet 2011/6 száma közölt cikket. - a szerk.)

A német Matthias Sauerbruch és az brit Louisa Hutton által alapított iroda két Y-alakú épülettömeget javasolt az erős kötöttségekkel rendelkező terület beépítésére. Az elrendezés többszörös előnnyel jár: lehetőséget ad a privát és közterek szétválasztására egyben összekapcsolására, rálátást biztosít a védett téglaarchitektúrás épületre, de utcai térfalakat is képes létrehozni. A beépítés pozitívumai mellett a háromágú alaprajzi séma azt is lehetővé teszi, hogy az első ütembe elhelyezett három fakultás egyetlen megközelítési pontról, közös függőleges közlekedő magról legyen elérhető. A lineáris elrendezésű épületszárnyak a tervek részletes kidolgozása során flexibilitásukat is bizonyították. Eredetileg a helyiségek nagyobb része részben nyitott, flexibilisen használható oktatási terület lett volna, de ennek arányát időközben csökkentették, mégsem alakultak ki hosszú belső folyosók, mivel a közlekedőket a központ felé növekvő keresztmetszettel tervezték. A helyiségek úgy követik egymást, hogy a felülről megvilágított közösségi zóna felé egyre publikusabb, egyre többek által használt helyiségek kaptak helyet, a csendesebb környezetet igénylő funkciók pedig a szárnyak végébe kerültek. Az épület lelke a szintenkénti, de függőlegesen összenyitott és felülről természetes fénnyel megvilágított közösségi terület, amely tűzgátló üvegfalakon keresztül tart vizuális kapcsolatot az egyes szárnyakkal.

A 2009-ben elkészült oktatási bázis igazi érdekessége a homlokzat felépítése. Az előregyártott homlokzati panelekből kialakított, összetett homlokzatszerkezet bár külsőre látszólag egységes, de oldalanként más és más műszaki követelményrendszernek felel meg. Míg a csendes keleti és nyugati oldalak egyszerű kétrétegű üvegezést kaptak nyitható ablakokkal, a nagy forgalmú körforgalom felé indirekt szellőzésű akusztikai homlokzat készült. Az északi oldalra a hőszigetelő érték fokozása érdekében került három réteg üveg, míg a délin az átszellőző réteg nyáron hűteni segít, télen a napenergia elnyelésében és az épület belsejébe juttatásban játszik szerepet. A Jessop West külső megjelenésével követi a Sauerbruch Hutton iroda korábbi munkáinak arculati vonalát. Az élénk, tiszta színek kreatív játéka kiegészíti a mozgalmas épülettömeget, együtt folyamatos dinamizmust ad a háznak. Az egyes szárnyak eltérő színekkel, zölddel, korallpirossal és kékkel indulnak, és a tervezők magas szintű színdinamikai tudását bizonyító színátmenetekkel váltanak át egymásba az Y ágainak összefutásánál.

Nem túlzottan nyitottak a brit műemlékvédők és városépítészek a nálunk törvénybe iktatott „környezethez alkalmazkodás” nehezen megfogható fogalmára, városaikat a jövőnek építik, jelen esetben a szivárvány minden színében pompázó iPod-okon felnőtt Y-generáció diákjai számára. Használók és a városlakók egyaránt szeretik az épületet és ez az ami igazán fontos. A vöröstéglás műemlék pedig fennmarad a kulturális örökség részeként, függetlenül új szomszédja, vagy annak használói öltözékétől, kedvenc tárgyaiktól, autóik formatervezésétől, színvilágától.

Képek: ©Sebes