Miután elkészült, az Aboriginal Art and Cultures Centre (AACC) 11 500 m2-es kulturális központ kiállítási és rendezvényterek összességének ad otthont, hogy Ausztrália első nemzeteinek "múltját, jelenét és jövőjét" ünnepelje. Az amerikai Diller Scofidio + Renfro és az ausztál gyökerű, nemzetközi Woods Bagot szerint az épület kialakítása az ausztrál őslakosok hagyományait is tiszteletben fogja tartani. Az őslakosokat képviselő csoporttal együtt kidolgozott koncepció meghatározó eleme a réteges, kosárszerű homlokzatképzés, amely egy wurlie-ra utal, amely egy az őslakosok által használt hagyományos ideiglenes menedékhely.
Az Adelaide-ben megvalósuló központ a világ legrégebbi, még ma is élő kultúráját mutatja majd be. Az őslakosok művészeti és kulturális központja az ausztrálok számára az a hely lesz, ahol visszatekinthetnek, megtanulhatják a múlt igazságát, és amely segít kiépíteni a kapcsolatot régi és új közösségek között. A tervezők célja szerint egy az ausztrál kultúra fejlesztését szolgáló platform lesz az intézmény, amely a múltban gyökerezik, és a jelen formálja a jövő számára.
Az épület 7 000 m2-nyi, különböző méretű és stílusú kiállítóteret fog magában foglalni. Csillogó üveglapokból összeállított, ferde oszlopokon nyugvó homlokzata lesz az azonosító jele, ha anyagában nem is, a tervezők szándéka szerint legalább karakterében felidézve a szőtt, texturált anyagokat, amelyeket hagyományosan a wurlie kunyhók létrehozására használtak.
A tervezők szerint minden galéria kilátást és kapcsolatot kínál az épület természetes környezetével, mint az őslakosok országhoz és helyhez fűződő mély kapcsolata előtti főhajtás. Alsó szintjein a központ olyan galériákat, szabadtéri kiállítóhelyeket és előadóterületeket is magában foglal, amelyeket a talajba vésnek. Itt kap helyet az azokra az üdvözlő szertartásokra tervezett amfiteátrum, amelyeket az őslakosok adnak elő.
Az épület a közepén flexibilisen alakítható, háromszintes közösségi és előadói térrel fog kiegészülni, amely spirális közlekedőként is funkcionál, és hozzáférést biztosít minden emelethez.
Sokan kritizálják a projektet, nem tartják elégségesnek az őslakosok részvételét az előkészítésben. Különösen az új budapesti közlekedési múzeum tervein is dolgozó New York-i Diller Scofidio + Renfro iroda bevonását tartják inkább politikai, mint szakmailag szükségszerű döntésnek. Attól tartanak, hogy a múzeum tervezésben az elmúlt években nemzetközi sztárrá vált iroda szerepe inkább lehet a politikailag jól eladható látványelemek kidolgozása és kommunikációja, mint az őslakos hagyományok tényleges megértése.
Forrás: Woods Bagot
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
