Térépítés Európában - a közterekről Erdélyben

Térépítés Európában kiállítás
Squares of Europe, Squares for Europe
Több európai helyszín után Kínában, valamint az Amerikai Egyesült Államokban is járt a vándorkiállítás, amelyet a romániai közönség először éppen Sepsiszentgyörgyön tekinthetett meg. A tárlat keretében dokumentált helyszínek kiválasztásánál a kurátorok számára nem az volt a fontos, hogy a legszebb vagy leghíresebb tereket mutassák be, hanem az, hogy Európa minden tájáról olyan munkákra hívják fel a figyelmet, amelyek a városi terek értékeinek megőrzését és átalakítását a legmagasabb színvonalon valósítják meg. Ezek a közterek a múlt megértésére épülő, a jövőt szolgáló tervezés legkiválóbb példáit tárják a közönség elé. A válogatásba bekerült Romániából Nagybánya főterének 2004-es felújítása, Magyarországról – a pécsi helyszíneken kívül – a budapesti Vörösmarty tér került be. (A pécsi térrekonstrukciók a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa programhoz kapcsolódóan készültek el és a kiállítás sepsiszentgyörgyi bemutatásának az egyik apropója éppen az, hogy az erdélyi város is pályázik az Európa Kulturális Fővárosa 2021 címre, amelyet abban az évben majd egy romániai és egy görögországi város viselhet.) A tárlat bemutatásának másik célja egyben az Engem is érdekel az építészet projekt kiindulópontja is, nevezetesen az, hogy felhívja a figyelmet az épített környezet fontosságára. „Az építészet és különösen a városépítészet közügy” – fogalmazott az április 10-i megnyitó alkalmával Török Áron sepsiszentgyörgyi építész.
A megnyitó díszvendége, Johannes Bertleff, a romániai Országos Építész Kamara Brassó–Kovászna–Hargita megyei fiókjának elnöke kifejtette: a projekt két típusú építészetet mutat be. Az első a hivatásos, amelyet a Térépítés Európában tárlat képvisel, amely az építészet azon ágát jelenti, amelyet a szakma értékel, amelyet az egyetemi tanárok számtalanszor mutatnak be hallgatóiknak. A másik vonalat a diákok által érzékelt és bemutatott világ képezi amely a műhelytevékenységek során létrehozott alkotásokból bontakozik ki. A kamara vezetője szerint a rendezvény keretében fontos ezen irányok ötvözése, mert ilyen módon az építészet lekerül a piedesztálról, közelebb kerül az emberekhez azáltal, hogy nyilvánvalóvá teszi, a szakmának az embereket, a közösséget kell szolgálnia.
A Térépítés Európában, vagy eredeti címén Európa terei, terek Európának kiállítást a Velencei Egyetem (IUAV) urbanisztikai tanszéke állította össze Franco Mancuso vezetésével, az Európai Unió Kultúra 2000 programja keretében. A Sepsiszentgyörgyön megtekinthető anyagot Magyarországon, Pécsen egészítették ki a Dél-Dunántúli Építészeti Kamara és a PTE Pollack Mihály Műszaki Kar, a Pécs 2010 Menedzsmentközpont Közhasznú Nonprofit Kft szakemberei. Az eredetileg összesen 60 helyszínt tartalmazó lista ilyen módon 66 tételesre bővült. A sepsiszentgyörgyi kiállítás Horváth András, a DDÉK elnökének segítségével valósult meg.
Az Engem is érdekel az építészet projekt a kezdetektől fogva hangsúlyt fektettet arra, hogy iskolásokat vonjanak be sokféle tevékenységbe, amelyek közös nevezője mind-mind az építészet. A közterek témája azonban nem csupán a kiállításon jelent meg, hiszen a több mint 200 diákot megmozgató 5 napos műhelytevékenységeket is a terek égisze alatt szervezték.
A Tér + Identitás műhelyen a sepsiszentgyörgyi városi közterekről tartott rövid elméleti betekintővel indított, ezt követően a diákok 5-6 fős csoportokban gyakorlati feladatok segítségével vizsgáltak meg három város helyszínét. A műhely célja az épített környezet tudatosítása, az adott helyszínek elemzése, az építészettudatos polgári gondolkodásra történő ösztönzés, ugyanakkor a tevékenyég a város jobbá tételére vonatkozó ötletbörzeként is megállta a helyét.
A Térépítés műhely kiindulópontja az a felvetés volt, amely szerint a köztereket nem csupán vizuálisan lehet érzékelni. Egy-egy helyszín jól azonosítható az ott zajló események hangja alapján: a műhelyen résztvevő gyerekek fejhallgatóból kapták vissza egy piactér, egy nagyvárosi utca vagy egy falu jellegzetes auditív környezetét. A feladat egyszerű volt: a hallottak alapján mindenki saját tapasztalataira és fantáziájára hagyatkozva elkészítette az általa érzékelt tér makettjét.
A Kísérleti építészeti műhely vizuálisan hívta fel magára a figyelmet: a tevékenység keretében piros textíliából készített installációval díszítették fel a projekt helyszínéül szolgáló műemlék épületet, a Lábas Házat. Ezen a műhelyen a kreativitásnak jószerével csak a textília fizikai tulajdonságai szabtak gátat.
Corina Dumitrescu építész, a projekt koordinátora elmondta: „A műhelyek évről évre változnak. Szeretjük a diákokat próbára tenni és számukra érdekes műhelyfoglalkozásba becsalogatni őket, amelyekben majdnem észrevétlenül, tudatosítjuk bennük az épített környezet fontosságát. Úgy érzem, hogy ebben az értelemben, az idei tevékenységek igényelték a legnagyobb kihívás és kreativitást." Az Engem is érdekel az építészet 2016-ban folytatódik, az ötödik kiadásban a szervezők a falukép védelmét tűzték ki témául.
Az Engem is érdekel az építészet Facebook oldala ITT érhető el.