Jan Boelen azzal érvelt a Dezeen-nek, hogy a dél-afrikai származású milliárdos ambiciózusabban gondolkodik, mint bármely más élő személy, és vállalkozásaival átformálja a világot.
"Elon Musk korunk legnagyobb építésze. A legnagyobb infrastruktúrát építi körülöttünk. És ehhez senkitől sem kér engedélyt. Egyszerűen csak csinálja. Kibővíti az építészet fogalmát, és képzelőerejét olyan projektek kidolgozására használja, amelyekre más nem is gondolna" – érvel Boelen, aki a Karlsruhe Művészeti Egyetem (HfG) német formatervező iskola rektora, kurátor és oktató.
Musk projektjei között szerepel a Tesla elektromos autómárka és akkumulátorgyártó vállalata, a Gigafactory, a SpaceX magánrakéta-gyártó, a Hyperloop nagysebességű utazási koncepciója és a The Boring Company alagútüzem.
Hyperloop hálózatokat épít a világon mindenfelé, a Mars gyarmatosítását vizsgálja, és mindez egy ember kezében van.
Az 1971-ben Pretoriában született Musk a világ egyik leggazdagabb embere, becsült értéke 151 milliárd dollár. Nyíltan kinyilvánította ambícióját, hogy településeket építsen a Marson, rakétáival felhasználva embereket és készleteket szállítson a bolygóra.
Alapítványa a 100 millió dolláros X-díjat támogatja az éghajlatváltozás megoldására szolgáló technológiák kifejlesztésére a szén-dioxid eltávolításával a légkörből.
"Jelenleg a Mars gyarmatosításának lehetőségét vizsgálja. És mindez egyetlen ember kezében van. Azt hiszem, több látnoki képességekkel megáldott emberre van szükségünk." – véli Boelen.
Bár Boelen véleménye első hallásra több mint meghökkentő, érdemes körülnézni, mivel is vannak elfoglalva korunk építészei.
A nemzetközi sztárok formalista vízióik virtuális látványterveivel ejtik ámulatba a nagyérdeműt, ezzel gyakran akarva vagy akaratlanul is támogatják politikai vagy gazdasági csoportok érdekeit, mások inkább a múlt értékeiből kiragadott elemeknek a jelenkor technológiai lehetőségeit figyelmen kívül hagyó, de könnyű népszerűséget ígérő alkalmazásával győzködik híveiket az általuk követett irányvonal igazáról.
A többség persze rutinszerűen elégíti ki megrendelőinek igényeit, jól bevált sablonokat "újrahasznosítva", közben fél szemmel a sztárok diktálta trendeket lesve.
Miközben a huszadik század úttörői lassan mind nyugdíjba mennek, az épített környezet jövőbe tekintő formálására pedig az utóbbi egy-két évtizedben a harmadik világban láthatjuk a legprogresszívebb példákat, az olyan építészek, mint Alejandro Aravena, vagy Francis Kéré még nemzetközi elismerésekkel a hátuk mögött sem kapnak olyan szerepet, és gyűjtenek olyak követői bázist, amellyel az épített környezetet globálisan érdemben befolyásolni tudnák. Ők maradnak helyi hősök, de talán jobb is nekik így.