Elon Musk a világ legnagyobb élő építésze, véli a Karlsruhe Művészeti Egyetem formatervező iskolájának rektora, aki szerint több látnoki elmére lenne szükség napjainkban.
Jan Boelen azzal érvelt a Dezeen-nek, hogy a dél-afrikai származású milliárdos ambiciózusabban gondolkodik, mint bármely más élő személy, és vállalkozásaival átformálja a világot.
"Elon Musk korunk legnagyobb építésze. A legnagyobb infrastruktúrát építi körülöttünk. És ehhez senkitől sem kér engedélyt. Egyszerűen csak csinálja. Kibővíti az építészet fogalmát, és képzelőerejét olyan projektek kidolgozására használja, amelyekre más nem is gondolna" – érvel Boelen, aki a Karlsruhe Művészeti Egyetem (HfG) német formatervező iskola rektora, kurátor és oktató.
Musk projektjei között szerepel a Tesla elektromos autómárka és akkumulátorgyártó vállalata, a Gigafactory, a SpaceX magánrakéta-gyártó, a Hyperloop nagysebességű utazási koncepciója és a The Boring Company alagútüzem.
Hyperloop hálózatokat épít a világon mindenfelé, a Mars gyarmatosítását vizsgálja, és mindez egy ember kezében van.
Az 1971-ben Pretoriában született Musk a világ egyik leggazdagabb embere, becsült értéke 151 milliárd dollár. Nyíltan kinyilvánította ambícióját, hogy településeket építsen a Marson, rakétáival felhasználva embereket és készleteket szállítson a bolygóra.
Alapítványa a 100 millió dolláros X-díjat támogatja az éghajlatváltozás megoldására szolgáló technológiák kifejlesztésére a szén-dioxid eltávolításával a légkörből.
"Jelenleg a Mars gyarmatosításának lehetőségét vizsgálja. És mindez egyetlen ember kezében van. Azt hiszem, több látnoki képességekkel megáldott emberre van szükségünk." – véli Boelen.
Bár Boelen véleménye első hallásra több mint meghökkentő, érdemes körülnézni, mivel is vannak elfoglalva korunk építészei.
A nemzetközi sztárok formalista vízióik virtuális látványterveivel ejtik ámulatba a nagyérdeműt, ezzel gyakran akarva vagy akaratlanul is támogatják politikai vagy gazdasági csoportok érdekeit, mások inkább a múlt értékeiből kiragadott elemeknek a jelenkor technológiai lehetőségeit figyelmen kívül hagyó, de könnyű népszerűséget ígérő alkalmazásával győzködik híveiket az általuk követett irányvonal igazáról.
A többség persze rutinszerűen elégíti ki megrendelőinek igényeit, jól bevált sablonokat "újrahasznosítva", közben fél szemmel a sztárok diktálta trendeket lesve.
Miközben a huszadik század úttörői lassan mind nyugdíjba mennek, az épített környezet jövőbe tekintő formálására pedig az utóbbi egy-két évtizedben a harmadik világban láthatjuk a legprogresszívebb példákat, az olyan építészek, mint Alejandro Aravena, vagy Francis Kéré még nemzetközi elismerésekkel a hátuk mögött sem kapnak olyan szerepet, és gyűjtenek olyak követői bázist, amellyel az épített környezetet globálisan érdemben befolyásolni tudnák. Ők maradnak helyi hősök, de talán jobb is nekik így.

2026. március 6., Budapest, Jedlik Ányos Gimnázium 