épületek tervek Franciaország Rudy Ricciotti MUCEM múzeum

Látogassunk el a Földközi-tenger partvidékére!

Járjuk be együtt a most épülő MUCEM épületét!


vargajulia | 2012. március 20.
     
Marseille Franciaország egyik legszebb fekvésű és egyben egyik legellentmondásosabb nagyvárosa. Az egész Földközi-tenger régiójának fontos székvárosa, ahol a keleti és a nyugati világ találkozik. Egykori gyarmati kikötőhely, a több ezer éves bevándorlás és a különböző kultúrák együttélésének színhelye.

Marseille horizontján mostanában egyszerre tűnik fel a múlt és a jövő Európa legnagyobb belvárosi rehabilitációja és fejlesztése során. 2013-ban Európa kulturális fővárosaként számtalan rendezvénnyel várja majd az idelátogatókat.

Jövő tavasszal nyitja meg kapuit a MUCEM, az Európa és a Földközi-tenger vidékének civilizációját bemutató Nemzeti Múzeum, mely a Marseille-Provence 2013-as programsorozat egyik fontos színtere lenne.

A múzeumra meghirdetett nemzetközi tervpályázatra még 2004-ben került sor, melyen Rudy Ricciotti (2009-ben az Építészkongresszus előadója -  a szerk.) egyszerű, mégis nagyvonalú terve került ki győztesen. „Az én válaszom a különleges mérnöki munkában, az újszerű technológiák alkalmazásában rejlik” – vallja az építész.

Rudy Ricciotti épülete nem szándékozik rivalizálni a kikötő bejáratánál lévő Szent János-erőddel. Az ásványi anyagokban gazdag tájba a MUCEM horizontális tömegével szinte anyagtalan, nőiesen finom fizikai megjelenésével simul bele. Az erőd és a múzeum harmonikus kapcsolatát egy 115 méter hosszúságú repülőszőnyegszerű gyalogos átjáró biztosítja.

A múzeum délkeleti és délnyugati homlokzatát, valamint tetejét 3 cm-es perforált nagy szilárdságú, szálerősítésű betonfátyol fedné le, amely leginkább egy lyukacsos tengeri kő- vagy korálszelethez hasonlítható. A törékeny csipke azonban nemcsak dekoráció, hanem árnyékolórendszerként is fog működni, védelmet fog biztosítani az uralkodó szelekkel, a nyugati széllel és a tenger felől érkező széllel szemben is.

Az organikus bőr homlokzatburkolat mögött változó keresztmetszetű ágasfára emlékeztető betonoszlopok képezik az épület tartószerkezetét. A francia betonipar kutatásainak legújabb eredményét, a nagy teljesítőképességű, szálerősítésű betont alkalmazva a szerkezeti méretek lecsökkennek majd egészen addig, míg szinte csak bőr és csont marad a szerkezetből.

Kívülről a múzeum kulturális létéről keveset árulna el, főleg sejtelmesnek tűnő belső tereivel csalogatná befelé a látogatókat. A szigorú szabályozási előírások betartása következtében a tervező belső terekben tudott igazán szabadon kibontakozni. Az épület alaprajzi elrendezése éppúgy, mint formája, egyszerű és nemes. Először is egy külső 72 méter oldalszélességű négyzetről van szó, akár egy klasszikus, latin, görög vagy keleti alaprajz, Pythagorasz szigorú rendszerét követve. Ebbe a négyzetbe egy másik 18 méter magas belső 52 méter oldalszélességű négyzet íródik bele. Ez a múzeum szíveként működő mag három szabad szintre tagolódik, s a kiállítási és konferenciatermeket foglalja magába. Észak felől a kiszolgáló egységet és az adminisztrációs részleget magába foglaló épületblokk, észak-nyugat felől pedig a panorámaétterem veszi körbe és védelmezi az épület központi részét. A „szív” és a körülötte lévő kiszolgáló egységek között az üres terek teljesen körbefonják a központi négyzetet, és kapcsolati rendszert képeznek. Két egymás felett haladó rámpán érhetjük majd el a kiállításokat és a kilátópontokat. Képzeletben Bábel tornyában vagy egy zikkuratban járhatunk, s így juthatunk fel egészen a tetőteraszig vagy azon keresztül még tovább, egészen a Szent-János-erődig.

Rajta! Induljunk el és fedezzük fel az épülőfélben lévő fellegvárat az alábbi videó segítségével!

http://lamoureux-ricciotti.com/2012/

Varga Júlia

Fotó:Lisa Ricciotti

A szerző legújabb cikkei:
Új szimbólum a Földközi-tenger partján
A jövő városának emberközpontúnak kell lennie!
Szépség vagy szörnyeteg?



Kérjük értékelje a cikket:    -2:   -1:   1:   2:      Összesen: 2 (2 szavazatból)