Egy csésze kávéhoz elég egy asztal és egy szék. Kávéházhoz azonban már tér kellett: kerekasztalok, amelyek körül társaságok, olykor „Kerek Asztalok” születtek. A Múzeum Kávéház másfél évszázados története arról is szól, hogyan alakította egymást tér és használat, miközben változott a kávézás, az étkezés és maga a vendéglátás.

A Mecanoo Abu-Dzabiban megépült természetrajzi múzeuma összeolvad a tájjal, az örökké változó természet részeként simul környezetébe.

A most látható Vasarely kiállítás remek alkalom arra, hogy magyar származású művészt ne csupán az op-art megteremtőjeként, hanem az építészet egyik legnagyobb hatású vizuális gondolkodójaként, a parametrikus építészet előhírnökeként is újraértékeljük.

A Dunapark, Budapest ikonikus art deco kávéháza történetével közel kilenc évtized városi életének lenyomatát őrzi. Ugyanaz az építészeti tér három különböző korszakban három eltérő életformához alkalmazkodott, miközben Hofstätter Béla és Domány Ferenc eredeti térgondolata végig felismerhető maradt.

A chicagói Obama Center nem egy újabb elnöki könyvtár, hanem egy olyan építészeti és társadalmi kísérlet, amely újradefiniálja az intézmény fogalmát, szakít a dokumentumőrző, reprezentatív emlékmű szerepével, helyette a közösségi élet, az oktatás és az állampolgári részvétel katalizátoraként kíván működni.

A szecesszió nem csupán építészeti stílus, hanem tudatos kulturális program volt. Mit jelent ez ma? A Városi Szalon első beszélgetése Lechner Ödön építészetén, Róth Miksa üvegművészetén, a restaurálás és a mecenatúra példáin keresztül kereste a választ. A képsor egy évtized kutató- és fotómunkájából állt össze.

A kortárs építészet nem feltétlenül az ikonikus forma létrehozásáról szól. Egy olyan korban, amikor sok épület vizuális jelenléttel akar kitűnni, a mexikói dombok között rejtőzködő ház az önkorlátozás gesztusát választja.

2026 június 20-án – kilenc év után – néhány órára ismét látogatók léphettek be az Iparművészeti Múzeum Üllői úti főépületébe a Múzeumok Éjszakája alkalmából. A rendkívüli alkalmat több kormányzati nyilatkozat és a Ráth György-villában megnyílt „Iparkodjunk! Lechner” időszaki kiállítás előzte meg. A rekonstrukció ügye ismét napirendre került.

„Álláspontok az Öbölből és azon túlról” címmel rendezték meg a XXIII. Nemzetközi Építészkongresszust. A meghívott előadók munkáiban a hely, a klíma, az anyag és a kulturális emlékezet az építészeti gondolkodás kiindulópontjaként jelent meg.

Tadao Ando betonépítészete attól válik komplex vizuális élménnyé, hogy a sokak által ridegnek vélt anyag a Naoshima szigeten eggyé válik a természettel. A táj meditációs térré emelkedik, melynek élménye az egyes elemeit végigjáró séta közben élhető át.

Tadao Ando Naoshima szigetén igazi építészeti csodát alkotott, itt a geometriába zárt csendtől a sötétség templomáig minden megtalálható, ami az építészeti terek és az emberi lélek kapcsolatáról elmondható.

A japán Szeto-beltenger apró szigete, Naoshima ma a világ egyik legismertebb kulturális zarándokhelye. Az egykori ipari településből néhány évtized alatt olyan „dizájnsziget” született, ahol a táj, a kortárs művészet és az építészet szinte vallásos egységbe rendeződik.