Az utóbbi években nagy figyelem irányul a magyar brutalizmus történetére az építészettörténeti kutatásban. A kiállítás ennek a folyamatnak fontos állomása. A kutatás 3 éven át zajlott a MÉM MDK keretében. 120 épületről készült fotódokumentáció, amelyet helyszínbejárások, archív források és az építészekkel készített interjúk egészítettek ki.

A Kiscelli Múzeum kiállítása arra vállalkozik, hogy az 1974 és 1989 közötti másfél évtizedben készült, a városi tájat megjelenítő neoavantgárd és szubjektív dokumentarista fotók által mutassa fel a városlakók életterének vizuális lenyomatait. A kiállítási koncepció szerint a korszak progresszív fotóművészeti látásmódjának és a város vizuális képének megmutatkozását egyként felvállalva, azzal a törekvéssel, hogy mind a művészeti, mind a várostörténeti perspektíva tetten érhető legyen.

A kínai gépgyár udvarán álló vörös beton kiállítótér nagyvonalúan, egyben mérnöki precizitással köti össze a hely egyes elemeit.

Egy fiatal művészettörténész kutatása új fényt vet a hatvanas-hetvenes évek magyar építészetére – arra a korszakra, amelynek épületei közül ma sok nem létezik, alkotóinak egy része pedig nem is Magyarországon élte le az életét.

Az emlékkönyv bemutatója nem pusztán egy életmű felidézése volt. A rajzok, a családi történetek és a baráti visszaemlékezések együtt teremtettek teret egy személyiség körül. Egy este, ahol a múlt és a jelen egyszerre volt tapintható.

A négyszintes családi ház, amely Dzsajpur városában, India Rádzsasztán szövetségi államában épült, elmosódottá teszi a belső és a külső tér közötti határokat. A Zen Spaces a meglévő tájba integrálódik, különböző módokon szűri és engedi be a fényt az egyes terekbe, fénnyel és árnyékkal tölti meg a tereket, amelyek így a nap különböző időszakaiban változó arcot mutatnak.

„Lina az egyik kedvencem, király, hogy elhoztad!” – örvendezett Nagy Csaba, a MÉSZ elnöke, az idei Nemzetközi Építészkongresszus programját meglátva. „Elképesztően érzékeny tervező!” – tette hozzá. De honnan ismerheti a magyar szakma a Párizsban élő neves építészt? Vannak magyar szálak!

"Álláspontok az Öbölből és azon túlról" (Positions from the Gulf and Beyond) – ez az idei Építészkongresszus témája. Noura Al-Sayeh, Sophie Al Maria, Aziz Al Qatami és Khalid Al Gharaballi, Anne Holtrop és Lina Ghotmeh fiatal építészek az idei előadók: mind a negyvenes éveikben járnak, és már világhírűek. Kik ők, és miért érdekesek?

A Heatherwick Studio és a Manica Architecture elkészítette a Birmingham City FC új stadionjának terveit, amelyet 12 kéményszerű pilon dominál.

Ahol a város, a forma és az ember találkozik a sötétben – a fény fest, de nem takar; kibont, de nem elfed.  A fényfestés mint párbeszéd: az építész, a város és az éjszaka közös nyelve. Mit jelent a fény az épített tér számára, és mit jelent számomra. A fény érzelmi és térbeli szerepét járom körül, azt a finom határvonalat keresve, ahol a fény nem dísz, hanem érintés, amely a várost esti életre kelti. Ez az írás egy szemléleti alapvetés: egy sorozat első darabja, amelyet a budapesti fényfestéseket elemző cikkeim követnek majd.

Látványos építészeti megoldások, kimagasló kivitelezési minőség és a homlokzat, mint identitáselem: idén tizenkettedik alkalommal díjazta a legszebb magyar épületeket a Baumit Év Homlokzata pályázata, ahol az ország számos pontjáról – Gárdonytól kezdve, Szegeden át egészen Vácig – kerültek ki díjnyertes épületek.

A Baumit Év Homlokzata pályázat idén is számos izgalmas, kreatív és technikailag kiemelkedő pályaművet vonultatott fel. A zsűri számára nem volt könnyű a döntés. Dr. Tari Gábor, PhD, egyetemi docens, a zsűri tagja osztja meg gondolatait az idei év trendjeiről, a fiatal generáció merészségéről, a nemzetközi inspirációkról.