Raszterráció

A KOSMALT eredetileg a kassai acélmű legnagyobb munkásszállója volt, amely az 1960-as években, Ladislav Greč és Róbert Kandrík építészek tervei alapján épült. Az épület neve egy zománcozott acélfajtára utal, amelynek gyártása a helyi acélmű sajátossága volt. Az épület jellegzetes sziluettje és karakteres homlokzata révén pedig a városszövet meghatározó elemét alkotja.

Az Atrium Architekti építészei az épület külső és belső tereinek átfogó felújítását azzal az elképzeléssel kezdték meg, hogy miközben a mai lakhatási igényekhez igazítják az épületet, megőrzik annak identitását és helyreállítját eredeti értékeit. Az építészek abból a meggyőződésből indultak ki, hogy a 20. század második felének tipológiailag utilitárius épületei is kínálhatnak teljes értékű és vonzó városi lakhatást, ha érzékeny módon alakítják át őket.

Kelet-Európában a huszadik második felének építészeténel haszonelvűsége messzemenően eltért napjaink profit-maximalizálásra kihegyezett gondolkodásmódjától. Az anyagi előny helyett a gyakran hiánygazdálkodásban gyökerező takarékos, de szerencsés esetben még ésszerű megoldásokat keresték az építészek, Természetesen Európa más országaiban is találunk hasonló pozitív példákat, hiszen például Nagy-Britanniában a hetvenes évek közepéig a jelentős lakásprojekteket tervező építészek, mint például Goldfinger Ernő is, a helyi önkormányzatok tervező irodáinak alkalmazottai voltak.

Szigorú szerkezeti és térbeli raszter határozza meg a tizenhárom szintes épületet, amely egyúttal a külső megjelenést is dominálja. Az előregyártott betonelemekből kialakított homlokzati geometrikus raszter összetéveszthetetlen karaktert kölcsönöz az épületnek. A 22×13 azonos mezőből álló, szigorúan moduláris keleti és nyugati homlokzat a felújítás fő motívumává vált. A rekonstrukció tiszteletben tartja ezt az elvet, és továbbfejleszti, így az épület egyik legerősebb építészeti elemévé emeli. A hőszigetelés eredményeként a letisztult homlokzat monokróm szürke színe tovább erősíti annak monumentalitását és kompozíciós tisztaságát.

A tervezés fontos része volt az építészek által értékesnek ítélt eredeti anyagok és részletek feltárása és helyreállítása, amelyeket az évtizedek során rárakódott rétegek takartak el. Megőrizték és felújították a közös folyosók és lépcsőházak eredeti öntött terrazzo burkolatait, az előcsarnok márkolatát, a homlokzat travertin lábazatát, a közösségi terek eredeti acélgerendáit, valamint a bejárati csarnok acélgalériáját és lépcsőjét. Az új beavatkozások kortárs nyelven jelennek meg: expandált fém, hullámlemez, egyedi tervezésű világítótestek és visszafogott, mégis határozott színintervenció révén. A régi és az új a padlótól a mennyezetig egyértelműen elkülönül egymástól, ugyanakkor építészetileg kiegyensúlyozott egységet alkot.

Az épület megőrizte eredeti lakófunkcióját. Az alaprajzi kialakítás tiszteletben tartja a szerkezet logikáját, miközben teljes mértékben kihasználja annak lehetőségeit. A legnagyobb kihívást az eredetileg azonos lakócellák minőségi, a mai követelményeknek megfelelő önálló lakóegységekké alakítása jelentette. A tervezési szakaszban végzett elemzések megerősítették, hogy a mindössze 21 négyzetméteres, kompakt alaprajzok egyedülállók és párok számára egyaránt megfelelőek. A tágasság érzetét a nagy üvegfelületek, a loggiák és a városra nyíló kilátás erősítik, különösen a magasabb szinteken. Az épület összesen 507 lakóegységet kínál.

A bejárati terek, a folyosók és a vertikális közlekedési rendszerek nagyvonalú és reprezentatív karaktert mutatnak. A megfelelő természetes megvilágításnak, a kilátásnak és a tágas térarányoknak köszönhetően mind a tizenhárom emeleten közösségi terekként tudnak működni. A két azonos, szimmetrikusan elhelyezett lépcsőház továbbra is egyértelműen két részre osztja az épületet, ahogyan eredetileg is: a férfiak és a nők szálláshelyeire.

A tervezés része egy színekre és szimbólumokra épülő új tájékozódási rendszer is. A lazac, az elefántcsont és a sárga színek, valamint a plusz- és mínuszjelek megkülönböztetik az egyes folyosószárnyakat, és segítik a látogatókat abban, hogy intuitív módon eligazodjanak az épület alaprajzi rendszerében.

A KOSMALT eredetileg nem alkalmazkodóképes épületnek készült, a felújítás során azonban sikerült ezt a tulajdonságot felülírni. A projekt ezért olyan megközelítést képvisel, amely a mi térségünkben még mindig nem tekinthető általánosnak: egy meglévő épület érzékeny átalakítását, a „panelépület felújítását” teljes értékű építészeti stratégiaként kezeli.

Az épület eredetileg munkásszállóként működött, olyan egyedülálló dolgozók számára kialakított szállástípusként, amely az alapvető életfeltételek biztosítása mellett a társadalmi kontroll eszköze is volt. Bár az elmúlt évtizedekben ez a lakásforma nem volt kifejezetten támogatott, napjainkban egyre népszerűbbé válik, a befektetők is látnak fantáziát abban, hogy minigarzonokkal egy teljesen eltérő társadalmi környezetben  egyéni, méltó és kortárs lakhatási formákat nyújtsanak. 

A KOSMALT átalakítása, átgondolt újrahasznosítása és újraélesztése azt bizonyítja, hogy akár a legnagyobb szigorúsággal betonba öntött építészet is képes alkalmazkodni a változó igényekhez, és tükrözni az ott élők igényeit. Talán az épület új korában nem volt a szlovákiai szocialista modernizmus kiemelkedő alkotása, az Atrium Architekti építészei azonban megtalálták annak módját, hogy befogadható legyen a napjainkban más elvárásokat megfogalmazó városképben.

Képek: Matej Hakár

Raszterráció egy matematikai képletekkel leírt vektoros ábrának vagy 3D modellnek képpontokból álló rácsra, azaz raszterképre alakítása