A város fénye több rétegben épül fel: alapvilágítás – történelmi fény – ünnepi fény – mozgó fény. Ezek együttesen hozzák létre a város éjszakai identitását. A fény rend, arány és jelentés. A városi fény akkor jó, ha a rétegek nem fedik el egymást, hanem hierarchikusan és kulturálisan értelmezhetővé teszik – a várost, és benne az embert.

Ahol a város, a forma és az ember találkozik a sötétben – a fény fest, de nem takar; kibont, de nem elfed.  A fényfestés mint párbeszéd: az építész, a város és az éjszaka közös nyelve. Mit jelent a fény az épített tér számára, és mit jelent számomra. A fény érzelmi és térbeli szerepét járom körül, azt a finom határvonalat keresve, ahol a fény nem dísz, hanem érintés, amely a várost esti életre kelti. Ez az írás egy szemléleti alapvetés: egy sorozat első darabja, amelyet a budapesti fényfestéseket elemző cikkeim követnek majd.

A fényfestés két értelmező iránya – a szakrális befogadás és a közösségi emlékezés – bemutatása A fény itt nem pusztán látvány, hanem értelmező és kapcsolatteremtő médium: a múlt, a tér és az ember közötti híd. A vetített fénykompozíciók, a zenei kíséret és a gyertyafény ugyanannak az emberi gesztusnak három arca – az emlékezésé.