„Az építész részére kétlovas bérkocsi” – Építészek Naptára 1909

Az Építészek Naptára 1895-1925 között jelent meg, ahogy a belső címlapjáról kiderül, „építészek, építőmesterek, építővállalkozók s általában az építészettel foglalkozók, vagy iránta érdeklődők számára”. Szerkesztője az a Palóczi Antal volt, akiről a település-, illetve területrendezés kiemelkedő alkotóinak elismerésére alapított díjat is elnevezték. Nem ez volt az egyedüli olyan kiadvány, amely a szakmát a szükséges adatokkal támogatta. Rendelkezésre állt még az Építők zsebkönyve Lechner Jenő és Warga László építészek szerkesztésében, valamint az Építési tájékoztató, „az építő ipar gyakorlati kézikönyve” is, amit Némethy József kir. főmérnök írt.

„Kamatok kamatja 100 korona tőke után”

A naptár 1909-es számát lapozgatva úgy tűnik, hogy építész eleink többet tudtak a világ működéséről, mint kései utódaik, ugyanis a kezdő naptári rész után – amely a nyugati és a keleti keresztény, valamint az izraelita időszámítás szerint három oszlopot is tartalmaz – a képleteket, számításokat közlő rész a tőkekamat és járadékszámítás, a kamatosztók és a kamatos kamat számítás képleteivel és táblázataival kezdődik. Csak ezután következnek a terület és térfogat számítási képletek, a mértékegységek, súly-, fajsúly-, keresztmetszeti és teherbírási táblázatok.

A templomok „…terjedelmét a templomba járók számából határozzuk meg. Ezt a számot nyerjük a község (hívők) lélekszámából, annak föltevése mellett, hogy 2/3-át a felnőttek, 1/3-át a gyermekek teszik. A felnőttek számából 1/5-öt levonunk azok fejében, kik otthon elfoglalvák, 1/20-ot pedig betegek fejében. A gyermekek felét tankötelesnek véve, ezek 2/3-át számítjuk.” – olvashatjuk az „Általános rész”-nek elnevezett első nagy egységet követő „Gyakorlati rész” elején, amely a templomok, iskolák, színházak, éttermek, tánctermek, üléstermek, kórtermek, fogházak, fürdők és gazdasági épületek méretezési adatait sorolja fel elsőként. Amint itt többek között megtudhatjuk, a „disznó-szállások” tervezésénél egy szopós malac esetén 0,50-0,60 m2-rel, egy emse vagy egy kandisznó esetén 3,50-4,00 m2-rel kell számolnunk.

A gyakorlati részben ezután részletes útmutatást találhatunk a meglévő és tervezett épületek költségbecsléséhez, majd az egyes munkanemek elszámolási szabályzatai következnek, amelyek a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet választmányi ülésein elfogadott szövegeket adnak közre.

„…építésrendőri szempontból…”

„Amint az épület ideiglenes, vagy végleges födélhéjjal befödetett, e körülményt az építéssel megbízott szakértő az illetékes kerületi előljáróságnak szóval vagy írásban bejelenteni tartozik. A bejelentésről az előljáróság igazolványt ad.” – írja a Budapest építésügyi szabályzatából részleteket közlő fejezet. „A kerületi előljáróság a befödés bejelentésétől számítva legföljebb 8 nap alatt az épületet nyers állapotában megvizsgálni tartozik. A vizsgálat építésrendőri szempontból az épület minden alkotó részére kiterjesztendő. Az építéssel megbízott szakértő köteles a vizsgálathoz szükséges állványokról gondoskodni. Ha a vizsgálatkor építésrendőri szempontból kifogás nem merül fel, az előljáróság az alábbi 4-7. §§. értelmében meghatározza azt az időpontot, amikor a falak bevakolása megkezdhető.” (Az „építésrendőr” kifejezést ma némileg furcsának találjuk, de Bécsben ma is Baupolizei az építési hatóság elnevezése.)

Az építési és a használatbavételi engedély már ekkor is bevett fogalom volt: „Használati engedélyért a kérvényt a szándékolt használatbavétel időpontját legalább 15 nappal megelőzően kell az illetékes kerületi előljárósághoz benyujtani. A használati engedély csak az esetben adható meg, ha az előzetesen megejtendő építésrendőri és egészségrendőri vizsgálat az épületet, illetőleg helyiséget az építési engedély értelmében megépítve és a célhoz képest, melyre használtatni fog, megfelelő állapotban találta. Az építésrendőri és egészségrendőri vizsgálatot az előljáróság által alakítandó bizottság foganatosítja (…). E bizottsági eljárásban hatósági, műszaki- és orvosi közegnek kell résztvennie.”

„… az építész részére I. oszt. jegy vasúton és gőzhajón és kétlovas bérkocsi…”

Az Építészek Naptára részletesen foglalkozik az építész munkák díjszabályzatával, amelyet a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet német és osztrák minták alapján állított össze. A díjazás történhetett a tervezett műtárgy költségeihez viszonyítva, ekkor a honorárium (a tervezést és a művezetést is beleértve) a bekerülési költség 2-11%-a között mozgott a terv bonyolultságától és beruházási összegtől függően. A szabályzat kitér többek között azokra az esetekre is, amikor végül is nem valósul meg a terv, vagy az építész saját hibáján kívül nem tudja befejezni a munkát, vagy a terv ismételten felhasználásra kerül. A szerzői joggal is foglalkozik a szöveg: „Minden, valamely építés alkalmakor fogalmazott tervrajz az építész tulajdona marad; az építtető kívánhatja a tervezet másolatát, de csak az illető építmény vagy műtárgy érdekében használhatja azt fel. A szerző szellemi tulajdonjog minden tervre nézve az építészt illeti.”

A díjazás történhetett a munka időtartama alapján is, főleg „tanácskozások, szakértői szemlék, véleményadások, becslések, stb.” esetén. Ezenkívül az útiköltségek is megtérítendőek voltak „és pedig az építész részére I. oszt. jegy vasúton és gőzhajón és kétlovas bérkocsi, segédjének pedig II. oszt. jegy vasúton, I. oszt. jegy gőzhajón és egylovas bérkocsi”.

Alpár, Árkay, Giergl, Hajós, Hoepfner, Komor, Korb, Lechner…

Az Építészek Naptára közli a pályázati szabályzatot is, valamint a szakmagyakorlással kapcsolatos miniszteri rendeleteket az építőmesterekre, illetve a kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterekre vonatkozóan. Az építőmesteri képesítéshez műegyetemi diploma és 2 éves szakirányú gyakorlat, vagy 3 éves gyakorlat és építőmesteri vizsga kellett, amelynek során zárt helyen és felügyelet alatt, legfeljebb 3 hét alatt egy próbamunkát (terv és költségelőirányzat) kellett elkészíteni és szóbeli vizsgát is kellett tenni. A kőművesmesteri tudásanyaghoz hozzátartozott például az oszloprendek és boltozatszerkezetek ismerete is.

A száraz szabályzatokon és adatokon kívül a naptár a legújabb építészeti trendekkel is megismerteti az olvasókat, külföldi példákat bemutatva. „…külföldön különösen a módosabb polgárság nagyfokú előszeretettel él a saját házában, mely vagy szabadon kert közepén áll, vagy pedig máshoz hozzáépítve, u. n. ikerház-ként jelenik meg. Fejlődő városokban az ily lakóház-telepeknek ujabban igen nagy szerepe vagyon.” Ezek megismeréséhez Mainz és Stuttgart egy-egy új negyedére kiírt pályázatokra befutott terveket tanulmányozhat az olvasó.

A naptár a végén tartalmazza a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tisztikara, a Budapest Székesfővárosi Mérnöki Hivatal, az Országos Középítési Tanács, a Magyar Építőművészek Szövetsége (I. mester: Palóczi Antal, II. mester: Wellisch Alfréd), a Magyar Építőmesterek Egyesülete, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet (elnök: Hauszmann Alajos), valamint az építészek és építőmesterek névsorát, amely olyan neveket tartalmaz, mint például Alpár Ignác, Árkay Aladár, Giergl Kálmán, Hajós Alfréd, Hoepfner Guido, Komor Marcell, Korb Flóris, Lechner Jenő, Lechner Lóránd, Lechner Ödön, Nagy Virgil, Schikedanz Albert, Schulek Frigyes, Wälder Gyula.

Palóczi Antal

(Pest, 1849. március 13. – Budapest, 1927. augusztus 16.) magyar építész, városrendező, író, lapszerkesztő

Tanulmányait a Műegyetemen végezte. 1871-től 1876-ig tanársegéd volt a Mű- és Középítészeti Tanszéken. Ezen időszakban Steindl Imre mellett dolgozott, mint építésvezető. 1879 és 1911 között az Iparrajziskolában építészetet tanított. Számos pályázaton vett részt eredménnyel, főként városrendezéssel foglalkozott (Arad, Brassó, Nagyszeben, Nyíregyháza, Pozsony, Sopron, stb.) Budapesten a Szabadság tér, a lágymányosi állandó vásártelep, a Tabán rendezése, a villamosok lánchídi aluljárója voltak a főbb tervei. A Wekerletelep építési tervpályázatán településrendezési terve I. díjat, épülettípusokra vonatkozó tervei pedig II. díjat nyertek. A P.I. – P.VI. jelű épületek tervezése fűződik a nevéhez, azaz mintegy 140 telepi ház viseli keze nyomát. Elméleti munkákat is kiadott. Platzer családi nevét 1883-ban változtatta Palóczira. Az Építészek Naptárának szerkesztője.

Művei:
- Vignola oszloprendszerei. Módszeres szerkesztéssel magyarázva. 12 fototipografozott táblával. Bpest, 1890. (2. bőv. kiadás, 1897).
- Budapest főváros alaki rendezéséről. Különös tekintettel a belváros szabályozására, 1892. Tervmelléklet: A belváros szabályozási térképe.
- Budapest új székházáról, 1899. (Tervjavaslattal)
- A fővárosi közmunkák tanácsa 1898. működéséről szóló hivatalos jelentésének kritikai ismertetése, 1899. (Különnyomat az Építő Iparból).
- Budapest városházáról, 1900. (Különnyomat a M. Iparból).
- Városok rendezése Budapest viszonyainak egybevetésével. Tanulmány, 1903.

Palóczi Antal a Kerepesi úti temetőben nyugszik.

Források:
Palóczi Antal: Építészek naptára 1909., kiadta: a „Vállalkozók közlönye” (Várnai F. kiadóvállalata)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pal%C3%B3czi_Antal
http://wekerletelep.hu/ismerkedes-a-wekerleteleppel/fontos_szemelyek/paloczy_antal/