Az új pécsi vásárcsarnok tananyag lett a PTE építészképzésén

Az évtizedek óta várt vásárcsarnok egyik tervezője, Sztranyák Gergely – a társtervező Getto Tamás – a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán (PTE MIK) tanít, így a 3,2 milliárd Ft értékű beruházás a tervezéstől a befejezésig „bekerült” a tananyagba. A tervezési folyamatban hallgatók is részt vettek, majd az építkezést a helyszínen is követve ismerték meg a koncepció valóra válásának folyamatát, sajátították el a tervezői gondolkodást. A pécsi kar egyik erőssége éppen ez: oktatói jelentős része maga is gyakorló szakember, így a leendő mérnökök már az iskolapadban valós, naprakész tudásra tesznek szert.

„A pécsi építészképzés ismérve éppen az, hogy az oktatók szakmagyakorló tervezők, alkotók. A mester-tanítvány viszony hétköznapi jelenség, és nem vitatjuk el, hogy a frissesség, amit hallgatóink hozhatnak, inspiráció a tervezésben. Sztranyák Gergely és Getto Tamás a vásárcsarnokkal tervpályázat útján került kapcsolatba, rengeteg munka van mögötte, és a szakmai siker, amit ez az alkotás nekik hozott, a MIK építészképzéseinek is nagyon sokat jelent” – mondja dr. Medvegy Gabriella dékán, aki maga is építész háttérrel rendelkezik.

Az 5 600 m² alapterületű épület 22 hónap alatt készült el, építésénél a boltívek kialakításához, az egyedi építészeti megoldásokhoz különleges eljárásokat, technológiákat, anyagokat használtak. Már a tervezésnél fontos szempontként jelent meg a fenntarthatóság, amely aztán mind az építkezésnél, mind a működtetésnél további hangsúlyokat kapott – például környezetbarát cementet építettek be, illetve a létesítmény tetején napelemeket helyeztek el. „A ma ismert »újrahasznosítás« nem csak az anyag, hanem a geometria szintjén is érdekes. Társadalmunk ismert »építészeti nyelve« és a szakember építész »beszélt nyelve« kissé eltávolodott egymástól. Ennek sajnos az a következménye, hogy a társadalom rövid életciklus után kiveti magából az épületeinket, nem tartja értéknek, és mint tudjuk, az egyik legnagyobb pazarlás ma az időben gyors egymás utáni építés, illetve bontás, szemben az évszázadokon át fennálló épületekkel. Tehát a beépített energia nem térül meg időben. Ha viszont sikerül egy olyan minőségű épületet létrehozni, ami ismerős vagy szerethető, akkor az már garancia lehet egy elhúzódó életciklusra, és így hosszú távon a legjobb ökológiai lábnyommal végezheti” – fogalmaz dr. Sztranyák Gergely építész tervezőművész.  

A vásárcsarnok tervezőinek szándéka az alapokhoz való visszatérés volt, nevezetesen az első komolyabb épített kereskedelmi épületek archetípusainak újrahasznosítása, mint a nyugati világból ismert bazilika, illetve a keleti világban jelen lévő bazár. Ahogy a római bazilika sem csak a kereskedelem helyszíneként szolgált, úgy a vásárcsarnoknak a XXI. századi megyeszékhelyen a „közösségi ház” szerepkörét is be kell töltenie. A tervezők számára fontos szempont volt, hogy ez az igény szimbolikusan is érvényre jusson. Ugyanakkor a pécsi vásárcsarnok egy kortárs épület lett, a város felé a nagy belmagasságú, az elsődleges tartószerkezetből kifejtett boltíves reprezentatív tér (edel rohbau – nemes szerkezetkész) mint önálló entitás érzékelhető, mely illeszkedik a közvetlen környezet kialakult magasságához. Ezzel kontrasztban az épület feltöltőoldala alacsonyabb, kevésbé reprezentatív tömege inkább a racionális, gazdaságos megoldásokból építkezik.

Ezt a fajta gondolkodást, a koncepcióalkotást a PTE MIK építész hallgatói már a tervezési fázistól nyomon követhették, hiszen a tervezők a kezdetektől bevonták a leendő szakembereket a munkába. „A hallgatók akkor is tanulnak egy gyakorlati folyamat alatt, amikor azt hiszik, hogy nem. A mindennapi munka során lehet szert tenni arra a fajta praktikus tudásra, aminek átadására az elméleti oktatás során nincs mód. Például egyes rajztechnikai fogások, rendszerezési metódusok, gondolkodási minták csak éles helyzetekben sajátíthatók el, amikor megfigyelhető, hogy miként reagál, az egyes helyzetekben milyen döntést hoz a gyakorló szakember. De a valódi munkakörnyezet eseményei is hatnak az oktatásra. Az előadásainkba beépülnek a megvalósult munkák, így a hallgatók árnyaltabb képet kapnak a folyamatról, egy koncepció bemutatásától egészen a kiviteli tervekig betekintést nyernek egy projektbe. A vásárcsarnok megvalósulásának fázisait is több alkalommal bemutattuk az előadásokon, volt, hogy az épület anatómiáját, máskor az építkezésnél felhasznált előregyártott monolitbeton-rendszereket, a zsaluzási technológiát vagy a tartószerkezeti elemeket vettük górcső alá. A helyszíni bejárások alkalmával pedig a megvalósult műszaki megoldásokat elemeztük, ez még árnyaltabbá tudta tenni az oktatást” – mondja Sztranyák Gergely.

A tervező-oktató szerint a rendszerben való gondolkodás az egyik legfontosabb készség, amit ma érdemes elsajátítaniuk az építészhallgatóknak. Ez a tervezés és az építés fázisában is elengedhetetlen lesz számukra, függetlenül attól, hogy mérnökként milyen területen helyezkednek el. Műszaki tudással kiegészítve az építészettörténet és az építészetelmélet szintén létfontosságú a jövő szakemberei számára, mint ahogy a kreatív képesség és a kombinációs készség is. „Azt gondolom, hogy csak az lehet jó építész, aki mindenhez ért. Ha nem ismerjük az épületek anatómiáját, akkor nem vagyunk képesek a gondolatokat testté formálni, és nem ismerjük magát a szerkezeti logikát. A szerkezeti logika visszahat a tervezésre, tehát ez egy oda-vissza játék, ezért is muszáj jól érteni a műszaki vetületekhez is” – teszi hozzá Sztranyák Gergely. A kar az egyes projektekben való részvétellel lehetőséget biztosít a hallgatóknak a gyakorlati tudás megszerzésére, ami vitathatatlan előnyt jelent a munkaerőpiacon. Az irodai lét azt is igazolja számukra, hogy alkalmazottként, avagy vállalkozóként érdemes-e tervezniük a pályájukat.