Ezúttal sorozatunk legidősebb épülete következik, melynek kapcsán Guadalajara városába látogatunk. Spanyolország építészettörténetének lapjai tele vannak már nevükben is meghökkentő stílusokkal, ilyenek például a mudéjar, az Izabella, a platereszk, vagy a churriguerizmus.
A Madridtól északkeleti irányban elhelyezkedő, és regionális vonattal egy órán belül kiválóan megközelíthető Guadalajara egyike azon kevés spanyol városoknak, amelyeknek falai között egy világörökség-várományos, Izabella-stílusú műemlékkel találkozhatunk. Az épület pedig nem más, mint a sajátos homlokzati kialakítással rendelkező Infantado hercegek palotája.
Hogy megértsük, pontosan miben rejlik az Izabella-stílus sajátossága, tisztában kell lenni az Ibériai-félsziget majdnem 800 éves arab megszállásának tényével, mivel az arabok díszítőművészete évszázadokon át a keresztény építészetbe is erőteljesen átszivárgott.
Az Izabella-stílus tehát egy csak Spanyolországra jellemző kevert stílus, mely a 15. század második felében alakult ki a későgótika és reneszánsz határán, némi mudéjar stílussal fűszerezve.
Az épület fő jellegzetességét az adja, hogy homlokzatát több száz, piramis alakú kődíszítmény borítja, melyek szigorú mértani rendben foglalnak helyet, ezzel markáns textúrát biztosítva az épület megjelenésének, mely a nap járásával és a piramisok árnyékának megnyúlásával akár óráról órára is változhat. A díszek alapanyaga valószínűsíthetően mészkő, az épület falazatát alkotó mészkőblokkok fúgáiba kis csapokkal rögzítették fel ezeket, sőt a részletfotókat szemlélve jól látszik, hogy a köveket is megfaragták bizonyos mértékben.
Az Izabella-stílus egyediségét az adja, hogy egy kezünkön meg tudjuk számlálni Spanyolországban az ehhez hasonló épületeket: leghíresebb a salamancai Kagylós Ház, a Casa de las Conchas, ahol a fenti elvek szerint több száz kis Szent Jakab-kagylót rögzítettek a homlokzatra, miközben az ávilai Casa de los Picos a guadalajaraihoz hasonlóan szintén piramisokkal díszített.
Az épület több mint félezer éve hirdeti a sokféleségben rejtőző harmóniát, hiszen a Juan Guas által tervezett és Guadalajara második hercege, Iñigo López de Mendoza y Luna által finanszírozott, 1480 és 1483 között felépített palota remekül kovácsolja egybe a különböző stíluselemeket.
A részletgazdag homlokzaton kívül az épület még számos érdekességet rejt: ha belépünk a belső udvarba, egy kétszintes, reneszánsz hangulatú kerengő fogad bennünket, persze jócskán túldíszítve. Az oroszlános reliefek miatt a hangzatos Oroszlános-udvar nevet viseli a patio. Az egyik saroknál felpillantva láthatjuk a mudéjar famennyezetet (artesonado), mely az arab világ építészeti öröksége.
A történelmi és vallási sokszínűség szimbiózisaként születtek meg ezek az egyedülálló spanyol építészeti ínyencségek, a homlokzatok pedig részletesen elbeszélik ezeket a sok száz éves történeteket.
befejezés következik
/A Szerző felvételeivel
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
