Újabb kedvenc helyeim, egyiptomi érdekességek, 5. rész

A Britannica Hungarica Nagylexikon így ír Kairó építészetről: „Kairó építészete változatos: az ókori egyiptomi és római építmények maradványai mellett számos középkori arab és török épülettel büszkélkedhet. Jelen vannak a legmodernebb építészeti irányzatok is. Több mint 400 történelmi műemléket tartanak nyilván”.^[i]

A Nagylexikon a nyugati jellegű városközpontot övező három kerületet túlzsúfolt nyomornegyedként írja le. A legnagyobb közülük a műemlékekben igen gazdag Fátimida-város; itt magasodik I. Bajbarsz mecsete és Szaladin fellegvára.^[ii]

Ebben a cikkben az utóbbit látogatjuk meg, hogy röviden a mecsetek fejlődéstörténetébe is betekintést nyerhessünk. Ugyanis a korábban már elemzett piramisfejlődésen túl a mecsetek fejlődéstörténete is egy rendkívül összetett kérdéskör.

De elsőként a Kopt Negyedtől nem messze található Amr ibn al-As mecsethez vezet az utunk, melynek legősibb magja szinte egyidős az Észak-Afrikát érintő arab hódítással, mivel a történeti hagyomány szerint 642-ben kezdték el kiépíteni. A névadó hadvezér vezette a hódító seregeket és hozta létre az új fővárost, Fustat néven.

Az épület 1400 éves története során mára nagyban átalakult a számos bővítés és átépítés során, ettől függetlenül ez a legősibb mecset Afrika területén, ezt a rangot egyetlen másik épület sem tudja elvenni tőle. Az eredetileg 29×17 méter alapterületű épület mára a többszörösére nőtt, a rendkívül impozáns, a főút mellett elnyúló várfalszerű homlokzat közepén található bejáraton át jutunk el egy oszlopcsarnokon keresztül a nyitott udvarra, melyet körülvevő fedett részeket oszlopok százai tartanak és sűrűn elhelyezett ventilátorokkal próbálják hűsíteni a levegőt a szertartások alatt, bizonyára a sok ezer fős hithű muzulmán legnagyobb örömére.

Az 1979 óta UNESCO világörökségi rangot élvező történeti Kairó és benne a fellegvár épületegyüttese a középkor, majd az újkor évszázadainak szülötte, mely rendkívül egységes benyomást kelt a 21. század harmadik évtizedében a nyilvánvaló műemléki rekonstrukciós munkák miatt is, de egy remek terepe annak, hogy pár évszázad különbséggel épített mecsetek belső világába is bepillanthassunk.

An-Nászír Szaláh ad-Dín Júszuf ibn Ajjúb, azaz „művésznevén” Szaladin szultán (1137-1193) volt az alapító atya, aki a 969-ben alapított Kairó ezen magasan fekvő platóján létrehozta azt az erődítményt, amely egészen a 19. századig az egyiptomi uralkodók lakhelyének számított. Pontosan emiatt valamennyi szultán hozzá is tett valamit az épületegyütteshez, ki-ki lerakta a maga névjegyét a citadella falai közé.

A rövid és jól megjegyezhető nevű Al-Nasir Muhammad Ibn Qalawun szultán által 1318 és 1335 között felépített mecset a mameluk korszak legimpozánsabb épülete. A leghosszabb ideig uralkodó mameluk szultán után csak al-Nasiri mecsetnek nevezett épület magja a négy folyosóval körbevett udvar, ékessége a fajansszal díszített két minaretje. Az épületnek két bejárata van: a díszesebb északi, ahol az uralkodó és a hercegek léptek be a mecset területére, és a kevésbé díszes keleti, ahol a katonai vezetők közelíthették meg a mecset belső terét.   

A Citadellán a Mohamed Ali pasa-mecset a legjobb példa a 19. századi mecsetépítészetre. A modern Egyiptom megteremtője, az 1805 és 1848 között uralkodó Mohamed Ali pasa által megálmodott nagymecset 18 éven keresztül épült és az uralkodó halálát követően vehették csak birtokba az örökösök. Juszuf Bushnaq volt az építész, aki korábbi oszmán mecsetek mintájára alkotta meg a 5 000 m² alapterületű, 10 000 embert befogadni képes imahelyet. A márványburkolattal ellátott nyitott udvar, a számos kupola és a díszes részletek kívülről és belülről is ámulatba ejtik a mai korok látogatóit.

A fellegvárból letekinthetünk a Fátimida Kairóra, ahol egymás mellett áll Hasszán szultán mecsete és medreszéje és az Al-Rifai-mecset. A két épület közti hasonlóság feltűnő, pedig keletkezési idejükben van 500 év „korkülönbség”.

A Hasszán szultán mecsete (Sultan Hasan Camii ve Medresesi) a korabeli világ legnagyobb mecsetje volt, 1356 és 1363 között épült fel, mint többfunkciós épületegyüttes. Építésze Muhammed bin el-Mahruk volt, a mameluk korszak egyik jelentős alkotója. Imahelyként funkcionált alapvetően, de oktatási központ, azaz medresze is működött benne úgy, hogy a diákok elszállásolásának lehetősége biztosított volt.^[iii] Az épület egyben mauzóleum is, hiszen itt nyugszik Hasszán szultán, valamint imaret, azaz szegények konyhája is működött benne.^[iv]

Alapterülete 7 900 m², magassága 38 m, legmagasabb minaretje 68 méteres, a fő kupola átmérője pedig 21 méter. A megtervezett négy minaretből csak kettő épület fel, a bejárat rendkívül díszes, a mihráb márvány és mozaik borítást kapott.

Az építészeti jelentősége abban áll, hogy egyrészt a mameluk kor (1250-1517) egyik építészeti csúcsteljesítménye, másrészt Hasszán szultán az építkezéssel kívánta megerősíteni akkor még ingatag politikai hatalmát, ami csak részben sikerült neki, mivel az épület befejezése előtt meggyilkolták, így vált a szultán sírhelyévé az épület még idő előtt. A medresze kialakítása pedig a tudományosság oldaláról volt egy jelentős lépés, mivel a diákok és tudósok érkezése a szellemi élet fellendülését is elhozta a városba.

Ahogy láthattuk, az első pillantásra egyformának tűnő mecsetek rengeteg különlegességet és különbözőséget rejthetnek magukban.