Ebben a sorozatban Egyiptom világörökségi helyszínei közül mutatunk be egy válogatást a kedves Olvasónak, bízva abban, hogy ezekben a témákban is lehet még újat mondani.
Az egykori Théba az egyiptomi Újbirodalom fővárosa volt, a korábbi évezredhez képest ekkorra jóval délebbre helyezték át a fáraók uralkodásuk központját. A XVIII. és XX. dinasztia virágkorát fémjelzi a thébai kor, a mai élő város Luxor névre hallgat, és nagyban őrzi az évezredek örökségét a Nílus keleti partján.
A folyam nyugati partján, a Királyok és Királynék Völgyében épültek fel azok a halotti templomok és sziklába vájt sírhelyek, ahol 1922-ben előkerült Tutankhamon sírja, ami a 20. századi egyiptológia origóját is jelenti egyben.
Az ő sírja azonban csak egy a rengeteg látványosan és hihetetlen aprólékossággal kifestett sírhely közül, melyek közül számos sok tíz méterre nyúlik be a Királyok Völgyének szikláiba. A völgyben a Kr.e. 16. és 11. között alakították ki a ma ismert nekropoliszt.
A Kr.e. 13. században kezdődik a Ramszeszek uralkodása, ezúttal III. Ramszesz (uralk. 1188-1156) és IV. Ramszesz (uralk. 1156-1150) sírhelyét látogatjuk meg.
III. Ramszesz az Újbirodalom egyik legnagyobb hatalmú uralkodója volt, több mint 30 éven át viselte a fáraói címet, és ami igazán lenyűgöző építészeti és művészettörténeti szempontból is, hogy az Óbirodalom piramisépítkezése után is tudtak újat nyújtani, ami a temetkezéseket és a sírhelyek létrehozását illeti.
A szimbolika az, ami átívelt az évezredeken: a Nílus nyugati partja a napnyugta iránya, tehát a halotti templomok, a tulajdonképpeni „halottak városa” ezért kapott itt helyet, ez a piramisok esetében is így történt.
Ami az Újbirodalmi sírépítészet újdonsága, az a sírhelyek bevésése az alapvetően mészkőből álló hegységbe. Nem csak egyszerű alagutakról beszélünk, hanem igen nagy méretű, csarnokszerű termeket is kialakítottak a sokszor 50-100 méteres, tágas folyosók végén, és miután a falakat simára csiszolták, megkezdődött a minták bevésése és kifestése. Szekkó és freskó technikákat alkalmaztak, és minden bizonnyal olajlámpák és fáklyák fénye mellett dolgoztak, mivel a fényt másképp nem tudták volna bevinni a hegy gyomrába. A korom maradványainak nincs nyoma, de ha volt is, a munkálatok végeztével azokat letisztíthatták.
Miután végeztek a gyakran több évtizedes munkával, a sírokat értelemszerűen befalazták a fáraók temetése után. Ez a művelet oly jól sikerült, hogy még napjainkban is kerülnek elő eddig feltáratlan sírok.
III. Ramszesz sírjának fénye és fenségessége átvilágít az elmúlt 3000 éven, de utódjának, IV. Ramszesznek sem alacsonyabb kvalitású a sírhelye, pedig ő csupán 6 évet uralkodott a mai adataink szerint. Valószínűleg az ő sírhelyének kialakítása is már elkezdődött apja életében.
A fáraó- és Hórusz-ábrázolások, a hieroglifák mind-mind tipikusnak mondható egyiptomi motívumok, de ezek a világító, élénk színek olyanok, mintha csak tegnap festette volna fel őket a művész. A képek karbantartása folyamatosan zajlik: ottjártunkkor is láttuk, ahogy állványokról apró ecsetekkel portalanítják a képeket, hogy azok megőrizzék frissességüket.
Műemléki szempontból pedig a mai modern belső megvilágítás igényessége a leginkább szembeötlő, ahogy nem hivalkodóan, de az építéskori körülményekhez képest fényárban úszva emelik ki a falképek plasztikáját ezekben a világörökséghez tartozó, csodálatos építményekben.
Üzenet a szerzőnek
Nyomtatás
Vissza a lap tetejére
