Három hiba, amit elkövethetünk autóbeálló vásárlásakor

A kitartóan tűző nap és a benne lévő UV-sugarak, a szakadó eső, vagy a mindig váratlanul érkező jég nem kívánt károkat okoz a kocsinkon, ha folyamatosan a szabad ég alatt van tárolva. Ha az utcán vagy fa alatt áll, akkor még további veszélyek is leselkedhetnek rá egy viharban letörött faág vagy túl közel kerülő másik autó képében. 

Egy szó mint száz, érdemes beruházni egy autóbeállóra, ha tehetjük, és van egy autónyi hely az udvarunkban. Azonban nem mindegy, milyen az az autóbeálló. Mert ha már sok százezer forintot kiadunk egy helyre, amely védi a kocsinkat, akkor ott már nem mindegy, ha valami mégsem olyan, mint amilyennek elképzeltük, és nem aprópénzzel játszunk. 

Mint minden felújítási munkánál – vagy építkezésnél –, a kocsibeálló esetében is fontos, hogy mi magunk tisztában legyünk azzal, mire vágyunk. Ha ugyanis rossz a kocsibeálló mérete, helyszíne, formája, anyaga vagy minősége, azon sokkal nehezebb változtatni, mint ha előre gondolkodunk. Az alábbiakban összegyűjtöttük a három legnagyobb szarvashibát, amelyeket érdemes kellő megfontoltsággal kikerülni. 

1. Az autóbeálló végeredményben ronda

A kocsit valószínűleg naponta, de legalábbis gyakran használjuk. Ez azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor az autót használjuk, legalább kétszer elhaladunk mellette, ki-beszállunk. Az emberi szem és agy bármit képes megszokni – azonban nem mindegy, hogy mi az, amit minden nap látunk (még ha nem is vesszük tudomásul egy idő után): egy letisztult, egyszerű, minőségi alapanyagból álló tárolót a kedvenc kocsinknak, vagy egy stílustalan, rút építményt, ami ráadásul hamar veszít a kezdeti kinézetéből, és még annál is csúnyább lesz, mint volt újkorában. 

Tipikusan ilyenek a fémlemezből készült, zárt garázsok, esetleg lengyel mobilgarázsok, amelyek ugyan olcsóbbak, mint egy átlag kocsibeálló, cserébe, mivel alapanyagában a legkevésbé természetes és sérülékeny, nem lesz szép látvány, akármilyen csillogó is legyen eleinte. 

Ha fontos számunkra az esztétika vagy az elegancia a kisebb melléképületek kapcsán is, választhatunk falábakon álló, cseréppel fedett beállót. Egy fokkal olcsóbb megoldás, de még mindig sokkal elegánsabb az acél lábakon álló polikarbonáttal fedett autóbeálló. Ez utóbbi akár hajlított is lehet, hogy az eső és a hó könnyebben lecsússzon róla, és még a fényt is jobban átereszti, anélkül, hogy a meleget túlságosan meggyűjtené. 

2. Az új autóbeálló gyenge minőségű

Ha már pénzt adunk ki egy új autóbeállóra, ami a következő néhány évtizedben remélhetőleg szolgálni fog minket, nem érdemes garasoskodni. Ez még akkor is igaz, ha nagy a különbség a „csak legyen már valami fedél, jó lesz az” meg a „de szép, viszont elég drága” között. Ha valaki feltűnően olcsón kínál egy terméket, akkor érdemes gyanakodni, hogy valamin spórol, és ez a valami a legtöbb esetben a minőség. 

A fémlemez, akárhogyan kenik le, csak fémlemez marad: sérülékeny, könnyen korrodálódik, nehéz összeilleszteni, és több vele a gond, mint a haszon. A mintha-hatásokat pedig jobb, ha elfelejtjük. Ha szeretjük a fát, legyen fából az autóbeállónk, ne pedig famintára festett fém. Ha a gyengébb minőséghez ragaszkodunk spórolásból, jusson eszünkbe a mondás: olcsó húsnak híg a leve. Hamarosan ugyanis lehet, hogy többet kell rákölteni a tönkrement, megcsúnyult autóbeállóra, a bosszankodásra pazarolt energiáról nem is beszélve, mint ha eleve egy magasabb minőségű autóbeállót vettünk volna. Vagy elviseljük a csúnya látványt, a lifegő széleket – csak éppen nem értjük, miért nem szeretünk kimenni a garázsba…

Ha minőséget szeretnénk, szánjuk el magunkat, hogy egy kicsit többe fog kerülni – de ha leosztjuk az összeget a következő évekre, máris nem olyan nagy az az összeg.

Még ha drágálljuk is a fa-cserép kombinációt, plusz az ács munkadíját, akkor sem érdemes feladni az álmainkat, hogy minőségi tárgyakkal vegyük körül magunkat. Fa- vagy fémlábakkal, polikarbonát fedéssel is lehet esztétikus és hosszan tartós autóbeállót beszerezni, a minősége pedig messze fölötte van a préselt lemezből készült mobilgarázsoknak.

3. Zárt autóbeálló

A zárt autóbeállókkal egyetlen baj van: az már garázs. És a garázs mágnesként vonz magához minden lim-lomot, ami nem fér el a ház körül, ami csak szezonális, ami csak most még nem jó, de majd egyszer kezdünk vele valamit… A garázs tehát – tisztelet a kivételnek – a legtöbb esetben inkább lomtár, mint autótároló. Ha azonban az autónknak keresünk lakhelyet, ne hagyjunk teret más dolgoknak. A nyitott kocsibeállóba nem fér el semmi más, és ez így van rendjén. 

A garázs ráadásul, bár az az illúzió, nem védi meg az autónkat sem a lehűléstől, sem a felmelegedéstől, pedig talán azt várnánk tőle – erre azonban csak a házzal egybeépített garázsok képesek. 

Egy nyitott, de fedett autóbeálló alatt azonban a mikroklíma kicsit más lehet - nem melegszik át annyira a kánikulában, vagy nem hűl ki annyira télen, mint ha szabad ég alatt van a kocsi. Ezt a hatást még örökzöld vagy lombhullató növények felfuttatásával is erősíthetjük, hiszen a növények a nyári melegben párologtatnak, ezáltal hűtenek. Ha nem szeretünk lombot söpörni, a borostyán remek választás lehet, hiszen télen is zöldell, amikor semmi egyéb a kertben, a fenyőkön kívül. 

(Kép forrása: kertitermekek.hu)

(X)